Az őszi szép időben minden perc kincset ér, amit a szabadban töltünk. És ezen a terepen hagyományosan erősek az apák. Játsszunk együtt! Az önfeledt kikapcsolódást kevesen tekintik nevelésnek – pedig az! Mindent bele!
Schimcsig Nóra írása
Egry Zsuzsannát faggattuk: ő az úgynevezett „kapcsolódó nevelés” oktatója, három gyermek édesanyja.
Működik!
A játékos nevelés annyit jelent, hogy a játékot, a játékosságot, a nevetést tudatos gyereknevelési eszközként használjuk. Olyan helyzetekben, amikor „hagyományosan” leszidnánk, vagy büntetéssel reagálnánk a gyerek nem kívánt viselkedésére, a játékosság összekapcsoló erején keresztül is megoldhatjuk az esetet.
Lehet, hogy türelmetlenségedet és kezdődő haragodat úgy mutatod ki, vagy keretezed át, hogy elváltoztatott, játékos gonosz-banya hangon azt mondod: – Kezdek elbanyásodni! Tudod, mit csinálok azzal, aki piszkálódik?! Megcsócsálom a fülét!” Ha nevet, megdögönyözöd, vagy kergetni kezded. Esetleg megszemélyesítheted a zoknikat, és elhaló hangon könyörgsz a gyereknek: – Ó! Ó! Gabika! Ne hagyj itt heverni! Gyere értem! Hadd legyek a közeledben! Játékosan esdekelhetsz, hogy “vegyéééél feeel!”
Mi a legnehezebb a mai szülőknek?
A legnagyobb kihívás az, hogy eléggé magunkra vagyunk hagyva, el vagyunk szigetelődve. Nagyon kevés támogatást kapunk a gyerekneveléshez. Már az is rengeteget kíván tőlünk, hogy egy kisbaba fizikai szükségleteinek kielégítésével lépést tartsunk – etessük, pelenkázzuk, segítsünk neki aludni stb. És emellett a kisbabáknak – ezzel egyenértékűen – rengeteg ráhangolódott együttlétre van szükségük az optimális fejlődéshez. A mai világban ezt kellene egyszerre több kicsi gyereknek is megadniuk a szülőknek úgy, hogy közben minden mással is zsonglőrködnek. Ez eleve kudarcra ítélt próbálkozás, így gyakran azt élhetjük meg, velünk van a baj, biztos mi csináljuk rosszul.
Csupán arról van szó, hogy egymást támogató, együttműködő életre vagyunk kitalálva, miközben manapság sokak életéből hiányzik a közösségi támogatás.
Pedig hasonlóan a gyerekekhez, mi, felnőttek is akkor tudunk jól működni, ha nem érezzük magunkat egyedül, hanem tudjuk: van, akire számítani.
Szabadtéri játékok a legkisebbeknek
Ha a baba kedvenc játéka, hogy ki-be pakol a vizes lavórban, legyen ez a játék. Légy vele, figyelj rá, és ha kéri – vagy ha nem kéri, de kedvet érzel hozzá – kapcsolódj be. Tedd ezt úgy, hogy közben továbbra is ő irányíthassa a játékot – ez néha nehéz: hiszen a felnőttet is elragadhatja a játék élménye.
Ráadásul közben különböző érzelmi témák feldolgozására is lehetőséget kap. Ha betartod azt a szabályt, hogy mindig te vagy az ügyetlenebb, hagyod nyerni a gyereket, közben bosszankodsz, hogy alul maradtál, vagy elkeseredsz, hogy nem sikerül elkapnod és megölelgetned őket, akkor ez segít a gyerekeknek különböző félelmeik, ijedtségeik, szégyenérzetük oldásában. „Elég ügyes vagyok?” „Tényleg szeretnek engem?” „Úgy megijedek, ha mérgeskednek velem!” Kinevetik magukból ezeknek a kérdéseknek a feszültségeit.
Csoportos játékok
Amikor több gyerekkel játszunk együtt, tartózkodjunk a verseny jellegű játékoktól, ahol van nyertes és vesztes – hacsak nem a gyerekek játszanak a felnőttek ellen, és persze nyernek! A fogócskában ne essen ki senki, és ha kiborulnak, mert nem őt, hanem a testvérét kergeted, akkor például jelölj ki két fa között egy vonalat, amin tilos átfutni. A játék így az lesz, hogy ők megpróbálnak átrohanni, te pedig megpróbálod elkapni őket. Ezzel magadat is kíméled – nem fáradsz el olyan hamar – és őket is ráveszed az együttműködésre. Amíg egyikük incselkedik veled, a másik szépen eliszkol mögötted.
Amikor eldurvul a bunyó
Gyakran félünk a gyerekekkel vadabb módon hancúrozni, birkózni, mert attól tartunk, hogy ettől még jobban bedurvulnak majd – ami gyakran meg is történik. Ám ezek a játékok nagyon hasznosak, amennyiben a felnőtt, jellemző módon az apa ellen küzdenek, vagy a gyerekek közötti játék során mi felnőttek odafigyelünk arra, hogy mindenki biztonságban legyen.
Így hát játsszatok bátran olyanokat, hogy a gyerekeknek le kell teperniük a szülőt, vagy el kell lopják a lábáról a cipőt, a zoknit, vagy csak egyszerűen el kell jutniuk valahova, miközben akadályozod őket. Furán hangozhat, de ilyenkor az intelligenciájukat fejleszted!
Vigyázz rájuk!
A durvaság egy részét tehát – amíg az nem jelent bántást senkinek – bátran megengedheted, ám a felnőtt jelenléte, kontrollja fontos! Ahogy nekünk, a gyerekeknek is sokat segít, ha kiengedhetik a gőzt. Ha véletlenül kisebb sérülés történik, és a gyerek sír, együtt érzőn meghallgatod, de ne akard helyette megoldani a problémát, inkább hagyd, hogy folyjanak a könnyek. Amikor vége a sírásnak, a gyerek valószínűleg ott fogja folytatni, ahol abbahagyta, de már plusz tudás birtokában arról, mi nem működött, és arról is, hogy lám, ő ezt kibírja!
Ahhoz, hogy egy gyerekből kitartó, ellenálló, a nehézségeken túllépni képes felnőtt legyen, sok lehetőségre van szüksége, amikor megtapasztalhatja testi képességeit, erejét, és kell sok olyan alkalom is, amikor a dolgok balul sülnek el, ezen elkeseredhet, és utána megtapasztalhatja: a világ mégis rendben van, nem tört össze, fel tud állni – szó szerint és képletesen is.
Tipp
Mi, felnőttek általában rögtön előállunk a szörny témával, ha kergetésről, bunyóról van szó. Amikor a gyerek kéri, persze lehetsz szörny, de közben figyelj arra, hogy ügyetlen, nagyhangú, erősen bénázó példánnyá változz. Ha viszont nem a gyerek kéri a szörny-dolgot – a kicsiknek ez még ritkán szokott eszébe jutni – akkor a fogócskánál fordítsd ezt át „szeretet-játékba”, ahol te szaladsz a gyerek után, és közben kedvesen azt kiabálod: „Gyere ide! Hadd öleljelek meg!”
Min szokott a legtöbbet nevetni?
Figyeld meg, és csináljatok abból még többet! A fenti játékok mindegyikében ott van a szerepcsere: most mi vagyunk, akik botladozunk, akit kicseleznek, legyőznek, akinek az akarata nem érvényesül, aki csak fut a többiek után. Minél többször játszunk ilyeneket, annál könnyebb egy kisgyereknek együttélni azzal, hogy a játékon kívül ez nem így van.
Amikor fáradt a szülő
Lehet, hogy nincs kedved játszani: régi tapasztalataid miatt, vagy egyszerűen azért, mert elfáradtál. Ha egy picit erőt veszel magadon, azt fogod tapasztalni, te is új életre kelsz azáltal, hogy játszhattok. Ha mégsem így érzel, akkor sincs baj. De talán érdemes egy másik felnőttel beszélgetned arról, milyen érzés neked játszani, mitől félsz. Így kiszellőztetheted azokat az érzéseket, amik hátráltatnak, hogy felszabaduljanak a játékhoz szükséges erőforrások. Ha csak öt percet vagy hajlandó úgy játszani a gyerekkel, ahogy ő szeretné, ahogy az neki jó, már az is nagyon erős üzenet számára a szeretetedről, az elfogadásról, és arról, hogy mellette állsz.
Ezzel tárva-nyitva tudod tartani kettőtök között a szeretet kapuit.
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
