A kisgyermek képessége az önálló játékra a család minden tagja számára hasznos és fontos.
“Tudnál most egy kicsit egyedül játszani?” – A legjobb esetben így hangzik el a kérés, de valószínűbb, hogy a kimerült szülő indulatai felhőjén át, ingerülten valamit ilyesmit mond: „Hagyjál most már békén!” Vagy: „Miért nem tudsz végre leszállni rólam, és ellenni egyedül?”
De tényleg, miért nem?
Képtelenség bepakolni a mosogatógépbe, mert már megint ott van láb alatt? Leülnél egyet szusszanni, és már valamit újra akar tőled? Pedig ott a sok szép játék a szobájában, de mégsem kötik őt le. „Beni olyan típus, aki nincs el egyedül” „Pannát mindig szórakoztatni kell, és akkor minden rendben van” „Márk nem olyan, mint a tesója, egyszerűen nem tudom otthagyni egy pillanatra sem, folyton szükség van rám.”
Rengeteg olyan gyerekkel találkozom, akik egyszerűen nem tudják, hogyan kell egyedül játszani. A szülők alapvető szükségleteiket sem tudják kielégíteni, lezuhanyozni vagy meginni egy kávét. Arról már nem is beszélve, milyen jó lenne néha zavartalanul olvasgatni egy kicsit, vagy ledőlni, aludni… Ez már tényleg lehetetlennek tűnik egy kicsi gyerek mellett.
Pedig az önálló játék képessége a család minden tagja számára hasznos. A szülők el tudják végezni a napi teendőiket, tudnak egy kis időt magukra is fordítani, miközben elengedhetetlen lépcső a gyerek fejlődése szempontjából. Ezalatt egyedül merül el a játék világában, tapasztalatot szerez az önállóságról, csiszolja a kreativitását, erősödik az önbizalma, és feldolgozza a napközben felgyülemlő feszültségeket, érzelmeket. Fejleszti kis- és nagymotoros képességeit, szóval mindent, amiért fejlesztőhöz hordjuk majd drága pénzért.
Az önálló játék során megtanulja szabályozni az idegrendszerét érő ingermennyiséget is. Képes azt növelni, ha unatkozik és csökkenteni, ha túl sok van belőle. Ez az „arousal” névre hallgató belső rendszerünk az, ami bizonyos helyzetekben explorációra, ingerkeresésre sarkall bennünket, aztán visszavonulót fúj. Amikor kevés az inger, unatkozunk, amikor túl sok, nyugalomra van szükségünk. A rendszer tökéletesen működik magától már a gyerekek esetében is. Vagyis működött, mindaddig, amíg bele nem piszkáltunk mi, felnőttek. De mégis hogyan?
Függést alakítunk ki
Bizony, átestünk a ló túloldalára. Már nem mosunk kézzel egész nap, van étel télen akkor is, ha nem főzünk be egész nyáron, hogy a sok munka miatt szinte rá se hederítsünk a gyerekekre. Rengeteg időnk szabadult fel, ami jó, ám még nem találtuk meg a középutat a figyelem és a hátralépés között. Egész álló nap szórakoztatjuk a gyerekeket, és a függés kialakítását már a csecsemőknél elkezdjük. Folyamatosan animáljuk őket, ki tudja, hány színes csörgő kütyü lóg a kiságyuk felett. És miután túl sokat olvastunk a kötődő nevelésről, bűntudatunk van, ha egy percre békén hagyjuk őket. „Folyamatosan beszélni kell hozzá, mert így tanulja meg gyorsan a nyelvet. Fejleszteni kell, a színeket és a számokat tanítani, már tudja, mit mond a tehén, mert olyan okos gyerek.” Nem is csoda, ha hamar megtanulja, hogy a fő animátor, aki hamar elűzi az unalmat, az anya, vagy apa. Csak egy kicsit nyafogni kell, és zavartalan a szolgáltatás.
Nem bírjuk, ha az agyunkra mennek
És hát, az unatkozó gyerek meglehetősen idegesítő. Mert nyafog, nyúz minket, láb alatt van. Ezt nem tudjuk elviselni, hanem gyorsan bedobunk valami megoldást, így ők sem tanulják meg elviselni magukban ezt az érzést, ám arra sem jönnek rá, hogyan tudnak rajta a segítségünk nélkül javítani.
Alkalmatlan játékok
A játékipar egyre színesebb, szagosabb tárgyakat állít elő, ami zörög, zenél, mozog, és ezekhez hosszú leírás is tartozik arról, hogy pontosan hogyan kell vele játszani. Hol van ez a fadarabtól, amit, ha akarom, pisztoly, ha akarom kard, ásó, lovacska vagy napernyő? Használhatatlan tárgyakat veszünk a gyerekeknek, ezekért persze ők rajonganak (talán egy egész napig) amelyekkel valójában nem lehet játszani. Ezeknek kizárólag az a szerepük, hogy megvegyük őket.
Kütyük
Feltaláltuk az önműködő, aktív szórakoztatóipart. Csak egy gombnyomás, és nyoma sincs az unalomnak. Az arousal rendszer boldog, eszében sincs játékra sarkallni a gyereket, hiszen megvan, amire vágyott. Tudod már, mire gondolok, ugye? A tévé, a tablet, a telefon olyan mennyiségben szállítja a digitális ingert az unatkozó agy számára, ráadásul semmit, de semmit nem kell tennünk érte, hogy szép lassan kikopik a klasszikus értelemben vett játék a gyermeki tevékenységek köréből.
Meg lehet fulladni a sok játéktól
Sok családnál járok, és az ott látott gyerekszobák egyike sem a minimalizmusról híres. Zsúfolásig tele vannak tárgyakkal, játékokkal. Tizenkét négyzetméter, mozdulni is alig lehet. Plüssök, babák, járművek, színes dobozok. És nem elég a játékból, mert sosem lehet elég. Nem csoda, ha a gyerekek nem tudják, mit kezdjenek velük. Túl sok a tárgy, túl sok az inger, visszavonulót fúj a rendszer. A sok játék nem támogatja az elmerülést, folyamatosan felpörget, kizökkent. Megtörtént már veled, hogy olyan sok dolgod volt egyszerre, hogy azt sem tudtad, melyikkel kezdd? Hát, ez pontosan ugyanolyan.
Beleszólunk a játékukba
Sajnos jobban értünk a játékokhoz, mint maguk a gyerekek, és ennek hangot is adunk. „Ne rohangáljatok, mert feljön a szomszéd! Ne kardozz, mert az agresszív! Nem így kell szépen megépíteni a vonatsínt, majd apa megmutatja! Ne szórj szét mindent! Nem szabad összekeverni a kétféle építőt! Ne piszkold össze magad!” Annyi a szabály játék közben, hogy esélye sincs elmerülni a gyereknek. Pedig a játék maga a flow. A gyerek teljes lényét beszippantja. Ha folyton kizökkentjük, kérdezgetünk, dicsérgetünk, akkor csak a felszínen tud evickélni.
Bizony, mi vagyunk a ludasok. A mi felelősségünk, ha a gyerekek nem játszanak egyedül, mert különféle trükkökkel szép lassan megakadályoztuk az amúgy természetesen áradó igényüket. De mit tehetünk, ha nemcsak jó lenne bepakolni abba a mosogatógépbe háborítatlanul, hanem abban is hiszünk, hogy az önálló játéktól a gyerekek képességei, személyisége jóval gazdagabb lesz, és olyan tanulási potenciált hordoz, amit semmi más…
Folytatás következik…
Forrás: hogyanmondjamelneked.hu
Légy Te is HelloBaby! magazin előfizető!
