A jelenet a legtöbb szülőnek ismerős: a másfél-két év körüli gyerkőc hirtelen éktelen tombolásba fog, hisztérikusan sír, és ettől kezdve nem nagyon reagál, ha szólni próbálnak hozzá.
Szerző: HelloBaby magazin
Mi segíthet a gyereknek?
Tartsd szem előtt, hogy a hisztiroham a gyereknek is nagyon rossz, kellemetlen tapasztalat. Akkor különösen azzá válik, ha emiatt megütik, leszidják, megbüntetik. Sajnos nem ritka a szeretetmegvonással történő büntetés sem.
Szólj előre, készítsd fel rá!
Ha azt tapasztalod, hogy problémát jelent bizonyos tevékenységeket abbahagyni, például kijönni a kádból, hazamenni a játszóról, akkor vezesd be az előre figyelmeztetést, megbeszélést. Ez például azt jelenti, hogy előre szólsz: ebédig fogunk maradni. Vagy/és: hamarosan indulni fogunk haza. Ha a mutató ide meg oda ér, megyünk. Még hármat csúszhatsz és megyünk.
Ha már megtörtént a dühroham, próbálj vele beszélgetni a történtekről, kezdd úgy, hogy megfogalmazod, összefoglalod, mi lehetett a gond:
- Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtad egyedül felvenni a harisnyádat.
- Haragudtál, mert nem kaptál túrórudit.
- Mérges voltál, mert nem sikerült összerakni a tornyot.
- Nem akartál még hazajönni a játszótérről.
Folytatásként ajánlj fel segítséget!
- Ha szeretnéd, akkor most együtt gyakorolhatjuk a harisnyafelhúzást. Megmutatom, hogyan lehet gyorsabban.
- Ha éhes vagy, szívesen adok az ebédből, szendvicsből, gyümölcsből. (A segítség lényege ugyanis természetesen nem az, hogy mégis teljesítjük azt a kívánságot, ami miatt kitört a vihar, jelen esetben például továbbra se adjuk oda a túrórudit, ha erre jó okunk volt.)
Egyszóval a lényeg az, hogy próbálj neki nem túl rámenősen, de segíteni abban, hogy megbirkózhasson az érzelmi viharaival. Nem fogod tudni helyette meglépni ezt a fejlődési fokozatot, de tapintatosan támogatni tudod abban, hogy ő maga utat találjon az érzelmi zűrzavarban.
Amivel biztosan nem mész semmire
Fenyegetés: – „Ha még egyszer ilyet csinálsz, nem jövünk többé játszóházba”. – úgysem fogod betartani, és a gyerek sem lesz partner, ha erőfölényre játszol és megfélemlítésre.
„Nem foglak szeretni, ha ilyen csúnyán viselkedsz!”: Túl azon, hogy ilyet még indulatból sem szabad mondani a gyereknek, akkor sem, ha tényleg szörnyű jelenetet rendezett, az érzelmi zsarolás csak megrettenti, elbizonytalanítja a gyereket, visszatartó ereje hosszú távon egészen biztosan nincs.
Hosszú, bonyolult magyarázatok, áttekinthetetlen összefüggések és elvárások: a gyerek a dackorszak idején még biztosan nem érte el az értelmi fejlődésnek azt a fokát, amikor értelme van hosszan magyarázni. Csak az alapvető, rövid, követhető, az ő nyelvén megfogalmazott magyarázatoknak van értelme.
Következetlenség: Ha például elhatároztad, hogy játszótéren vagy éjszaka nem akarsz szoptatni, ebéd előtt nincs desszert, süti, csoki, akkor tartsd magad ehhez, bármi történjék is.
Szorosan az előző ponthoz kapcsolódik a „Ki az erősebb? – játszma”: legyen számodra egyértelmű, hogy a szülő irányít, ne kezdjetek „ki bírja tovább” kötélhúzásba! Ehhez viszont az szükséges, hogy jó előre gondold végig a határokat, lehetséges konfliktusokat, és csak ott korlátozz, ahol és amikor ez feltétlenül szükséges, akkor viszont elszántan, nyugodtan, határozottan, de szeretettel.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
