Amikor várandós lettem, számtalan kismamáknak szóló könyvet vettem meg és megannyi cikket olvastam el, de azt hiszem, arra a rengeteg változásra senki és semmi sem tudott volna teljesen felkészíteni, ami a gyermekeink születésével köszöntött az életembe.
Szerző: Wéner-Kovács Fanni blogger, http://anyaborben.blogspot.com/
Minden megváltozott
A gyermekeim születésével minden megváltozott rajtam, kívül és belül is. Átalakult a testem, itt-ott puhább lett, és született néhány anyacsíkom. Változtak a fő beszédtémáim és az érdeklődési köröm a gyermekeim fejlődésének állomásaihoz kapcsolódik.
Anyukaként nem egyszerű mindig és mindenre időt szakítani, és nem mondom, hogy sosem tekintettem még vágyódva egy-egy régi melltartómra a szoptatós fazonok helyett vagy ne akartam volna újra átaludni az éjszakákat.
Helló, új anyatestem!
Pontosan emlékszem, amikor a szülésem után először mertem tükörbe nézni, hogy megismerkedjek a végérvényesen megváltozott testemmel. A hasam még olyan volt, mintha a második trimeszterben járnék, csak furcsán üres és gyűrött. Alig tudtam elhinni, hogy már nem ad otthont két pici babának. Az anyatej akkor még nem érkezett meg, de a melleim már jócskán készültek rá, ez is szokatlan volt számomra. Aztán ott volt a friss hegem, amelyen keresztül világra jöttek a gyermekeim.
Miután eltelt egy-két hónap, megtudtam, hogy a testem nemcsak arra a hihetetlen dologra képes, hogy életet adjon, hanem arra is, hogy nagyon gyorsan regenerálódjon. Persze a gyermekeim érkezésének nyomai nem múltak el, de azt hiszem, ma már nem is akarnám, hogy úgy legyen.
Nagy volt a változás, de a csíkjaim az én egyedi anya „tetkóim”, a császármetszésem helye pedig a legkedvesebb emlékeztetőm, és örökké szép emlékem lesz a gyermekeim születéséről. Ma már nagyon büszke vagyok rá, hogy magamon viselhetem ezeket a jegyeket, a gyermekeim pedig rengetegszer elmondják:
„Anya olyan jó hozzád bújni, mert mindig puha vagy!” Azt hiszem, ennél nagyobb bókot nem is kaphatok.
Lélekben is anyává válni
Senki sem születik anyának. Persze van, aki már kislánykorától tudatosan készül arra, hogy egy szép napon majd gyermeke születik, de engem az elmúlt évek tapasztalatai, örömei, könnyei, kihívásai és sikerei tettek azzá, szépen lassan. Bele kellett tanulnom ebbe a szerepbe.
Míg az új anyatestemmel viszonylag gyorsan megbarátkoztam, az anyasággal járó új életemet, az időbeosztásomat, a feladataimat csak nehezen tudtam megszokni.
A napok teljesen más ritmusban telnek gyerekek mellett, mint korábban. A kisbabás időszakban az órák múlását az etetésekhez, a pelenkázásokhoz és az altatásokhoz kezdtem mérni, az éjszakázások végtelenségében pedig sokszor gondoltam arra, talán egyszer majd csak átalusszuk az éjszakát. Az anyasággal hirtelen berobbanó ezernyi dolgot, amit fejben kellett tartanom, olykor hatalmas felelősségként éltem meg. Sokszor elfáradtam és monotonnak éreztem a mindennapokat.
Az anyaság életem legnagyobb hullámvasútja, és bár semmire sem cserélném, olykor rengeteg dilemmát és kihívást hoz. Ezért is annyira fontos, hogy összhangban legyek magammal és néha kikapcsolódhassak.
Nem vagy rossz anya, ha énidőt is akarsz
A gyerekek érkezése előtt akkor és annyi időnk volt magunkra, amikor és ahogy csak akartuk, de érkezésükkel sokszor a fontossági sorrend legvégére csúszunk.
Pedig az énidő szülőként is nagyon fontos.
Egy másik anyukával, Endrész Tímea blogger barátnőmmel azért is hoztuk létre Anyanass nevű programsorozatunkat, hogy az édesanyáknak olyan kikapcsolódásra adjunk alkalmat, ami feltölti őket és kikapcsolódásra is alkalmat ad, miközben a többiekkel beszélgethetnek.
Minden anyának szüksége van feltöltődésre, lehetőleg bűntudat nélkül. Attól nem vagy rossz szülő, ha olykor egy kis magadban eltöltött időre vágysz – legyen az egy órányi testmozgás, egy félórás olvasgatás, vagy pár percnyi lazítás egy kávé mellett.
Ilyenkor próbálj szemet hunyni afelett, hogy mennyi mosatlan edény várakozik a konyhában, vagy hogy csipog a mosógép, mert lejárt a mosás. Pár percre tényleg kapcsolódj ki!
Ne feledd, hogy akkor tudsz magadból adni, ha feltöltekeztél. Bár ma már szinte közhely, de ettől még örök érvényű igazság: ha anya boldog, akkor az egész család boldog!
Ajánljuk még a témában:
