Kocogva tolod a babakocsit, vagy apa sétál/játszózik a kicsivel, míg te egy kicsit kikapcsolódsz. Fontos pillanatok ezek! Számodra sem elérhetetlen némi énidő! Lehet, hogy egy kicsit küzdened kell érte, de érdemes!
Szerző: Vitál magazin
Jó érzés látni, amikor anyák-apák akár a babakocsit is maguk előtt tolva mennek ki a körre és tudatosan tesznek a saját és a gyerekük jövőjéért. Könnyen lehet, hogy az a heti egy-két óra, amit magadra szánsz a kulcsa annak, hogy hogyan is érzed magad!
A mozgás segít
Tudom, hogy talán ez így erősen hangzik különösen egy férfi számára, de gondold végig: amikor sportolsz, akkor azért is teszel a saját egészségeden keresztül, hogy lásd felnőni a gyereked. Azonban a tudatos gondolkodást nem könnyű kialakítani olykor még azoknak sem, akik szülővé válásuk előtt is aktívan sportoltak. Ugyanakkor a jóléthez nagyban hozzájárul a fizikai aktivitás, ami lehet az énidő része, de lehet önkifejezés vagy a stresszlevezetés egyik módja is.
Ne válj mártírrá!
Szülőként – amikor százszázalékosan megváltoznak a prioritások, s nagyságrendileg energiaigényesebbé alakulnak a mindennapok – kifejezetten fontos az önmagadra való odafigyelés. Amikor hetekig, hónapokig (akár évekig) babázol, gyerekezel nagyon montononná válhat az otthonlét. Ez bizony sokkal nehezebb, mint előtte gondoltad! A kikapcsolódás, mint a feltöltődés feltétele valóban lényeges!
Milyen a mártír szülő?
A mártír szülő mindig fáradt, kedvetlen; kicsit a többiek szemére hányja, hogy feláldozza értük a munkáját/fiatalságát/szépségét/hobbijait sőt, az életét. De a mártír szülő nem kér, sőt nem fogad el segítséget. Nem változtat, mintha nem volna más út, mint a szenvedés. És a szenvedés hangsúlyozása.
A te édesanyád is mártír volt?
Persze, szó sincs arról, hogy könnyű a bevett szokásokon, a kapott mintákon változtatni. Sőt, nehéz! Hiszen, ha az ember így működik, akkor meg van győződve arról, hogy ez a világ rendje, nem is lehet másképp. Számára legalábbis nem. Mert vannak azok a szerencsések, akiknek segítenek a nagyszülők, van takarítónő és bébiszitter…, de neki ez mind nincs és nem is lesz.
Krízis! – akárhonnan nézzük
A szülővé válás – talán az erről való beszéd is még mindig tabu – egyfajta normatív krízis is minden csodájával együtt, amin mindenki túlesik, ám nagyon nem mindegy, hogy valaki hogyan megy végig ezen a folyamaton. Vannak, akik boldogtalanná válva belerokkannak, míg mások ebben az időszakban is örömmel, kiegyensúlyozottan képesek élni. Vannak erőforrásaik, melyeket használnak! Tudatosan építkezve, egymásra figyelve, a másik fél igényeinek ismeretében biztosítanak a másik félnek lehetőséget a sportra, hobbira, feltöltődésre. A közös megtartásra és fejlődésre.
Mi tegyél?
- Először is hidd el, hogy érezheted magad jól a bőrödben, lehetsz jókedvű!
- Találd ki, hogy mi tölt föl, mik az erőforrásaid, amelyekből töltekezhetsz!
- Tervezd el, hogy hogyan tudod a hetedbe beiktatni, az életed részévé tenni!
- Tedd meg az első lépést… majd a másodikat!
Ajánljuk még a témában:
