Azt már mindenki tudja, hogy nincs stresszmentes élet, sőt, a tudatos szülők bizonyára arról is hallottak, hogy létezik „jó” stressz és ártalmas stressz. Azokat a tényezőket, amik stresszt válthatnak ki, stresszoroknak nevezzük, azonban korántsem reagál ezekre mindenki mindig ugyanúgy.
Szerző: Juhász Ágnes life- és karriercoach
Egyén, élethelyzet, sőt pillanatnyi állapot függvénye, hogy objektíven azonosnak tűnő stresszor hatására mit élünk át egy adott szituációban. Az, hogy épp mennyire érezzük magunkat stresszesnek, viszonylag széles skálán mozoghat, ezért most képzeljük el – mindenki a saját tapasztalatai, önismerete alapján –, hogy ezt a skálát három kategóriára osztjuk.
A stresszállapotok 3 szintje
A legalsó a nagyon könnyen tolerálható, szinte észre sem vehető stresszszint. Ilyet válthatnak ki a mindennapi, csipcsup kellemetlenségek, amelyek nem borítanak ki. Okozhatja esetleg a magasabb zajszint, amitől nem esik szét a fejünk, csak amikor megszűnik, akkor vesszük észre, hogy egészen addig milyen idegesítő is volt. A középső szint az az állapot, amikor megfogalmazódik bennünk, hogy igen, feszültek vagyunk, türelmetlenek, nem úgy reagálunk, ahogyan azt kipihent, nyugodt állapotunkban tennénk. Érezzük a hajszoltságot, érzünk valami folyamatos szorongató vagy éppen dühítő érzést. A felső szintre soroljuk azokat az eseteket, amikor „elszakad a cérna”. Ez megnyilvánulhat erős érzelmi reakcióban – kiabálásban, veszekedésben, sipítozásban, csapkodásban, vagy akár teljes lefagyásban, amikor mintha köd szállt volna az agyunkra, és hirtelen fogalmunk sincs, mihez kezdhetnénk.
A stressz kezelésére alkalmas eszközök tárháza rendkívül széles, ugyanakkor ezek az eszközök sem mindenkinél és mindig válnak be. Biztosan éreztünk már olyat, hogy „Ha nekem most jógáznom kellene, meg relaxálnom, akkor felrobbannék az idegtől…” Általánosságban elmondható, hogy minél magasabb az aktuális stressz-szintünk, annál könnyebben kiborít minket már egy apróság is – ezért akár mintegy megelőzésként érdemes az alacsony tartományban is figyelmet, időt és energiát fordítani arra, hogy csökkentsük a potenciális negatív hatásokat. Ebben a viszonylag nyugodt állapotban már van értelme néhány feszültségcsökkentő tevékenységnek.
Mozgás és relaxáció
Az egyik hasznos megoldás a rendszeres sport beiktatása az életünkbe. Bátran kísérletezzünk, hogy mi passzol a legjobban aktuális fizikai és mentális állapotunkhoz, illetve lehetőségeinkhez, mi az, amit kedvvel csinálnánk. Lehet ez valami lassú, megnyugtató mozgásforma, mint a jóga vagy a pilates, vagy éppen pörgős: egy kemény, izzasztó kardioedzés vagy a futás. Ha meg tudjuk oldani, hogy elmenjünk otthonról, és ezek az alkalmak csak a feltöltődésünkről szóljanak, szuper, de inkább tornázzunk, nyújtsunk a kisbabánk mellett heti ötször 20 percet a nappaliban, mint hogy egyáltalán ne moccanjunk meg. Érdemes kipróbálnunk a relaxációt is. Ez lehet vezetett, amikor egy hanganyag instrukcióit 10-30 percen át követve tehermentesítjük az elménket csukott szemmel, zavartalan környezetben, kényelmes pózban. De lehet mentális kikapcsolódás, úgynevezett aktív relaxáció bármilyen olyan – jellemzően monoton – tevékenység is, amibe „belebambulunk”, megszűnik az idő, belefeledkezünk (pl. színezés, rajzolás, kézműveskedés, vagy akár takarítás, mosogatás – ha ezeket ilyen szellemiségben tesszük és élvezzük, szintén kikapcsolnak).
Kapcsolatok és kommunikáció
Ellazíthat minket a rendszeres – lehetőleg személyes – kapcsolódás általunk szeretett, minket megnyugtató emberekkel. Amíg meg nem születik az első gyermekünk, sokszor el sem tudjuk képzelni, hogy mekkora felszabadító ereje és feltöltő hatása van például egy laza, csajos beszélgetésnek. Jusson eszünkbe, hogy rendszeresen szervezzünk magunknak énidőt, a párunkkal randikat, és a barátainkkal is találkozókat. Ez sok családban nem megy olyan egyszerűen – de ha tudatosan figyelmet és energiát szentelünk erre, akkor hosszú távon sokkal kiegyensúlyozottabb lesz a személyes működésünk, a hétköznapjaink hangulata, ami az egész család számára felbecsülhetetlen ajándék.
Ugyancsak fontos a megfelelő kommunikáció elsajátítása és gyakorlása. Lehet, hogy elsőre meglepő ebben az összefüggésben, de gondoljunk csak bele, mennyivel csökkenhetne az általános stressz-szintünk, ha képesek lennénk ügyesen kiállni magunkért, nem rettegve várni a találkozást egy-egy „nehezebb” rokonnal a családi események előtt, vagy épp könnyedén megbeszélni a házastársunkkal egy-egy kényesebb témát. Nem szólva arról, hogy ha az unásig ismételt köreinkből képesek lennénk kiszállni, játszmázás helyett tisztán és hatékonyan kommunikálni.
Szerintem nem is szükséges magyarázni, hogy a fenti tevékenységekbe, a fenti célok megvalósításába miért csak viszonylag nyugodtan van értelme belevágni… Na de mit tegyünk, ha már a középső szinten érezzük magunkat? Semmiképp se törődjünk bele! Bár ez az állapot még elviselhető, próbáljunk visszakerülni az alsóbb tartományba, hiszen itt már elég egy kisebb megborulás, és könnyen a negatív „csúcson” találhatjuk magunkat.
Cikkem folytatásában, a következő lapszámban ( 2023. október -novemberi szám) további konkrét tippeket adok a stresszkezeléshez, és természetesen a legfelső szint túlélési stratégiáit is bemutatom!
