Jó érzés látni, amikor anyák-apák akár a babakocsit is maguk előtt tolva mennek ki a körre és tudatosan tesznek a saját és a gyerekük jövőjéért.
Tudom, hogy ez így súlyosan hangzik különösen egy férfi számára, de gondold végig: amikor sportolsz, akkor azért is teszel a saját egészségeden keresztül, hogy lásd felnőni a gyereked. Azonban a tudatos gondolkodást nem könnyű kialakítani olykor még azoknak sem, akik szülővé válásuk előtt is aktívan sportoltak. Ugyanakkor a jóléthez nagyban hozzájárul a fizikai aktivitás, ami lehet az énidő része, de lehet önkifejezés vagy a stresszlevezetés egyik módja is.
Ne válj mártírrá!
Szülőként – amikor százszázalékosan megváltoznak a prioritások, s nagyságrendileg energiaigényesebbé válnak a mindennapok – kifejezetten fontos az önmagadra való odafigyelés.
Alaptétel: ha Te jól érzed magad a bőrödben, akkor körülötted mindenki más is jól érzi majd magát, míg egy mártír esetében ugyanez már nem mondható el.
A szülővé válás – tudom, hogy az erről való beszéd még mindig tabu – egyfajta normatív krízis is minden csodájával együtt, amin mindenki túlesik, ám nagyon nem mindegy, hogy valaki hogyan megy végig ezen a folyamaton. Vannak, akik boldogtalanná válva belerokkannak, míg mások ebben az időszakban is tudatosan építkezve, egymásra figyelve, a másik fél igényeinek ismeretében biztosítanak a másik félnek lehetőséget a sportra, a feltöltődésre. A közös megtartásra és fejlődésre.
A teljes cikket a Vitál-magazin oldalán olvashatod el!
