Vajon mit csinálunk rosszul? Hogyan lehetne szeretetteljesen, jó hangulatban, de ésszerű korlátokat szabva és tartva felnevelni a gyerekeket?
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
Kim John Payne Melegszívű fegyelmezés című könyvében sok praktikus tanácsot ad ehhez. Payne azt javasolja, hogy kezdd az ellenszegülés megértésével.
Első lépésként néhány napig csak figyeld meg magad azokban a szituációkban, amikor a gyermeked kihoz a sodrodból. Nálad mitől szakad el a cérna?
Négy túlzás
Az ellenszegülés olyankor jelentkezik a legmarkánsabban, ha rossz az időzítés. Nagyon fontos ugyanis a gyerekünk pillanatnyi állapota. A szerző szerint az engedetlenség mögött legtöbbször zavarodottság áll. Amikor az ingerek, az információk nem a gyermek életkorának, érettségének megfelelőek, akkor kibillen a békés egyensúly állapotából.
Payne korábbi nagy sikerű, Egyszerűbb gyermekkor című könyvében megfogalmaz egy igen fontos gondolatot.
Ha megpróbáljuk megfogalmazni, hogy valójában mi is a nevelés, a családban felnövekvés feladata, célja; az segíthet az eszközöket, utakat is könnyebben megtalálni. A szerző így foglalja össze:
Ekkor alapozzuk meg azt, hogy később megfelelően tudjon élni a mind nagyobb szabadsággal.
Csak lazán!
Ha szemünk fénye megint rávágja a „Pakold össze a játékokat!” kérésre, hogy „Nem!”, mi újra megkérjük,
majd dühösen, emelt hangon szólunk. Ő pedig ezt megszokja – és talán addig már nem is mozdul, amíg nem kiabálunk. Ezután általában növeljük az erélyességet, úgy érezve, hogy muszáj nyomatékosan beszélni, mivel a gyerek már immunis a normális kérésre.
Kilátástalannak érzed?
Pedig megtörhető a „kiabálok – nem csinálja” kör.
Hiszen reagálhatnánk így is: „Látom, megmakacsoltad magad, és tudom, ez nem jó érzés.” Ha sikerül elérnünk, hogy a gyermek ellazuljon, biztonságban érezze magát, felhagy az ellenállással, amelybe
„beledermedt”.
Az „engedelmesség-izmok” tréningje
Miután mindketten megnyugodtatok, vedd elő újra a feladatot, de bontsd részekre, csökkents rajta, és nyugodtan, kitartóan csináljátok végig. Például mondhatod ezt: „Először menjenek aludni a plüssök! Gyere, fektessük le őket!” Vagy ahelyett, hogy „Kitennéd az evőeszközöket az asztalra?”, ez is elhangoz-
hat: „Emlékszel, melyik oldalra kerülnek a villák?”
A gyerek néhány ilyen epizód után már jobban teljesíti, amit kérsz tőle. Ne hárítsd mindezt azzal, hogy nincs se energiád, se időd folyton kitalálni valami trükköt a kérésekhez. Tekintsd ezt „edzésnek”, mely-
nek során az „engedelmesség-izmok” erősíthetők.
Ha pedig kellően megerősödtek, akkor kérhetsz majd egyszerűbben is.
Tekintély?! Hol van az már?
Tekintélyed helyreállítása érdekében célszerű a szeretetet és a kapcsolatot erősítő kérésekre összpontosí-
tanod.
Kezdetben olyasmit kérj a gyerekedtől, ami a kedvére való, könnyen teljesíthető. Közben maradj fizikailag is közel hozzá, és amikor szükséges, segíts be neki. Ha már nélküled is jól megy minden, akkor is maradj halló-, látótávolságon belül, és ne térj vissza rögtön a telefon nyomkodásához, mert ezzel csak a
szétszórt figyelemre mutatsz rossz példát.
Jó tanácsok Payne-től
• Ne alkudozz! Ha ingadozol, azzal csak tágra nyitod a kapukat az ellenkezéshez. A gyermek vállára teszed a döntés súlyát, amihez ő még kicsi (majd kamaszkorától együtt dönthetsz vele).
• Ne ismételd meg a kérésedet! Ha a gyerek többször elengedi a füle mellett, az nemcsak a szülői tekintélyedet ássa alá, de a kapcsolati dinamikátokat is rossz irányba viszi.
• Amit „Most rögtön!” akar a gyermek, arra „Most nem!” lehet a válaszod. Ezzel edzheted a gyermeked „várakozás-izmait” – ami fontos képesség a későbbi sikerességhez.
• Ne engedd, hogy a gyermeked a szavadba vágjon! (Hacsak nincs valódi vészhelyzet!) Majd – ha befejezted a mondandódat – koncentrálj rá és hallgasd végig. Így ő osztatlan figyelmet nyer, te pedig nyugodt beszélgetéseket.
Ajánljuk még a témában:
