Minden gyermek egyedi vonásokkal rendelkezik, különböző módokon vezeti le az energiáit, más-más tevékenységek töltik fel. Egyesek a csendes, nyugodt pillanatokat kedvelik, mások társaságban érzik igazán élénknek magukat. A jellemző viselkedésmód felismerése szülőként nemcsak a megértést könnyíti meg, hanem a felesleges konfliktusok elkerülésében is segít.
Szerző: Szabó Nikolett
Az introvertált és az extrovertált beállítódás a személyiség két fő irányultsága, melyeket az ismert német pszichiáter és pszichológus, Carl Gustav Jung (1875–1961) írt le. Jung a társas interakciók jellegéből kiindulva megállapította, hogy az extrovertáltak abból merítenek energiát, ha emberek veszik körül őket, élvezik a külvilággal való kapcsolódást, és szívesen osztják meg másokkal gondolataikat, érzéseiket. Ezzel szemben az introvertáltak az egyedüllétből, a saját meghitt terükben megélt biztonságból, nyugodt helyen tartózkodásból, csendes elmélkedésből nyerik az energiájukat.
Az introverzió, illetve az extroverzió velünk születik, így már egészen korán, csecsemőkorban is kifejeződik. Sokféle árnyalatban mutatkozik meg, ki-ki eltérő mértékben sorolható az egyik vagy a másik kategóriához, de sok esetben az egyik vagy a másik irányba billen a mérleg.
Mi állhat a háttérben?
Ezenkívül bizonyos neurotranszmitterek, például a dopamin kiválasztása az extrovertált személyiségűeknél magasabb. (A neurotranszmitterek ingerületátvivő anyagok, olyan speciális kémiai hírvivő molekulák, amelyek az üzeneteket továbbítják az idegsejtek között, vagy az izom- és mirigysejtek felé, és elengedhetetlenek a gondolkodás, a hangulati élet, a mozgás, a testi funkciók szabályozásához.) Az extrovertáltak energikusabbnak, élénkebbek, és a társas kapcsolatokban aktívabbak.
Ami a környezeti tényezőket illeti, az introvertáltak átvehetik szüleik vagy gondozóik viselkedését, ha egyszerű életkörülmények között, békés környezetben, visszafogott társadalmi kommunikációt tapasztalva, kevés társas inger közepette nőnek fel. Mindezek a tényezők hozzájárulnak az introvertáltakra jellemző személyiségjegyek kialakulásához. Az extrovertáltság felerősödéséhez hozzájárulhat az, ha valaki élénk közösségi környezetben nő fel, ahol sok és rendszeres a kommunikáció, vagy olyan családban, amely rendszeresen részt vesz társasági eseményeken, népes rendezvényeken, programokon.
Jellemző megnyilvánulások
Nem mindig egyszerű felismerni, hogy a gyermekünk inkább befelé figyelő, vagy a világ felé forduló személyiség – a tévhitekkel ellentétben ugyanis az introvertáltság nem egyenlő a félénkséggel, az extrovertáltság pedig nem pusztán harsányságot jelent. Mégis jó tisztázni, hogy milyen beállítottságról van szó, hiszen ezáltal könnyebben szót érthetünk a gyermekünkkel, elmélyülhet vele a kapcsolatunk, és számos konfliktust előzhetünk meg.
Ha a csemeténk élvezni képes az egyedüllétet, sokszor jól eljátszik magában is, nem szeretne folyton a figyelem középpontjában lenni, szívesebben tartózkodik csendes környezetben, mint nyüzsgő helyeken, ha igényli a szoros emberi kapcsolatokat és a négyszemközti beszélgetéseket, ha általában egyszerre egy dologra koncentrál, akkor nagy valószínűséggel introvertált.
Ha viszont élvezi, hogy rá irányul a figyelem, hajlamos hangosan gondolkodni és gyors döntéseket hozni, ha változatos összetételű baráti köre van, ha örül a gyerekek, felnőttek társaságának, ha visszajelzést vár másoktól, ha sokat beszél az élményeiről és az érzelmeiről, ha élvezi a változatosságot, a sokféle programot, illetve unatkozik vagy lehangolttá válik, amikor hosszabb időt kell egyedül töltenie, akkor extrovertált lehet.
