Az otthon töltött évek sokkal nehezebbek, mint azt a kívülállók, vagy akár az édesapák gondolják.
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
Az elmúlt évek kihívásai, például a karantén időszak – ha még emlékszünk rá – lehetőséget adott sokaknak belekóstolni abba, hogy “milyen könnyű, csak otthon lenni”… Ráadásként anyaként lelkiismeret furdalást is érzünk: “Miért nehéz ez? Erre vágytunk, minden rendben! Most kellene a legboldogabbnak lennünk!” De azt nem árt tudatosítanunk magunkban, hogy sosem volt egyedül az édesanya dolga a csecsemő gondozás, a kisgyermekek, a háztartás körüli teendők. A nagycsaládok együttélésével jellemzően számos segítőkéz volt a fiatal édesanyák körül. Szóval, lehet nehéz, érezhetjük soknak!
Folyamatos teendők, melyek végére sosem érünk
Egy anya élete nemcsak, hogy gyökeresen megváltozik, amihez alkalmazkodnia kell, de feladatai hirtelen végeláthatatlanná válnak, hétből hét nap és 365-ből 365 nap teendőkkel zsúfolva telik. Nincs vasárnap, nincs megállás. Sokszor még éjszaka sincs.
Jön a kiégés?
Nem nehéz elképzelni, hogy miért válik a legtöbb édesanya túlterheltté. A folyamatos kimerültség ingerültséget hoz magával. A szakirodalom mentális kimerültségnek hívja azt a jelenséget, amely nagyon hasonlít a munkahelyi kiégéshez, de elsősorban azokra a nőkre használják, akik a családtagok minden programját, igényét, szervezendő feladatát fejben tartják, koordinálják. Ez a fizikai és mentális kimerültség manapság nem sok édesanyát kerül el.
Hogyan segíthetünk magunkon? Vonjuk be jobban/másképp az apát!
Manapság a férfiak többsége sokkal nagyobb részt vállal az otthoni, a gyerekek körüli teendőkből, mint az előző generációk idején. Ám még mindig a java a “az anya dolga”. Sok nőnek problémát okoz, hogy a férjétől segítséget kell kérni. Más kézenfekvő a nőnek, és más a férfinek. A férfi úgy éli meg: “Miért nem szóltál, hogy mosogassak el; szívesen megcsináltam volna?” Míg a nő szemszögéből: “Te nem látod, hogy teli a mosogató, miért kell külön megkérni rá?!” Ez sok családban szinte feloldhatatlan problémát okoz. Újra és újra belesétálnak a pár tagjai ebbe a helyzetbe.
Készítsünk munkamegosztást!
Nincs kőbe vésve az, ahogyan eddig működött. Próbáljuk egyenlőbben elosztani a terheket, arra az időszakra, amikor a férj is otthon van. Ha ezentúl mindig az apa mosogat el vacsora után, vagy mindig az övé a szombati porszívózás, vagy a hétvégi ágyazás, akkor elkerülhető ez a nehézség, hogy “De hát, miért nem szóltál? – Miért nem csinálod magadtól is?!” Fontos, hogy a fejben tartandó, szervezést igénylő feladatokat ugyanúgy osszuk el, ahogy a fizikai munkát. Hiszen ez éppúgy megterhelő.
Kérni mégiscsak kell!
Előfordulhat, hogy egy-egy szerepcsere segíti a kikapcsolódást. Ha mindig az egyik szülő fürdet, cserél pelenkát, vagy megy a játszótérre jól eshet néha, ha a másik átveszi ezt a feladatot. Persze, ezt is kérni kell! Fontos, hogy a kérésben ne legyen bújtatott szemrehányás. Mindenki szívesebben teszi meg azt, amit kedvesen kérnek tőle. Kérjünk hamarabb, ne várjuk meg, amíg frusztráltnak érezzük magunkat! Ne várjuk meg míg dühösek lennénk…!
A nő igényei is ugyanolyan fontosak
Anyaként hajlamosak vagyunk a sor végére tenni a saját vágyainkat. Hosszú távon ez nem kifizetődő. Sem a minta, amit a gyermekeinknek adunk nem jó: “A nő nem fontos és mindent bír.”
Ahogy Vekerdy Tamás fogalmazott: “boldog gyereket, csak boldog anya tud nevelni” – sok igazság van benne, üzenete megfontolandó!
Töltődj!
Igyekezzünk töltekezésre való időt is “beprogramozni”, a naptárunkba felírni, és ha egy mód van rá, tartsuk magunkat a tervekhez. Sok édesanya éli azt meg, hogy szinte önzőnek kell lennie ahhoz, hogy minimális szabadidőt kiharcoljon magának, mert az olyan természetes, hogy ő, “aki csak otthon van” mindig rendelkezésre áll. Nem önzőség pár órát “lopni” hetente! Nagyon fontos az énidő!
Érintett Téged valami a cikkből? Újratervezés indul!
