Fontos, hogy legyenek szabályok, melyeket valóban be is tartunk, be is tartatunk – ez nem csak biztonságérzetet ad gyermekünknek, de az önállóság útján is ez indítja el. Ám, ha túl sok van belőlük, vagy túl merevek a korlátok az sem jó. Vajon hogyan lehet jó hangulatban, jó légkörben fegyelmezni, nevelni?
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
Jó időzítés és meleg szív
Az ideális állapot, az igazán pozitív fegyelmezés – szerintem – az, amikor alig kell fegyelmezni. Ha tiszták, érthetőek, jól meghúzottak a határok és ha nincs túl sok szabály, akkor nem kell folyton „rendre utasítani” a gyermeket. Ez nagy előny, ha jó hangulatban szeretnénk élni. Ha rászólunk, amikor a játszótéren piszkos lesz a ruhája, vagy a parkban hangoskodik, vagy… ha fegyelmezzük olyankor is, amikor igazából nem kellene az senkinek sem jó.
Ha eleget pihent, nem éhes, ha kellő figyelmet, szeretet kap – akkor sokkal könnyebb vele. Az ellenkezés leggyakoribb oka, ha rosszkor kérünk valamit. Például ha a gyermekünk éhes és fáradt, ne vigyük el még bevásárolni is magunkkal, mert könnyen kitörhet a hiszti, ha nem veszünk meg valamit, amit szeretne. Túl egyszerűnek hangzik? Az is!
Milyen a jó kormányzó?
Ennek megfelelően kisgyermekkorban (nagyjából 9 éves korig) „kormányzóként” kell működnünk szülői szerepünkben. Az alább olvasható cikkünkben említett Kim John Payne Melegszívű fegyelmezés című könyvében olvashatjuk ezt a kifejezést.
Ám olykor van arra mód, hogy a gyermeket figyelmesen meghallgatva hozzon döntést a szülő, ahogy ritkán az is előfordulhat, hogy együtt találják ki, hogyan lenne a legjobb. De fontosak az arányok! Később persze ez eltolódik: egy kamasz esetében például már a harmadik verzió a leggyakoribb.
Egészséges engedelmesség
Ha olykor belegondolunk abba, hogy hová vezet hosszútávon a nevelés, a fegyelmezés, akkor lehet, hogy bizonyos dolgokban másképp döntünk.
Mivel szülőként mindannyian jót akarunk, nehéz elhinnünk, belátnunk, hogy a legnagyobb jóindulattal, szeretettel is elronthatunk valamit. „Ha a szülő korlátok nélkül ad, a gyermek úgy fogja érezni, hogy neki jár minden: önző, követelőző és hálátlan felnőtté válhat így” – mondják a Gyerekhatárok című könyv szerzői, dr. Henry Cloud és Dr. John Towsend.
Ajánljuk még a témában:
