Ne vedd föl mindig! Meglátod, megszokja, nem lesz egy perc nyugtod sem! – hány szülő hallgatja untig az előző generáció intelmeit, az elkényeztetett baba mítoszát? Hányan veszik fel mégis, bűntudattal telve a babát, mert valahol érzik, hogy a világ akkor kerek, ha összebújnak.
Szerző: Sződy Judit pszichológus
Szerencsére egyre kevesebb olyan családdal találkozni, amelyben „a kiságy nevel”, vagyis csak a „gondozási feladatok” idejére veszik ki a babát, mégpedig előre megállapított napirend szerint. Miért, ilyen is volt? – kérdezhetné a mai olvasó. Igen, volt, nem is kell túl messzire visszanyúlnunk a történelemben, elég a hatvanas, hetvenes évek babagondozási könyveit olvasni. Akkoriban mindenki meg volt győződve arról, hogy az újszülöttet az első perctől önállóságra kell szoktatni. Hittek abban, hogy a baba akkor lesz kiegyensúlyozott és nyugodt, ha a szülők megfelelően betartják ezeket a kemény szabályokat.
Ha tisztában vagyunk az előző generációk szemléletével, talán megértjük, honnan ered a mai nagyik és dédik őszinte aggodalma a sokat fölvett, igény szerint táplált és hordozott babák láttán.
“A baba helye a szülő karjában van!”
Az utóbbi évtizedekben aztán szépen elkezdtek lazulni ezek a szabályok, a tudósok egyre több bizonyítékot találnak amellett, hogy a baba helye valójában a szülő karjában van, hogy az óramű szerű táplálás nem egyezik a csecsemő testi és lelki szükségleteivel.
Magyarázat az agyban
A magyarázat az idegrendszer fejlődésében rejlik.
Ugye ismersz olyan gyereket és felnőttet is, aki a legkisebb probléma esetén is „befeszül”, aki egy ártatlan viccet is személye elleni támadásnak él meg? Az ő gondja valószínűleg a bölcsőben kezdődhetett… Ám az a baba, akinek válaszolnak az igényeire, akinek nem árasztja el az agyát tartósan a kortizol, nagyobb eséllyel fog bizalommal fordulni a világ és más emberek felé, és nyugodtabban veszi az akadályokat.
Nem tud manipulálni!
Egyes tanácsadó könyvek már az újszülöttről is úgy írnak, mintha született zsarnok és körmönfont manipulátor volna, aki csak az alkalmat keresi, hogy jól átverhesse szüleit a viselkedésével. Ebből kiindulva óvatosságra intik a szülőt, s arra biztatják, már a kezdet kezdetén mutassák meg, ki fújja a passzátszelet a családban. A kutatások azonban további bizonyítékokat találtak, amelyek megdöntik az elkényeztetés elméletét. A csecsemő, sőt a totyogó sem képes manipulálni szüleit. Ki sem fejlődött még agyának az a része, az úgynevezett prefrontális lebeny, amely feltétlenül szükséges a tervezéshez és az előrelátáshoz. E nélkül pedig nincs manipuláció. Higgyünk benne, hogy a babák őszinték, és ha sírnak, akkor valóban szükségünk van a segítségünkre. Meghálálják!
SÍRÁS – Miért sír a gyermekem? Okok és válaszok Már mindent megpróbáltunk, de hiába? • Mi baja lehet? • Talán mi rontottunk el valamit? • Talán a hasa fáj? • Jönnek a fogacskái? • Esetleg rémálmai vannak? • Hisztizik, vagy valami másról van szó? • Keservesen sír, ha másra bízzuk? • Mit tehetünk érte? • Hogyan nyugtassuk meg?
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
