Sok esetben még a felnőttek is nehezen tudják megfelelő formában kifejezni a dühüket, nem meglepő, hogy a gyerekeknél is előfordulnak dühkitörések. A legtöbb szülő tépelődik, mit kezdjen ezzel, és van, akinek az is eszébe jut: vajon normális-e a gyerek részéről ez a viselkedés?
Szerző: Szabó Nikolett
Az agresszió rendkívül sokféle megnyilvánulási formát ölthet, és számos pszichiátriai állapot, orvosi probléma, élethelyzet közös jellemzője lehet. Ezért kezeléséhez lényeges, hogy mindenekelőtt kiderítsük, mi okozza. Bármi legyen is az ok, ha az agresszív viselkedés jelentősen befolyásolja a gyermek mindennapjait, a család életét, ha senkinek nincs egy nyugodt perce, ideje szakmai segítséget kérni.
Mi okozhatja?
Számos tényező hozzájárulhat ahhoz, hogy egy gyermek dühöt, ingerlékenységet és agressziót mutasson – akár olyan formában, amely ártalmas lehet önmagára vagy másokra nézve. Az egyik gyakori kiváltó ok a frusztráció, amikor a gyermek nem kapja meg, amit akar, vagy olyan feladat elé állítják, amit nem szeretne/nem tud végrehajtani. Ezt súlyosbíthatja, ha valamiféle probléma áll fenn a mentális állapotban, beleértve az ADHD-t, az autizmust, a kényszerbetegséget és a Tourette-szindrómát.
A genetikai és más biológiai tényezők szintén szerepet játszhatnak az agresszió kialakulásában. Emellett a környezet is befolyásoló tényező lehet.
Mikor válik egészségtelenné?
Nem szokatlan, ha egy 4 év alatti gyermek akár napi szinten hisztizik. Ezek az esetek általában 5-10 percig tartanak, közben sírás, rugdosás, toporzékolás, ütés és lökdösődés is előfordulhat. A legtöbb kicsi óvodáskorára „kinövi” ezt a viselkedést. Azoknál a gyerekeknél, akiknél a hisztik később is fennmaradnak, ami már nem felel meg az adott életkori fejlődési szintnek, szakmai segítségre lehet szükség. Amikor a gyermek eléri azt a kort, amikor már képes szavakkal kifejezni érzéseit, az agresszív fizikai megnyilvánulásoknak csökkenniük kell. Ha ez nem történik meg, itt az ideje lépni, különösen akkor, ha a gyermek önmagát veszélyezteti vagy másokat veszélybe sodor, rendszeresen kárt okoz a környezetében.
Figyeljünk a figyelmeztető jelekre, amelyek arra utalnak, hogy az adott viselkedés negatívan befolyásolja a gyermek életét. Melyek ezek?
- Nehezen kapcsolódik kortársaihoz.
- Gyakran okoz gondot otthon.
- Problémái vannak a rendszeres alvással.
- Étkezési problémákkal küzd.
Az érintett gyerekeket a szüleik pszichológiai vagy pszichiátriai vizsgálatra vihetik, illetve gyermekorvos, tanár, nevelési tanácsadó is továbbutalhatja őket szakvizsgálatokra.
Mit tehetünk ellene?
Az agresszió mértékének és mélységének felmérésekor a szakember a viselkedést a gyermek életének kontextusában vizsgálja. Ez magában foglalja a szülők és a tanárok véleményének kikérését, az iskolai, orvosi és viselkedési feljegyzések áttekintését, valamint a gyermekkel és a szülővel való egyéni interjúk lefolytatását.
Mit tegyünk szülőként az agresszív viselkedés megszüntetéséért? Az első és talán legfontosabb lépés, hogy maradjunk nyugodtak, és tartsuk kordában az érzelmeinket. Amikor a gyermek sok intenzív érzelmet fejez ki, és a szülők ezt még több érzelemmel viszonozzák, az csak növelheti az agressziót. Azáltal, hogy tudatosítjuk a saját érzelmeinket, megtehetjük az első lépést a harag, a szorongás csökkentéséért.
Ha a gyermekünk erős érzelmeket él át, és ez nem teremt veszélyes helyzetet – például: kék poharat akar a zöld helyett –, akkor rendben van, ha eleget teszünk a kérésének. De ha mondjuk, számolatlan mennyiségű édességet szeretne vetetni a boltban, azt ne hagyjuk. Húzzuk meg a határokat, majd hagyjuk, hogy a gyermek hozza meg a következő döntést.
Például a boltban megkérdezhetjük tőle, hogy akarja-e tolni a kosarat, vagy segítene-e bepakolni a csomagokat a kocsiba. Soha ne reagáljunk fizikai erővel, elfenekeléssel, ütéssel! Az is beválhat, ha igyekszünk elterelni a figyelmét. Ugyancsak fontos a pozitív megerősítés. Ha a délután problémamentesen zajlott otthon vagy egy program közben, mondjuk el a gyereknek: nagyon tetszett, hogy szavakkal fejezte ki magát, nem csapkodással. Nincs szükség édességre vagy más jutalmakra. Az elismerés és a dicséret önmagában is nagyon hatékonynak bizonyulhat! Segítsünk a gyermekünknek abban, hogy megtanulja mások számára is elfogadható módon kifejezni magát. Ehhez jó utat jelenthet, ha nyíltan beszélünk az érzelmekről. Mondhatjuk például: „Látom, hogy most nagyon mérges vagy!” Ez érvényesíti, tudatosítja azt, amit a gyermek átél, és a verbális kifejezést támogatja, nem pedig a fizikait.
Emellett az is elengedhetetlen, hogy ismerjük meg gyermekünk szokásait és azonosítsuk az agresszióját kiváltó okokat. Minden reggel hiszti van bölcsi, ovi előtt, mert fel kell kelni vagy el kell indulni? Dolgozzunk azon, hogy strukturáljuk a reggeli rutint. Osszuk fel a feladatokat egyszerű lépésekre, és adjunk időkorlátokat, például: 10 perc múlva indulunk. Használhatunk akár egy fizikai időzítőt, órát is, hogy a gyermek lássa az idő múlását.
Állítsunk fel célokat, például: „öt napból négyszer időben indulunk reggel”. Higgadt, következetes hozzáállással sokat tehetünk a nyugodt légkör megteremtéséért és a gördülékenyebb együttműködésért.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
