A Dévény-módszer a mozgásfejlesztés első lépcsője, mely közvetlenül ösztönzi az idegrendszert, és ezáltal indítja be a különböző mozgásokat. Szükség esetén ezeket a későbbiekben más módszerekkel is lehet fejleszteni.
Zimmerer Anita gyógypedagógus írása
A módszer bemutatásában Mézám Zsuzsanna DSGM-szakgyógytornász nyújtott segítséget, aki lakóhelyén, Máriakálnokon, Mosonmagyaróváron és Budapesten a Dévény Anna Alapítványnál is ellát mozgásukban elmaradt kisbabákat.
A Dévény Speciális manuális technika – Gimnasztika Módszer, (DSGM) kidolgozója Dévény Anna gyógytornász és művészi torna szakedző, aki húsz év neurológiai gyógytorna és művészi torna tanítása után dolgozta ki saját módszerét. Ez azóta elterjedt, és elfogadott mozgás rehabilitációs rendszerré vált. Azért volt rá szükség, mert a hagyományos gyógytorna nem hozta a várt eredményeket. Dévény Anna a sérült gyermekeket a művészi torna alapelvei és gyakorlat anyaga szerint kezdte tornáztatni, s így alakult ki módszere. Segíteni szeretett volna a problémákkal küzdő fiatalokon, gyermekeken, ezért a feszes izmok, inak esetében manuális úton próbált lazulást elérni. Ebből fejlődött ki speciális manuális technikája.
A szakgyógytornász szerint minden csecsemővel, aki idő előtt született, születésekor nehézség vagy oxigénhiány lépett fel, leesett a szívhangja, rossz volt az Apgar értéke, nehezen alkalmazkodott a környezetéhez, esetleg lélegeztetni kellett, érdemes DSGM-szakgyógytornászt felkeresni.
A korai időszak a fejlesztés szempontjából rendkívül fontos, mert az idegrendszer gyógyulási képessége ekkor a legnagyobb. Inkább végezzenek „feleslegesen” vizsgálatot, mint hogy ezt a fejlesztés szempontjából értékes korszakot elszalasszák.
Első a működés helyreállítása
Jellemező, hogy a csecsemőket valamennyi egyéb módszer általában fejlesztéssel akarja gyógyítani, pedig amire a csecsemő nem képes, azt káros erőltetni, hiszen ebben a formában rossz mozgásmechanizmusokat vált ki. Előbb meg kell teremteni a működés feltételeit, s aztán lehet fejleszteni.
A DSGM szerint a gyógyítás a működés beindítása, a fejlesztés pedig a beindított funkció további finomítása tornával.
A sorrend nem felcserélhető, mert amíg valami nem működik, addig azt nem lehet fejleszteni. A speciális manuális technikán alapuló módszer előnyei közé tartozik, hogy a gyermek életkorának, és mozgásfejlődésének megfelelő helyzetben történik, végigvezetve őt a csecsemőkori mozgásfejlődés állomásain. Minden esetben képzett szakember végzi, és nem hárítja a szülőre a fejlesztés felelősségét otthoni tornáztatás formájában. A kezelés a gyermeket aktivizálja, és elindítja őt a normális mozgásfejlődés útján. A gyógyítás során megteremti a helyes mozgás lehetőségét, azaz képessé teszi a gyermeket a mozgások kivitelezésére. A fejlesztés során pedig hangsúlyos a helyesen létrehozott funkciók további finomítása.
A tanulási zavarok előzményei
Fontos kérdés, hogy mi lehet az oka, hogy az óvodába kerülő gyermekeknél egyre gyakrabban találkozunk megkésett beszédfejlődéssel, figyelem problémákkal, részképesség zavarokkal? Mind arányában, mind számszerűleg nő a tanulási, figyelem-, viselkedés- és magatartászavarral küzdő gyermekek és családok száma.
Igen, családot kell említenünk, hiszen ez a probléma komoly feladatok elé állítja a szülőket is. A problémákkal küzdő óvodás és iskolás korú gyermekekről általában kiderül, hogy csecsemőkorukban nem szerettek hason feküdni, későn fordultak hasra, feszítették a törzsüket, vagy nem másztak. Számtalan hazai és külföldi kutatás bizonyítja, hogy szoros összefüggés van a csecsemőkori mozgásfejlődés és a tanulási képességek, a magatartás és viselkedés között. A csecsemőkori mozgásfejlődés egy program, amellyel az újszülött világra jön, és ha nincs semmi gond, akkor ez minden segítség nélkül megvalósul. Ahogy a baba nő, fejlődik az idegrendszere, új mozgásformák jelennek meg, ami lehetőséget biztosít számára újabb tapasztalatok szerzésére, érzékelésének fejlődésére. Ideális, ha mindez megfelelő sorrendben és időben jelenik meg, mert alapot biztosít a továbbfejlődéshez. Csak akkor tudjuk a tanulást, a beszédet és a viselkedést zavartalanul elsajátítani, ha a mozgás és érzékelés tökéletesen kifejlődött és fejlődése zavartalan volt. Ha egy állomás kimarad a mozgásfejlődésből, például nem mászott a gyermek, akkor egy tapasztalási lehetőséggel kevesebb lesz a birtokában. Ezek a hiányosságok csak apró eltérések, óvodás korban alig észrevehetők, a gyermek környezete ezeket „ügyetlenségnek”, „lustaságnak”, „óvatosságnak” minősíti. A valós problémával csak évek múlva, iskolás korban szembesülünk, mert az írás, az olvasás és a számolás tanulása nehézségekbe ütközik ezeknél a gyerekeknél.
A Dévény-módszer ezekre a problémákra nyújt megoldást, még csecsemőkorban.
