Manapság a kelleténél sokkal gyakrabban szenvednek az anyák attól, hogy már a kezdet kezdetén meglehetősen fájdalmas a szoptatás, vérző, nyílt sérülések keletkezhetnek az első napokban.
W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó IBCLC írása
Gyakoriak a horzsolásszerű sebek, amelyek ugyan nem súlyosak, és általában maguktól is meggyógyulnak, de rettenetesen kellemetlenek, fájdalmasak, hiszen a bimbó idegvégződésekkel sűrűn ellátott, érzékeny terület.
Mindenkinek fáj?
Egy egészséges újszülött szívóereje meglepően erős, legalábbis, aki még nem szoptatott, biztosan csodálkozni fog rajta. Akkor, ha a baba szájában nincs anatómiai eltérés, és az anya mellbimbója sem tér el az átlagostól, valamint a baba kellően mélyen bekapja a bimbót, egyáltalán nem törvényszerű, hogy a szoptatás fájdalmas legyen, az pedig különösen nem kötelező tartozéka a szoptatásnak, hogy sebek alakuljanak ki.
Miért fáj akkor mégis olyan sokaknak?
Lássuk először azokat az okokat, amelyeket külső, megváltoztatható tényezők idéznek elő.
- Aggasztóan sok a császármetszés, minden harmadik nő így szül. Attól még persze szoptathatna bárki gond nélkül, hogy császárral szült, de a terep ilyenkor sajnos nehezített, MERT műtét után nagyon gyakori az ödémás mellbimbó (más testtájak is ödémásak lehetnek), és általában egy hétig is eltart, mire ez elmúlik. Az ödémás bimbó sérülékenyebb, nehezebben bekapható. Császár után a szülészetek többségén még mindig elviszik a babát, pedig biztosíthatnák a közvetlen testkontaktus lehetőségét, a szülés utáni ismerkedést már a műtét után közvetlenül is. Ez a továbbiakban bemutatott szoptatási pozíciók kivitelezésére is kiválóan alkalmas lehetőség – volna. Ám nem hogy elviszik az újszülötteket, sok helyen csak 24 óra elteltével kezdődhet egyáltalán az ismerkedés. A császáros anyának a hasi seb fájdalma miatt nehéz jó pozíciót találni. A spinális érzéstelenítés egyik lehetséges szövődménye, a posztpunkciós fejfájás pedig olyan komoly rosszulléttel jár, hogy az érintett anyáknak meglehetősen nehezére esik a szoptatás. A műtét során alkalmazott gyógyszerek, a nem természetes születési mód erőteljesen befolyásolja az újszülött viselkedését – nem éppen a szoptatás szempontjából kedvező irányba. Gyakran aluszékonyak, fáradtak. E tényezők összessége miatt gyakrabban kapnak (többnyire feleslegesen) tápszert, jelentősebb a súlyesésük, lassabban nyerik vissza születési súlyukat. A cumisüvegből adott pótlás jelentősen ronthat a szopástechnikán, olyan csücsörítő szájtartást rögzít, amely jelentősen hozzájárul a makacs sebek kialakulásához.
- A hüvelyi szülések esetében is sok a beavatkozás, ennek hasonlóan negatív hatásai lehetnek, mint amelyeket a császárral kapcsolatban felsoroltam.
- A baba és az anya rutinszerű elválasztása éppen abban az időszakban, amikor a gyakori szopás nagyon fontos volna a tejtermelés olajozott beindítása érdekében. Nagyon fontos szempont az anya-csecsemő egység megtartása, az együttlét biztosítása a nap 24 órájában, különösen éjszaka is!
- A nők többsége nem lát közelről szoptatást, és azok, akik a szülés után segíteni próbálnak a szoptatásban, azok jó szándékkal ugyan, de gyakran helytelen, a szoptatás élettanának nem kellő ismeretén alapuló tanácsokat adnak – természetesen tisztelet a kivételnek, aki képezi magát ezen a területen. Mit is javasolnak és mutatnak sok helyütt az anyáknak?
A baba valósággal “lóg” a mellen, teste nem simul szorosan az anyához, hanem inkább elfelé fordul, szája nincs nagyra nyitva, húzza a bimbót. Nem csoda, ha így fáj!
EZEKET KERÜLD, NE TEDD!
Gyakran látott, helytelen technikák, amelyek sebesedést okozhatnak:
– összecsippentik a mellbimbót ujjal, és betolják a baba szájába, mintha cumi volna. Figyeld meg a következő fotón a baba résnyire nyitott száját, anya zavaróan közel elhelyezett ujjait, s azt, hogy a baba nincs közel húzva a mellhez!
- rányomják a baba fejét a mellre
- ha a baba nem nyitja ki a száját, vagy nem sikerül azonnal magától a szoptatás, lehetőleg még a szülőszobában, akkor máris felteszik a bimbóvédőt, mégpedig többnyire nem jól, és a merev szilikon szopókát erőszakkal betolják a baba résnyire nyitott szájában, amit ő rendszerint el is kezd szívni. Siker? Nem! Rossz szopástechnika rögzül, amely tartós sebesedéshez, fájdalomhoz vezethet! A helytelenül felrakott bimbóvédőt az anyának tartania kell ujjaival, és emiatt nem is tudja a baba elég nagyra nyitni a száját. A következmény: a baba pont úgy szopja, mint a cumisüveget, vagyis csücsörítve! Bimbóvédőre NAGYON ritkán van szükség valójában!
Amikor valódi problémát jelez a fájdalom
- Ha a baba nyelve le van nőve, vagy nyelve rövidebb az átlagosnál, rendszerint kisebesíti a mellet, illetve nagyon fájdalmassá válik a szoptatás. Ha erre gyanakszol, mindenképpen kérd szoptatási tanácsadó segítségét. Az egyszerűbb nyelvlenövéseken parányi bemetszéssel lehet segíteni, amit gyermekorvos vagy fül-orr-gégész vagy szájsebész végezhet.
- Ha az anya mellbimbója nagyon vaskos, nagy, vagy befelé forduló vagy teljesen lapos, ugyancsak célszerű szoptatási tanácsadó segítségét kérni a megfelelő ráharapási technika és pozíció megtalálásához. Sok esetben lehet jó megoldást találni, de előfordul, hogy a gondokat a baba növekedése oldja meg, hiszen nagyobb szájjal könnyebben boldogul majd.
- Fehér, érzékeny, vékony bőrű anyáknál még a legjobb technika mellett is kialakulhat erős fájdalom. Náluk a bimbó megedződésének folyamata is az átlagosnál tovább tarthat.
Ami az esetek döntő többségében SEGÍT
Először is, célszerű végiggondolni a következőket:
Minden emlős kölyök tud szopni magától is, ha hagyják. Még az embrionális állapotban világra jövő kengurubébi is. A főemlős emberkölyök sem kivétel. Oda is tud jutni magától a mellbimbóhoz születése után, ha hagyják.
Pontosan TUDJA, hogyan kell szopni!
Cumisüveg dilemma
Számára a szopás a természetes és normális, nem a cumisüveg. Cumisüvegből nem könnyebb ennie! A koraszülöttnek sem!
A mellből szopás technikája jelentősen eltér a cumisüvegből szopás technikájától. Mivel cumisüveg kultúrában élünk, a cumisüvegből szopás képét tekintjük normálisnak. A teljesség igénye nélkül a leglényegesebb különbség: Mellből nem csücsörítve kell szopni, hanem ahhoz, hogy a szopás hatékony lehessen és ne fájjon, a babának hatalmasra kell tátania a száját, mintha egy nagy szendvicsbe készülne beleharapni. Így ínye a bimbóudvar széléhez kerül.
Nem létezik olyan cumisüveg, amelyből úgy kell szopni, mint a mellből. Akkor sem, ha a reklámszövegek sűrűn állítanak ilyesmit egy-egy termékről. Ezért mindaddig, amíg kicsi mennyiségekről van szó, feltétlenül kerüld a cumisüveg használatát, helyette pohárból vagy kanállal etesd a babát, ha szükséges. Szerencsére valójában elég ritkán van szükség valóban pótlásra.
Ezek után lássuk a pozíciókat!
Természetesen azzal testhelyzettel jársz a legjobban, amelyik leginkább hasonlít arra a természetes helyzetre, amelyben egy újszülött magától is elkezdene szopni születése után. Ebben a testhelyzetben nem kell semmi különöset tenned, csak türelemmel várni, és esetleg egy kis helyezkedéssel ici-picit segíteni. Az újszülött nem siet, egészen biztosan több időre lesz szüksége, mint amennyi idő alatt egy cumit a szájába lehet tolni!
Hogyan kezdjétek, ha mindketten először élitek át?
A lényeg éppenséggel nem technika, hanem a baba magadra fektetése, fejét a karoddal oldalról megtámasztva. Szoros testkontaktussal, has a hashoz!
