Az élet egy kétévessel – mondjuk úgy, hogy kihívásokkal teli. Hatalmas akarat, fantasztikus ötletek, alakuló öntudat, és közben korlátok, korlátok mindenütt. Amikor kitör a vulkán, néha semmiféle okot és előjelet nem tudunk azonosítani, pedig néha vannak ilyenek. Ha csak napi egy-két hisztirohamot elkerülünk, már élhetőbb az élet. Lássuk tehát a leggyakoribb hisztiokokat!
Sződy Judit pszichológus írása
Az idegrendszer titkai
Hihetetlen, de igaz, a hiszti néha nagyon egyszerű okokból tör ki. A viselkedésünket az idegrendszer szabályozza, nagyhormonok, hormonszerű anyagok segítségével. A viselkedés szabályozásának egyik legfontosabb területe az úgynevezett prefrontális kéreg, melynek sérülésekor felnőtteknél szociális érzé- ketlenség, gátolatlanság, mások érzelmeinek téves megítélése, impulzivitás, túlérzékenység, hirtelenharagúság, agresszió és az előrelátás hiánya jellemző.
És a kicsiknél?
Könnyű kitalálnunk, hogyan működhet a kisgyerekek idegrendszere, ha tudjuk, hogy a prefrontális kéreg az egyik leglassabban érő idegrendszeri terület. Nagyjából olyan a helyzet, mint azoknál a felnőtteknél, akiknek ez az agyterülete sérült. A kicsik tehát a hisztivel nem minket akarnak kihozni a sodrunkból és nem akarják pokollá tenni az életünket – bár néha sikerül. A kisgyerek nem képes tudatosan manipulálni. Mégis, mi történik?
Érzékeny egyensúly
A viselkedést a hormonális rendszer és az idegrendszer szoros együttműködése (neuroendokrin rendszer) szabályozza. Rengeteg terület finoman összehangolt munkájáról van szó, ami könnyen kitérhet az egyensúlyból.
Ez a gyerek éhes!
Az éhség egyrészt kellemetlen közérzetet, feszültséget okoz, ami felnőttek számára is ismerős. Vajon a munkahelyünkön mikor tudunk jobban összpontosítani a munkánkra: reggeli után, vagy amikor számoljuk a perceket az ebédidőig?
Az alacsonyabb vércukorszint ráadásul az agy energiaellátását is csökkenti, ami az alkoholos állapothoz hasonlóan kontrollvesztést okozhat. Adjuk össze: magas stresszhormonszint, alacsony kontrollképesség. Ebből nem jövünk ki jól.
Tipp: soha ne hagyjunk ki étkezést, még akkor sem, ha sietünk. Ha a gyerek nem akar enni, készítsünk össze természetes rágcsálnivalókat (buláta, répa, alma, zabkeksz), és kínáljuk azzal két nagyétkezés között.
Ez a gyerek fáradt!
A fáradtság azzal jár, hogy az agy természetes gátló, nyugtató mechanizmusai nehezebben működnek. A gyerkőc könnyen „túlpörög”, képtelen magát kontrollálni, kitör belőle a kisördög. Fáradtság esetén is felborulhat a vércukor-egyensúly, ami szintén a hiszti felé tolja a viselkedést.
Tipp: ne várd meg, míg a gyerkőc túlpörög, fektesd le akkor, amikor a fáradtság első jeleit mutatja.
Tekintsd át újra a család napirendét. Ha azt látod, hogy nagyon változatos időben van a fektetés és a délutáni alvás, gondold át, miért alakult így.
Keress olyan megoldást, ami biztosítja, hogy a gyerek időben ágyba kerüljön, úgy, hogy már a lefekvés előtti időszak is nyugodt legyen.
Ez a gyerek sok édességet evett!
Újra a vércukorszinttel kell foglalkoznunk. Ha cukrot eszünk, a hasnyálmirigy inzulintermelésbe fog, hogy a cukor hozzáférhető legyen a sejtjeink számára. Az inzulin a vérből a sejtekbe juttatja a cukrot. Édességevéskor tehát hirtelen magasabb lesz a vércukorszint, nagyjából fél órával utána viszont az inzulinkiáramlás hatására alacsony. Ezt az ingadozást az agy nehezen tűri, ahogy már a két előző esetben is olvashattad.
Tipp: eleve ne szoktasd rá a gyerkőcöt az édességfogyasztásra, ha lehet ne is tarts otthon cukorkát vagy csokit. Ha édességet adsz neki, az legyen kevésbé édes, és ne fogyassza éhgyomorra. A legjobb, ha az édesség mellett sok fehérje is bejut a szervezetbe, ez csökkenti a fentebb leírt „cukorhinta” kilengését.
Nem bír bizonyos adalékanyagokat!
Nem, egyáltalán nem fogom azt állítani, hogy minden E-számmal jelölt adaléktól tartóz- kodni kell. Hiszen a C-vitaminnak, a citromsavnak és még számtalan ártalmatlan anyagnak is van E-száma. Ám bizonyos adalékok: színezékek, édesítőszerek, aromák szerepet játszhatnak viselkedésszavarok kialakulásában.
Tipp: a bolti helyett készíthetsz gyümölcs- joghurtot otthon is gyümölcsből és joghurtból, sőt, ezt lefagyasztva megvan az egészséges jégkrém is. Felvágott helyett egybesült szeletelt húst vagy otthon készült szendvicskrémeket használhattok.
Ez a gyerek unatkozik!
A legújabb kutatások szerint az emberi agy számára az ingerszegény környezet szinte fáj. Mi (egészséges) felnőttek szinte mindig képesek vagyunk megfelelő ingereket keresni magunknak: előveszünk egy könyvet, bekapcsoljuk a rádiót, filmet nézünk vagy csak felmegyünk kicsit a közösségi oldalakra. A gyerekek bizonyos életkorig csak az unalom feszültségét érzik, de nincs rá (a felnőttek számára) elfogadható megoldásuk. Inkább nyüzsögnek, rosszalkodnak, hisztiznek, hogy kiadják az unalomból fakadó feszültséget.
Tipp: keress a gyereknek az életkorának megfelelő elfoglaltságot. Nem feltétlenül akkor érzi magát jól, ha te játszol vele, miközben érzi, hogy szabadulnál tőle. Az sem jó, ha újabb és újabb játékszereket vásároltok, amelyek pár nap múlva a sarokba kerülnek. Helyette jó megoldás: bevonni a te saját tevékenységedbe, rábízni valakire, aki ráér és szívesen játszik vele, áthívni még egy-két gyereket. A gyerek számára ugyanis az egyik legfontosabb a „játszótárs” teljes, osztatlan figyelme.
Te vagy ideges, nem ő!
A gyereknevelés, gondozás időnként pokolian nehéz, testileg-lelkileg fárasztó munka. Ráadásul nem szűnnek meg a magánéleti, munkahelyi nehézségek sem attól, hogy gyereked született, sőt… Persze, hogy néha feszült vagy, sőt, robbanásig ideges. Nem jön jól, hogy a gyereked ezt igen hamar leveszi a kis antennáival, és ő is rátesz egy lapáttal a dologra. Nem azért, mert gonosz, hanem azért, mert elbizonytalanodik, ha azt érzi, hogy az egyetlen ember, akire igazán támaszkodni tud, aki a kapaszkodója, labilissá válik, nem nyújt számára biztonságot.
Tipp: fordíts időt magadra is. Ha kell, kérj segítséget: egy gyerek ellátása nem egyetlen ember feladata. Bébiszitter, családi napközi, nagyszülő tehermentesíthet. Pszichológus kihúzhat a gödörből, életvezetési tanácsadó segíthet másképp látni a dolgaidat.
