A mesék olvasása, különösen a kicsik számára készült képeskönyvek olvasása, hallgatása pozitívan hat a gyermek agyának fejlődésére ugyanis serkenti az agy azon területeit, amelyek közreműködnek a szavak, az érzelmek és az érzékszervi képek összekapcsolásában. Emellett segít erős kötődést kialakítani a mesét mondó személlyel.
Szerző: Háver-Varga Mariann
A mesék a legkülönbözőbb érzelmeket váltják ki a gyermekből – a haragtól, szomorúságtól kezdve az örömön, a lelkesedésen át a félelemig. Ugyanakkor érzelmi reakcióinak intenzitása összefügg a mesélőhöz fűződő kapcsolatával. Idegtudományi kutatások szerint a mesék olvasása és hallgatása segíti az oxitocin felszabadulását és csökkenti a kortizol szintjét mind a gyermekek, mind a felnőttek agyában. Tehát a meseolvasás nemcsak a gyermek, hanem az olvasó szülő szubjektív érzelmeit és viselkedését is érinti. Agyunk receptorai éppúgy reagálnak a szavakra és a beszédmódra, mint az intonációra, a feszültségre, a dallamra és a hallott hangok hangszínére. De a szöveg és a képzelet között is van kapcsolat, amely „érzelmi elmélyülést” hoz létre, bevonva a gyermeket a történet világába. Együtt érez a szereplőkkel, helyzetükkel, érzelmi állapotukkal. Ekkor oxitocin termelődik. Az oxitocin felszabadulása jelzi az agynak, hogy minden rendben van – a gyermek nyugodtan támaszkodhat a mesélőre, ami biztonságos teret hoz létre közte és a szülő között. A kicsi saját élményeinek, vágyainak, álmainak visszatükröződését látja a történetben. Azzal, hogy átadja magát neki, erősödik empátiás készsége is.
Mentális gyakorlatok
Mindemellett, amikor egy történetet hallgatunk, az agyunk minden olyan területe aktiválódik, amelyet akkor használnánk, ha valóban mi magunk élnénk át a történetben szereplő eseményeket. Például az olyan dolgok leírása, amelyek szagra, ízre vagy érintésre utalnak („a levegőben kávé és fahéj illata szállt”), serkenti az adott érzékszervi kéreg aktivitását, vagyis az agynak azt a részét, amely az érzékszervekkel kapcsolatos információkat dolgozza fel. Hasonlóképpen, a mozgás leírása („megragadta az ágat és felmászott a fára”) beindítja a mozgáshoz kapcsolódó motoros kérget. Ez azt jelenti, hogy a történetek aktivitást generálnak az egész agyban, és fejlesztik a sajátunkon kívüli tapasztalatok megértését. Mivel az olvasás, történethallgatás mozgósítja az agy azon részét, amely a megértéshez, a belső képalkotáshoz és a nyelvi feldolgozáshoz kapcsolódik, ez egyfajta mentális gyakorlattá válik az agy számára. Minél többet olvas valaki, annál inkább hat az olvasás az agyi tevékenységére.
Egy izgalmas kutatás
Egy 2018-as kísérlet a történetmesélés agyra gyakorolt hatásait vizsgálta gyerekeknél, a képeskönyvtől a hangosan felolvasott történeteken át az animált videókig. Az ennek alapját jelentő vizsgálatokat dr. John Hutton, egy amerikai gyermekkórház orvos-kutatója végezte. Az Aranyhaj-effektus elemzése című tanulmánya 4 év körüli gyerekek bevonásával történt, fMRI-készülék (funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat) segítségével. „Azt szerettük volna megtudni, milyen agyi hálózatokra hat egy-egy történet meghallgatása” – mondta dr. Hutton. Kutatásának fókuszában a nyelv, a vizuális észlelés, a vizuális képalkotás, valamint az úgynevezett alapértelmezett hálózat állt, amit a lélek székhelyének, belső tükröződésnek nevezett. Ez az agy azon régióit képviseli, amelyek aktívabbnak tűnnek, ha valaki nem koncentrál a külvilághoz kapcsolódó mentális feladatokra. A megfigyelések szerint, amikor valaki felolvasott egy mesét, a gyerekeknél a nyelvi hálózatok aktiválódtak. Ha animációt néztek, nagy volt az aktivitás az audio- és vizuális észlelési hálózatokban, de nem létesült sok kapcsolat a különböző agyi hálózatok között. „A nyelvi hálózat azon dolgozott, hogy lépést tartson a történettel” – állapította meg Hutton. Ebben az esetben értették meg legkevésbé a történetet a gyerekek. Amikor viszont hallgatták a történetet és látták az illusztrációkat, megnövekedett kapcsolódást lehetett tapasztalni az összes vizsgált hálózat, a nyelv, a vizuális észlelés, a képalkotás és az alapértelmezett mód között.
Hutton azt is megjegyezte, hogy a legnagyobb hatást akkor lehet elérni, ha a gyerek az anya, apa, gondozó ölében olvashat, vagy hallgathatja a történetet, mert a fizikai közelség erősíti az érzelmi kötődést.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