Mindennapi jelek
Az introvertált gyermek számára a belső világ az igazi kapaszkodó. A túl sok inger – különösen ismeretlen emberek között – könnyen kimerítheti. Például egy szülinapi buli után csendben elvonul a szobájába rajzolni, feltöltődni, kipihenni az izgalmakat. Egy hosszú iskolai nap vagy családi összejövetel után is csendesebb elfoglaltságra, egyedüllétre, alvásra vágyik, és ha nincs lehetősége rá, nyűgös lehet. Az óvodában leginkább egyetlen barátjával mélyül el a játékban. Gyakran tart rövid szünetet, mielőtt megszólalna. Amikor felnőtt kérdezi, látszik rajta, hogy előbb átgondolja a választ, és csak azután felel. A nyugodt, kiszámítható helyzetekben érzi magát jól. Órákig képes egyedül legózni vagy könyvet lapozgatni. Ez nem félénkség, egyszerűen arra van szüksége, hogy a társas helyzetek után visszatölthesse az akkumulátorait.
Sok szülő mondja a gyermekéről, hogy otthon nagyon beszédes, máshol viszont visszahúzódó. Ez is az introvertált gyermekre lehet jellemző, aki akkor nyílik meg igazán, amikor biztonságban érzi magát. A családi vacsoraasztalnál cserfes, de az óvodában inkább figyel és kivár. Időre van szüksége az új emberek megszokásához. Egy játszóházban például eleinte az anyukája mellett marad, később viszont már felszabadultan hancúrozhat egy kiválasztott játszótárssal.
Az extrovertált gyermek a külvilágban érzi otthonosan magát. A játszótéren könnyedén odalép más gyerekekhez, hogy kapcsolatot teremtsen velük. A családi ebédnél éppoly lelkesen meséli, mi minden történt vele, mint az oviban. Beszéd közben, gondolkodva formálja mondandóját, emiatt esetleg hadar, ismétel, nem fejezi be mindig a mondatokat. Szeret csapatban sportolni, társaival együttműködni, szívesen szerepel az óvodai-iskolai műsorban. Gyakran úgy kezd új játékba, hogy az előzőt még be sem fejezte. Sokszor játék közben jön rá, hogyan működik az adott tárgy, illetve játék közben találja ki a szabályokat, vagy módosítgatja azokat. Új közösségben gyorsan feltalálja magát, felnőttekkel is beszélgetést kezdeményez. Egy programokkal teli nap inkább feltölti, felpörgeti, mint elfárasztja. A mozgás, a nyüzsgés élteti.
Személyre szabott megoldások
Ha megfigyeljük, honnan meríti gyermekünk az energiáját, jobban megérthetjük a viselkedését is, és kevesebbet aggódunk amiatt, hogy miért nem olyan, mint mások. Amikor azt kívánjuk, bárcsak nyitottabb lenne a kis introvertáltunk, vagy keveselljük a lendületét, gondoljunk arra, hogy nem szándékosan megy ellenünk, csak komfortosan szeretné érezni magát. Egy zsúfolt játszóterezés után, hazatéréskor biztosítunk számára fél órányi nyugodt énidőt, hadd olvasson, szöszmötöljön. Egy nagy családi esemény előtt, ami már előre szorongással töltheti el, kitalálhatunk együtt egy „menekülőtervet” – például megbeszélhetjük vele, hogy bármikor félrevonulhat egy könyvvel egy csendesebb szobába. Tartsuk tiszteletben az egyedüllét iránti igényét!
Engedjük, hogy kipróbáljon különböző sportokat, szakköri foglalkozásokat, küldjük érdekesnek ígérkező táborokba. Ha kíváncsi és szeret kérdezni, vigyük múzeumba, vagy kirándulni, ahol felnőttekkel és kortársakkal egyaránt interakcióba léphet, kérdezhet, megoszthatja gondolatait. Mindez erősíti magabiztosságát és társas készségeit is.
Ambivertált gyermek
Nem mindenki sorolható egyértelműen a két fő kategória valamelyikébe. Az ambivertált személyiségeknél nagyjából egyensúlyban van a introverzió és az extroverzió. Az ilyen beállítottságú gyermek éppúgy képes élvezni a csendes, egyedül töltött pillanatokat, mint örömmel kapcsolódni másokhoz és részt venni a közös játékokban, a társas programokban. Jól érzi magát a legkülönbözőbb helyzetekben, rugalmasan alkalmazkodik a pillanatnyi körülményekhez. Gyakran a társaság és az egyedüllét váltogatásával töltődik fel.
Az ilyen gyermek képes hosszabb ideig elmélyülni egyedül végezhető kreatív tevékenységekben, ugyanakkor nem zárkózik el az új barátok vagy a játékos kihívások elől.
Ha a szülei figyelembe veszik, mikor van szüksége feltöltődésre és mikor vágyik kapcsolódásra, harmonikus, kiegyensúlyozott fejlődést biztosíthatnak számára.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.














