Gyógypedagógusként több mint két évtizede használom a szülő-gyermek konfliktusok megoldásában kiválóan működő Gordon-módszert, amely saját kisgyermekemnél is eredményesen működik.
Szerző: Zimmerer Anita gyógypedagógus
Másképp is lehet?
A Gordon-módszer olyan kommunikációs technika, mely megtanít arra, hogy hogyan beszéljünk az elfogadás nyelvén, hogyan forduljunk értő figyelemmel a kicsik felé, miként segíthetjük „én-üzenetekkel”a kommunikációt. Az empátián, a feltétel nélküli szereteten, a gondolat és a közlés összhangján alapul.
Szófogadatlan? Nem biztos!
Amikor babánk önállósulni kezd, és szófogadatlan, olykor hisztis totyogó lesz, azt hisszük, hogy valamit elrontottunk, mert a gyermek nem fogad szót. Azután ez elmúlik, és marad egy gyerek, aki vagy szófogadó, vagy nem, attól függően, milyennek neveltük.
A szófogadó gyerek tegye azt, amit a szülő mond… De a gyerek nem akarja azt tenni, mert véleménye van. És milyen jó ez, hisz ha mindenben egyetértene, akkor robotként viselkedne.
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható websopunkban!
Sok múlik a helyes kommunikáción!
Bizonyos mondatokat ismételgetünk, a gyerek pedig sokszor nem csinálja, amit kérünk tőle. Szófogadatlan? Nem biztos – lehet, hogy csak nem érti, mit akarunk. Azt mondjuk: „Rakjunk rendet!” – és várjuk, hogy tegyen rendet, pedig többes szám első személyben üzentünk. De akkor miért nem változtatunk ezen? Fogalmazzuk át: „Zavar engem ez a rendetlenség, fogd a legókat és tedd be őket a dobozba”!
Bizalmat építeni
Dr. Thomas Gordon amerikai pszichológus (1918–2002), a módszer kidolgozója szerint a szülő nemegyszer szigorral, büntetéssel kényszerítve vár engedelmességet. Konfliktus esetén szeret győztes lenni, mert „a felnőtt mindent jobban tud”, így viszont a gyermek csak vesztes lehet.
Sokkal szerencsésebb, ha a szülők nem állítanak ilyen módon akadályokat gyermekeik elé, akik így megtanulják, hogy bízhatnak bennük.
Soha nincs késő váltani, és parancsolgatás, fenyegetés, büntetés helyett bizalmat építeni a gyermekben.
A konfliktusok olyan kommunikációvá alakíthatók, melyben nincs nyertes és vesztes fél. Senki sem erőlteti rá a véleményét a másikra, hanem megegyezésre törekednek és olyan megoldást találnak a felek, amely mindkettejüket békességgel tölti el.
Nálunk jól működik az, hogy probléma esetén nem akarom mindenáron azonnal megvigasztalni a kislányomat, nem adok neki tanácsot, hogy mit tegyen, nem is kicsinylem a baját. Csak odafigyelek, hallgatom őt, és jelzem, hogy megértem a helyzetét. Közben ő maga találja meg a megoldást.
Írásunk folytatását itt olvashatod:
