Néhány évtizede még szinte minden kórházban egyféleképpen lehetett szülni: hanyattfekve, kengyelbe szíjazott lábakkal. Ma már tudjuk, hogy az Egészségügyi Világszervezet által is ajánlott szabad mozgás, és az ösztönös testhelyzetválasztás nemcsak a vajúdás fájdalmain enyhít, hanem a magzat számára is elősegíti a minél könnyebb és kíméletesebb megszületést.
Szakértő: Bakóné Gottfried Anikó szülésznő
Lejegyezte: Károlyi Nati
Hallgass az ösztöneidre, és fontold meg a szaktanácsokat!
Anikó azt vallja, hogy a szülő nőnek érdemes az ösztöneire hagyatkoznia a teljes vajúdás és szülés alatt, és a számára legkényelmesebb testhelyzetet felvenni.
– Vajúdás alatt sokan kedvelik a függőleges testhelyzeteket akár édesapának vagy dúlának támaszkodva, akár bordásfalba kapaszkodva, akár kicsit berogyasztva a térdeket, vagy ülve- jellemzően két fájás között kényelmesen hátradőlve a karosszék háttámlájának, illetve a mögöttük ülő apának. Elhúzódó, hosszabb szüléseknél szívesen veszik fel az oldalt fekvő pozíciót, akár a franciaágyon, akár a hagyományos szülő ágyon, akár a kádban. Vannak hordozható eszközeink is a szülőszobán: különböző méretű gimnasztikai labdák, földre teríthető jóga-matrac, szülőszék. Ezek praktikusak, és a szülők is nagyon szeretik használni őket, ám nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem ez számít.
Vizsgálat és pozíció választás
– Népszerű a négykézlábas testhelyzet is, ami azonban – főleg többedszer szülő anyák esetében néha „menekülő” pozíció is tud lenni: az esetleges laza hasfal ugyanis lehetővé teheti, hogy a babát a hasába engedje, ne pedig a lefelé, a szülőcsatornába. Ha a hüvelyi vizsgálat ezt igazolja, arra szoktam kérni a kismamát, hogy emelkedjen függőleges pozícióba, hogy a baba lefelé tudjon haladni a szülőcsatornába. Ezután újra felvehető a gátat remekül kímélő négykézlábas testhelyzet.
Amíg nem merül fel szakmai ellenjavallat, nem szoktam beleszólni az anyák testhelyzetválasztásába.
Hüvelyi vizsgálat során tudok tájékozódni a méhszáj állapotáról, és a baba fejének helyzetéről. Ezek ismeretében tudok javasolni olyan pozíciót, ami segíthet átlendülni az esetleges elakadáson. Ezért is tartom szerencsésnek, ha a szülésznő is vizsgálhatja a szülő nőket, nem csak az orvos, hiszen a szülés folyamatát mi, szülésznők kísérjük végig.
Műszer nem akadály!
– A legtöbb élettani szülésnél nincs szükség folyamatos CTG-s megfigyelésre. Van azonban néhány olyan helyzet, amikor ez indokolt szakmailag: Ilyen lehet az előzetes császár utáni hüvelyi szülés, a mekoniumos magzatvíz, illetve az oxitocininfúzió. Egyre több helyen elérhető a legkorszerűbb technológiát jelentő zsinór néküli, ún. “telemetriás” CTG készülék, ami egyáltalán nem korlátozza a mozgás szabadságát, és akár kádba is mehet a kismama pocakján a vízálló tappancsokkal. Ám a hagyományos készülék zsinórja is megközelítőleg három méter hosszú, ráadásul gurítható szekrényen tároljuk, pontosan a könnyebb mobilizálás miatt. Az infúziós állványok szintén mozgathatóak. Vagyis ezeknek az eszközök használata nem jelenti szükségszerűen mozdulatlanságot – vallja a szakember.
Hanyatt fekve inkább ne!
A kényelmetlenség nem véletlen, hiszen így a baba súlya nyomhatja az egyik anyai főeret illetve az összes súly ránehezedik az anya derekára, ahová egyébként is gyakran kisugárzik a méhösszehúzódás. Persze vannak kivételek, amikor egy kifejezetten hosszú vajúdás és nehezített kitolás után az édesanya maga választja ezt a pozíciót, ám ilyenkor sem kerül kengyelbe a lábuk.
– Lábtartót kizárólag olyan esetekben használunk, amikor a szokásosnál nagyobb hozzáférésre lehet szüksége a szülészorvosnak. Például faros vagy iker szülés esetén, illetve vákuumos szülésbefejezésnél. A lábak leszíjazása azonban ilyenkor sem indokolt – foglal állást Anikó. – Pusztán a szaksegítők kényelme, megszokása nem szabad, hogy szempont legyen.
Folytatás következik…
Ajánljuk még a témában:
