„Boldog vagyok, hogy nem adtam fel”

Olvasási idő: 3 perc

Kisbabás családok körében mára gyakorlattá vált a hordozás. Ki hogyan barátkozott meg a módszerrel? Íme három babahordozós sikertörténet!

Szerző: Dobiné Olasz-Papp Nóra személyközpontú tanácsadó és kapcsolatanalitikus

1. Tanácsadó segítségével

Már várandósan elhatároztam, hogy hordozni szeretnék, annyira cukik voltak a babák azokban a gyönyörű kendőkben! – meséli Magdi. – Vettem én is egyet. Eszembe sem jutott, hogy ne boldogulnánk vele. Amikor megérkezett Simon baba, alig vártam, hogy kipróbáljuk, de katasztrófa volt az egész! Egyszerűen nem ment, pedig adtak leírást a használatához.

Teljesen leizzadtam, mire valamennyire sikerült megkötni a kendőt, Simon pedig átvette a feszültségemet, csak ordított vég nélkül, a kötés meg laza lett. Utána hosszú hetekig nem próbálkoztam újra.

Mivel Simon hasfájós volt, sokat akart kézben lenni, így kezdtem teljesen kifáradni, azután 2 hónapos korában elmentünk egy hordozós klubba. Ott a tanácsadó rám kötötte Simont, s attól kezdve minden megváltozott! Már tudtam, milyen érzés, ha jól használom a kendőt, kaptam praktikus tippeket, már tudtam, mire figyeljek, és sikerült! Onnantól mindennapjaink része lett a kendőzés! Boldog vagyok, hogy nem adtam fel és segítséget kértem.

2. Kenguru helyett hordozókendő

Timi egy bugyikengurunak nevezett eszközben kezdte hordozni kislányát: négyhetes korában tettem bele először, akkor maradtunk egyedül a hétköznapokban. Sokat síró baba volt, csak akkor nyugodott meg, ha felvettem. A védőnő javaslatára vettünk kengurut. Katus valóban csendesebb lett, így többet tudtam ténykedni otthon, de hosszú távon nem volt kényelmes nekem ez a megoldás.

Fájt a derekam, a hátam, Katus pedig sokszor oldalra dőlt benne, fél kézzel nemegyszer őt is tartanom kellett. Aztán kiderült, hogy van más út is: rábukkantam a hordozókendőkre.

Egy másik világ tárult elém! Bejelentkeztem egy tanfolyamra, ahol megtanultam mindent a kendőben való hordozásról, és itt tanultam meg azt is, hogy újszülöttet is szabad kendőben hordozni, sőt! Épp a kendő az, ami a leginkább támogatja a számára megfelelő pozíciót azzal, hogy térdhajlatától térdhajlatáig támaszt, a gerince is C alakban görbülhet, és a fejét is megfelelően tartja. Azóta nekem sem fáj a derekam, és már átváltottunk a háton hordozásra is!

3. Hordozás, de nem kendőben

Dóri megtapasztalta, milyen az, amikor a baba számára nem a kendő a legideálisabb hordozóeszköz: álmomban sem gondoltam volna, hogy Laura ennyire ellenáll a kendős hordozásnak! Előre megtanultam mindent a helyes használatról, olvastam, hogy a pici babának a kendő a legjobb, de Lau folyamatosan csak ordított benne. Visszamentem a tanácsadóhoz, minden lehetséges okot átnéztünk: nem volt sem túl szoros, sem túl laza a kötés, nem teli gyomorral próbálkoztunk, de nem is túl éhesen, megfelelő ruházatban volt (olvastam, hogy a rugdalózó nem ideális hordozáshoz a lábujjak miatt), megfelelő, ún. puszimagasságban helyezkedett el és mégsem stimmelt valami.

Minden, de minden ideális volt, de a kislányom mégsem fogadta el. A mai napig sem tudtuk meg, mi lehetett a baj, viszont a hordozásról szerencsére nem kellett lemondanunk.

Más eszközt választottunk a tanácsadónk segítségével, amit Lau imád! Érdekes tapasztalat volt.