A B csoportú sztreptokokkusz meglehetősen ronda betegségekért felelős. Szerencsére nem okoz mindenhol bajt, ahol ott van, ám az újszülöttekre nagyon veszélyes lehet. A várandósok szűrése a babák érdekében történik.
A hüvely flórájában számtalan fajta baktérium él, nagyon gyakori, hogy egy közülük a B csoportú sztreptokokkusz (Group B Streptococcus, GBS). Általában semmiféle tünetet nem okoz, jele sincs betegségnek. Aki nem beteg, de kimutatható szervezetéből a kórokozó, azt baktériumhordozónak, vagy csak egyszerűen hordozónak titulálja az orvostudomány. Ha hordozó egyben várandós, abból már baj lehet. A baba ugyanis fertőződhet az anya baktériumaitól. Bizonyos esetekben már az anyaméhben, a lepényen keresztül, vagy burokrepedés után, más esetben születés közben, akár hüvelyi úton, akár császármetszéssel jön világra. A streptococcus újszülöttnél akár súlyos tünetekkel járó betegséget is okozhat, ha az érintett újszülött nem kap időben, és megfelelő ideig antibiotikum kezelést. A GBS szűrés tehát arra való, hogy az orvosok megtalálják azokat a várandósokat, akik nem betegek ugyan, de az általuk hordozott baktérium veszélyeztetheti a kisbabájukat. Majdnem minden ötödik kismama hordozó. A szűrés a 36. héten történik, így nagyjából biztos lehet az orvos abban, hogy a szülés idején ugyanaz lesz a helyzet, mint a szűrés időpontjában.
Mindenki másképp csinálja…
Amikor itt tart az olvasásban, sok kismama helyeslően bólogat, sokan meg felkapják a fejüket: milyen szűrés? Vajon én miért nem hallottam erről? Nekem miért nem kellett szűrésre mennem? A GBS szűrés nem kötelező. Nincs egységes álláspont a szűrés hatékonyságát illetően. Sok szülész megkérdőjelezi pontosságát, hiszen “hallott már olyanról is, hogy a szűrés nem mutatta ki a baktériumot, a baba mégis beteg lett”. Ők úgy gondolják, hogy a kisbaba megfigyelése a legfontosabb, ha ő tüneteket mutat, akkor őt kell kezelni. Mások szerint fontos a szűrés, mert a kiszűrt anyákkal és babákkal eleve speciálisan kell foglalkozni, így biztosabb a megelőzés. Egyes szülészetekhez tartozó körzetekben általában egységes a megítélés, és ehhez igazodik a kórház további gyakorlata is az anyák és a kisbabák kezelésére vonatkozóan. Létezik szülészet melynek munkatársai nem szűrik az anyákat, máshol szűrik. Létezik szülészet, ahol a babák antibiotikumot kapnak, ha csak halvány esély is van a fertőzöttségre, és ez az újszülöttek nagyjából felét érinti. Más szülészeten csak az az újszülött kap antibiotikumot, akinél a feztőzés jelei mutatkoznak (láz, vagy éppen alacsony testhőmérséklet, bágyadtság, étvágytalanság, légzési nehézségek stb.), így a babák néhány százaléka esik csak át az injekciósorozaton, vagy vénakanült helyeznek be, amelyen át megkapja a gyógyszert.
Amerikai protokoll
Mivel nincs magyar ajánlás, sok szülészeten az amerikai gyermekgyógyász társaság (AAP) javaslatát követik. Ennek lényege, hogy az a szűrésen átesett anya, akiről kiderült, hogy hordozó, vajúdás alatt, legalább a szülés előtt négy órával intravénás antibiotikumkezelésben részesül. Ez persze azt feltételezi, hogy az anya már a szülés előtt négy órával a kórházban tartózkodik. A GBS pozitív eredménnyel rendelkező anyáknak tehát tanácsos a vajúdás elején fogni a kórházi csomagot, és idejekorán megérkezni a szülőszobára. Sok helyen GBS pozitív anyák tervezett császármetszése esetén is intravénás antibiotikum kezelést rendelnek el, műtét előtt négy órával. Mivel a tervezett császár minden kórházban általában a reggeli órákra esik, nem ritka, hogy az infúziót hajnali háromkor, négykor köti be az ápoló személyzet. A fent említett protokoll szerint ez túlzott óvatosság. Valójában, ha még nem történt burokrepedés, és nem indult meg a szülés, akkor tervezett császármetszés előtt nem szükséges antibiotikum infúziót adni.
