Norvégia északi részébe, Alta városába Dóra, a Vikinganya blog szerzője kalauzol bennünket. Milyen a babás, kisgyermekes élet a sarkvidéken?
Folytatás…
Szerző: Szabó Hajnalka
Mesélnél az olvasóknak a norvég várandósgondozás jellegzetességeiről?
Altában szinte minden vizsgálatot a háziorvos végez, és az orvoslás általános alapelve, hogy a lehető legminimálisabb mértékben történjen beavatkozás. Alapesetben Norvégiában egyetlen ultrahang van, a 18 hetes. Lombikosként nekünk volt egy korai ultrahangunk is a 9. héten, amit egy erre specializálódott szakember végzett. Ez és a későbbi ultrahang- vizsgálat is nagyon-nagyon rosszul sikerült: először azt mondták, nem él a baba, majd azt, hogy gond van a szívével.
Mi történt ezután?
A 16. héten mehettem először bábához. Altában kórház nincs, szülőház van. Itt is lehet szülni, persze csak akkor, ha problémamentes a várandósság. A fájdalomcsillapítást az akupunktúra, a kéjgáz, valamint a fürdőkád biztosítja. Ha kórházban szül az ember, fogadott orvos akkor sincs, csak az éppen ügyeletes
bába áll rendelkezésre.
Első kisbabánkat, Pannit egyébként 10 nappal túlhordtam. Jártam kétnaponta akupunktúrára a bábákhoz, hogy beinduljon a szülés, valamint málnalevél-teát itattak velem. Egy napon aztán beindultak a fájások – emlékszem, 3 óra volt az út a kórházba.
Minden a maga természetes módján
Végül 48 órányi türelmes és nem siettetett vajúdás után jött világra a mi Annánk. Az aranyóra után a sok vérveszteség miatt szükségem volt még vérre, de a bábák mindenben segítettek és támogattak. Ami végig nagyon jó érzés volt, hogy a férjemet és engem egy „egységként” kezeltek.
Ahol én voltam, ott volt ő is. Miután Panni megszületett, már hárman lettünk az „egység”, és ezt egy pillanatra sem bontották meg.
Most már két tündéri kislány boldog édesanyja vagy. Hogyan telt a második babavárásod?
Két évvel Panni születése után elkaptam valami gyomorvírust, elmentem az orvoshoz, ahol kiderült, hogy babát várok. Ennél nagyobb meglepetés nem is érhetett volna, hiszen korábban megállapították, hogy spontán nem tudok teherbe esni. Szerencsémre most is többször vizsgáltak. Egy abnormálisan magas hCG-eredményre egy másik orvos ugyanis azt mondta, hogy ez valószínűleg mégsem terhesség, hanem tumor. Az ezt követő érzelmi hullámvasutat nem kívánom senkinek…
Ezt leszámítva a Gigivel való várandósságom komplikációmentes volt. Igaz, hiába volt szülési tervem, olyan gyorsan történt minden, hogy annak csupán egy töredékét sikerült megvalósítani. 9 órával az első fájás után pedig megszületett Ragna.
Bizonyára Norvégiában is vannak innen nézve furcsának tűnő szokások. Találkoztál ilyenekkel?
Ilyen például az, hogy a babát kézzel kötött gyapjúruhában hozzák haza a kórházból. Érdekes kettősség figyelhető meg a szoptatással kapcsolatban: aki anyatejjel táplálja a gyermekét, az bárhol, bármikor megeteti a babát, viszont sokan inkább a tápszer mellett döntenek, mert az „nagyobb szabadságot” ad. Érdekes az is, hogy itt nem látni azt a fajta közelséget szülő és gyerek között, ami nekem, az otthoni hátteremmel megszokott.
Végezetül: hogy vagytok most?
A mi történetünkhöz az is hozzátartozik, hogy két évvel ezelőtt elveszítettük a harmadik babánkat. Akkor egy vizsgálat kiderítette, hogy bár mindkét petevezetékem újra átjárható…
Peteérésem már nincs és emiatt korai változó korba léptem, ami állítólag nem ritka jelenség a lombikprogram után.
Ezzel együtt kiegyensúlyozottan élünk.
Mivel a nyelv szerves része a kultúrának, számomra a kezdetektől nagyon fontos, hogy a lányok magyarul is tudjanak. Ezzel nincs probléma, hiszen folyékonyan beszélik mindkét nyelvet. Ezenkívül ugyanúgy tartjuk a magyar, mint a norvég hagyományokat, bármennyire különbözőek is.
Írásunk első részét itt olvashatod:
