Gyógypedagógusként több mint két évtizede használom a szülő-gyermek konfliktusok megoldásában kiválóan működő Gordon-módszert, amely saját kisgyermekemnél is eredményesen működik.
Szerző: ZImmerer Anita gyógypedagógus
Másképp is lehet?
A Gordon-módszer olyan kommunikációs technika, mely megtanít arra, hogy hogyan beszéljünk az elfogadás nyelvén, hogyan forduljunk értő figyelemmel a kicsik felé, miként segíthetjük „én-üzenetekkel”a kommunikációt. Az empátián, a feltétel nélküli szereteten, a gondolat és a közlés összhangján alapul.
Szófogadatlan? Nem biztos!
Amikor babánk önállósulni kezd, és szófogadatlan, olykor hisztis totyogó lesz, azt hisszük, hogy valamit elrontottunk, mert a gyermek nem fogad szót. Azután ez elmúlik, és marad egy gyerek, aki vagy szófogadó, vagy nem, attól függően, milyennek neveltük.
A szófogadó gyerek tegye azt, amit a szülő mond… De a gyerek nem akarja azt tenni, mert véleménye van. És milyen jó ez, hisz ha mindenben egyetértene, akkor robotként viselkedne.
Sok múlik a helyes kommunikáción!
Bizonyos mondatokat ismételgetünk, a gyerek pedig sokszor nem csinálja, amit kérünk tőle. Szófogadatlan? Nem biztos – lehet, hogy csak nem érti, mit akarunk. Azt mondjuk: „Rakjunk rendet!” – és várjuk, hogy tegyen rendet, pedig többes szám első személyben üzentünk. De akkor miért nem változtatunk ezen? Fogalmazzuk át: „Zavar engem ez a rendetlenség, fogd a legókat és tedd be őket a dobozba”!
Bizalmat építeni
Dr. Thomas Gordon amerikai pszichológus (1918–2002), a módszer kidolgozója szerint a szülő nemegyszer szigorral, büntetéssel kényszerítve vár engedelmességet. Konfliktus esetén szeret győztes lenni, mert „a felnőtt mindent jobban tud”, így viszont a gyermek csak vesztes lehet.
Sokkal szerencsésebb, ha a szülők nem állítanak ilyen módon akadályokat gyermekeik elé, akik így megtanulják, hogy bízhatnak bennük.
Soha nincs késő váltani, és parancsolgatás, fenyegetés, büntetés helyett bizalmat építeni a gyermekben.
A konfliktusok olyan kommunikációvá alakíthatók, melyben nincs nyertes és vesztes fél. Senki sem erőlteti rá a véleményét a másikra, hanem megegyezésre törekednek és olyan megoldást találnak a felek, amely mindkettejüket békességgel tölti el.
Nálunk jól működik az, hogy probléma esetén nem akarom mindenáron azonnal megvigasztalni a kislányomat, nem adok neki tanácsot, hogy mit tegyen, nem is kicsinylem a baját. Csak odafigyelek, hallgatom őt, és jelzem, hogy megértem a helyzetét. Közben ő maga találja meg a megoldást.
Írásunk folytatását itt olvashatod:
