A szülő törődése, figyelme, jelenléte pótolhatatlan a gyermekek egészséges testi és lelki fejlődése szempontjából. Ám előfordulhat, hogy a kevesebb több?
Szerző: Müller-Hegedűs Henriett
Milyen az optimális szülői jelenlét?
Szülői szerepünk során gyakran tapasztaljuk, mennyire nehéz megtalálni az arany középutat. Óvjuk, védjük, tanítgatjuk a gyermekünket éveken át minden egyes nap, és van, hogy azzal tesszük a legjobbat, ha hagyjuk…
Önállóság?
A Stanford Egyetem vizsgálatában a szülők viselkedését is megfigyelték, miközben gyermekük valamilyen önálló feladatot látott el, tisztította játékát, vagy új játékot tanult és játszott.
Nem a jó szándék a kérdés
Azoknak a szülőknek a gyermekei, ahol a szülő „feleslegesen” lépett közbe útmutatással, magyarázattal vagy javítással a gyermek egyébként helyesen végzett feladatainál, megfigyelhető volt, hogy máskor nehezebben volt szabályozható a viselkedés; a túl sok direkt beavatkozás árthat a kicsik viselkedésének és önkontrolljának.
“Képes vagyok rá!”
Az egészséges önbizalom kialakulásához meg kell tapasztalni a gyerekeknek, hogy képesek valamire, hogy maguk is meg tudják csinálni.
Már a dackorszakban megjelenik ez az igényük, amikor a “nem!” mellett a kedvenc szavuk lesz az: “én!” és az “egyedül!”
