Már napi 5-20 percnyi meseolvasás is elegendő ahhoz, hogy gyermekünk később magabiztosabban, önállóbban kezdje az iskolát, hiszen a meséléssel fejlődik a szókincse, az önkifejezési képessége, így magabiztosabban mozoghat új környezetben is. De a mese nemcsak ebben segít: fejleszti a memóriát, a képzelőerőt, a ritmusérzéket, a kreativitást, az érzelmi sokszínűséget.
Szerző: HelloBaby magazin
Egy újszülöttel még kevés közös játékra van lehetőség, de akár az első naptól lehet neki alkalmanként 3-4 percben rövid verseket, mondókákat olvasni, lehet vele mondókázós ölbéli játékokat játszani. Mit jelent ez számára? A pocakból ismert hang megnyugtatja, fokozza biztonságérzetét, erősíti érzelmi kötődését. A vers ritmusa, dallama a szókincs megalapozásán túl fejleszti ritmusérzékét, ami a későbbi szótagolás alapja. Az anya megnyugtató fizikai közelsége és a közös könyvolvasás élményegyüttese kellemes benyomásként rögzül a kicsiben, és amikor az iskolában tanulnia kell majd, ezzel a jó érzéssel közelít a könyvekhez.
Az első években az olvasás legfontosabb célja a minél gazdagabb alapszókincs kialakítása, a ami megkönnyíti az óvodai, majd az iskolai közösségbe illeszkedést, a saját igények kifejezését.
Milyenek legyenek az első babakönyvek?
Mivel a látás a 8. hónapra válik tökéletessé, és a babák kezdetben csak 20 cm távolságra látnak – ráadásul életlenül –, kezdetben leginkébb a fekete-fehér geometriai formákat tartalmazó könyveket képesek vizuálisan élvezni. Ezek nézegetése örömteli elfoglaltság, ráadásul serkenti az agyműködést, elősegíti a szem izomzatának fejlődését, és megalapozza a szemmozgás rendezettségét, ami később elengedhetetlen lesz az íráshoz és olvasáshoz. Az ilyen könyvecskék mindemellett motivációt jelenthetnek a hason fekvést nem kedvelő babáknak ahhoz, hogy emelgessék a fejüket.
Mese okoseszközön? Csak óvatosan!
Az okoseszközök a babákat ma már születésüktől kezdve körülveszik, könyvek viszont nincsenek minden családban. Legkésőbb az iskolakezdéskor azonban elkerülhetetlen a könyvekkel való ismerkedés, ami nehézséget okozhat azoknak a gyerekeknek, akik addig nem szereztek ilyen tapasztalatot, legfeljebb okoseszközön láttak mesét.
A hallott és a látott mese között óriási különbségek vannak! Az első a ritmusbeli eltérés. Az eszközökön futó tartalmak – a legkisebbeknek valók is – átalagosan 3 másodpercenként adnak új impulzust. Vagyis az ifjú nézők sűrűn váltakozó, kész képeket kapnak, melyeknek a tartalmán kicsit sem kell gondolkodniuk. A mesehallgatás és az olvasás ezzel szemben lassúbb, és komoly szellemi aktivitást igénylő tevékenység, így a gyorsan változó ingerekhez szokott gyerekeknek megpróbáltatást jelenthet. A hallott szöveg értésének terén is komoly lemaradásban vannak azok, akik mindig képpel együtt kapják a történeteket, és soha nem kell elképzelniük a hallottakat, mert az ehhez szükséges képzelőerejük, az a bizonyos „belső mozi” nem fejlődik ki. Márpedig ez a kreatív gondolkodás egyik alapvető feltétele.
Az első interaktív könyves élmények
10-12 hónapos korra már ügyesen fognak kézbe dolgokat a babák, és folyton bütykölnek-matatnak. Ekkortól érdemes kinyitható, szétszedhető, gombokkal, különleges felületekkel ellátott könyveket beszerezni számukra, melyek a mesélés, felfedezés örömén túl, a „matatáson” keresztül szem-kéz koordinációjukat is fejlesztik (az utóbbi szintén fontos lesz az írás-olvasás tanulásakor). Ekkortól lehet elővenni az első böngészőket is, mert a képekről beszélgetve a tárgyak megnevezését, a színeket, a formákat, az irányokat és számtalan egyéb dolgot is meg tudunk mutatni nekik.
LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE Könyvünkben a gyermek fizikai, érzelmi és értelmi fejlődés útját követjük nyomon a születéstől egészen 6 éves korig












