Nincs szülői szív, mely ne verne hevesebben, amikor közeleg a bölcsi, ovi kezdete, az oly izgalmas, egyben félelmetes beszoktatás. Ijesztő, mint minden ismeretlen, s ez teljesen természetes érzés.
Szerző: Olasz-Papp Nóra
Ám előfordulhat, hogy ezek az érzések erős szorongásig, akár álmatlan éjszakákig fajulnak, rányomják bélyegüket mindennapjaidra. Mit tehetsz ilyenkor? Segítünk végiggondolni!
Érzelmi szabadság neked is jár
Szabad aggódnod és utat engedni félelmeidnek is, ne fojtsd magadba! Próbáld megbeszélni a pároddal, tapasztalt barátnővel, anyatárssal, hasznos lehet mások tapasztalatának meghallgatása.
Le a bűntudattal!
Ha lelki szemeid előtt az jelenik meg, hogy gyermeked elanyátlanodva, magányosan lézeng majd a csoportban, mert te cserben hagytad, szabadulj meg ezektől az önostorozó gondolatoktól és bízz magatokban! És persze a gondozókban, óvónőkben! Hiszen nem véletlenül választottátok épp ezt azt intézményt, ezeket a gondozónőket.
Nem számít, mit gondolnak mások
Lehet, hogy nyomaszt a gondolat, mit szólnak, milyen jelzőkkel illetnek téged mások, amiért gyermekedet bölcsődébe adtad – hiszen olyan országban élünk, ahol rendszerint évekig otthon marad az anya. Ennek ellenére sincs joga senkinek beleszólni és kritizálni döntéseiteket! A ti választásotok is megalapozott, s nem tartoztok magyarázattal sem, akármilyen indok álljon is a bölcsődébe adás mögött.
Saját gyermekkor
Ha van rá lehetőséged, gyűjts információkat múltadról: te voltál-e bölcsis, hogyan történt a beszoktatás, milyennek láttak téged akkor, mennyit voltál bent, ki vitt reggelente, kivel mentél haza, mik voltak a könnyebb- nehezebb elemek akkoriban a család életében, szüleid hogyan élték meg ezt az időszakot? Sokszor érdekes, egyben segítő összefüggésre lehet rábukkanni!
Kérj segítséget! Ha sehogy sem tudsz úrrá lenni szorongásodon, és valóságos rettegéssel tölt el az elválás gondolata, pszichológus segítségét érdemes kérni.