Ha a baba tünetmentes, időre született, és minden rendben ment, akkor nem történik vele semmi különös, talán csak jobban figyelik, hogy megjelennek-e nála a fertőzés jelei. Ám, ha a baba koraszülött, vagy tünetei vannak, vagy megszületése előtt már 18 órával megrepedt a magzatburok, ha az anya lázas volt szülés alatt, ha a baba belekakilt a magzatvízbe, akkor jön az ellenőrzés. A tünetek megjelenésekor azonnal vérvétel következik, vagy ha nincsenek tünetek, akkor betöltött 24 órás életkor után. Tünetek esetén a labor baktériumtenyésztést végez, illetve keresi a gyulladás jeleit. Ha nincsenek tünetek, akkor csak az úgynevezett CRP szint vizsgálata történik meg, ez is vérvétellel jár. (CRP: C-reaktív protein – akkor termelődik nagy mennyiségben, ha gyulladás jelenik meg a szervezetben.) Kimutatott fertőzöttség esetén a baba antibiotikum kúrát kap, amíg a CRP érték el nem éri a normál tartományt. Tehát, ha valaki nem kapja meg szülés előtt négy órával az antibiotikum infúziót, akkor sajnos a kisbaba több szúrásnak és a kezeléssel járó kellemetlenségeknek lehet kitéve.
Gyakori kérdések GBS pozitív kismamáktól:
– Ahogy pozitív lett az eredmény, az orvosom antibiotikum tablettát írt fel, be is szedtem. Miért kell mégis infúziót kapnom a vajúdás alatt?
Válasz: A szájon át kapott antibiotikum sajnos nem szabadítja meg a kismamákat tartósan a hüvelyben található sztreptokokkusz baktériumtól. Aki hordozó, az élete végéig hordozó maradhat. A vajúdás alatt kapott infúzió viszont a szülés időpontjában hatékonyan védi a kisbabát.
– Miért fordul elő, hogy a baba fejéből vesznek vért? Rettenetes lehet neki…
Válasz: Az újszülöttek annyira aprók, hogy nehéz vénát találni a szokásos helyeken, ráadásul nem lehet velük megbeszélni, hogy maradjanak nyugton, így nagy eséllyel sikertelen és fájdalmas lenne a vérvétel. A fejvénák legtöbbször jól láthatók, vékony fölöttük a bőr, és a baba fejét egyszerűen és kíméletesen lehet mozdulatlanul tartani a vérvétel idejére. Újszülöttek esetében a fejvénák is használhatók vérvételre.
– Ha a szülés után nem jelentkeznek tünetek a babánál, később sem fognak?
Válasz: Régebben azt gondolták, hogy szülés után akár két – három hónappal megjelenő tüneteket is szülés körüli fertőzés okozta. Ma már tudjuk, hogy a késői fertőzések kialakulásában más tényezőknek is szerepe van, és ezek nem védhetők ki a szülés alatt adott antibiotikummal. Fontos lehet, hogy a GBS pozitív anyák gyakran mossanak kezet, amíg a gyermekágyi folyás tart, külön kezeljék a fehérneműjüket, az ágyneműt gyakran húzzák át, ne tegyék a babát az ágyuknak arra a részére, amellyel a fehérnemű érintkezett.
– Miért baj, ha a baba feleslegesen antibiotikumot kap? Nem lenne egyszerűbb mindenkinek adni?
Válasz: Az antibiotikumok a baba saját hasznos baktériumait is kiirtják, nem engedik megtelepedni azt a bélflórát, amelyre a kicsinek szüksége van az emésztéshez, ezért az antibiotikum kúrán átesett babák közt sok a hasfájós. Ráadásul, ha a jó baktériumok nem tudnak megtelepedni, a helyüket ártalmas baktériumok és gombák is elfoglalhatják, amelyek nehezen kiirthatók. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az antibiotikumot az újszülött nem szájon át, hanem injekcióban kapja. Ez fájdalmat okoz, és meghosszabbítja a kórházi tartózkodást. Pedig mindenki nagyon szeretne hazamenni!
Szerző: Sződy Judit
Szakmai szempontból ellenőrizte: dr. Kiss Eleonóra neonatológus gyermekgyógyász
Megjelent a HelloBaby! magazin 2015. április-májusi számában.
