A fejlődés varázslatos folyamat, szülőként gyakran csak ámulunk, mi mindenre képes akár egyik napról a másikra a csemete. Lehet, hogy különleges tehetség?
Kállai Cecília írása
Egy csecsemő vagy kisgyermek kiugró képességeit felismerni nem könnyű – a szakemberek közül sokan még abban is kételkednek, hogy egyáltalán beszélhetünk-e ebben az életkorban tehetségről.
E kétkedést támasztja alá a tény, hogy azok a gyerekek, akik az első életéveikben társaiktól eltérő ritmusban vagy módon fejlődnek, legtöbbször csupán ebben a szakaszban tűnnek ki korosztályukból. Idővel a különbségek elsimulnak, a kicsik „összenőnek”.
A külvilágra rendkívüli figyelemmel tekintő baba, a korán beszélő, meglepően logikusan gondolkodó pici gyerek azonban nem minden esetben olvad bele később a környezetébe. A valóban tehetséges gyermekek szülei utólag rendre azt idézik fel, hogy már a korai években is felismerhető volt a kicsi különlegessége.
Eredendően minden gyermek kíváncsi. A tehetséges kisgyerekre ez még inkább igaz: mohón kutatja a világot, a megértést. A végeláthatatlan miértek korszaka nála már másfél-kétéves korban elkezdődhet. Energiája végtelen, gyakran beéri kevés alvással. Izeg-mozog, felfedez, de ez nem jelenti azt, hogy nem tud koncentrálni egy-egy feladatra, sőt, akár több tevékenységre is képes egyszerre figyelni. Finommotoros mozgásai jellemzően fejlettek lehetnek, de a nagymozgások terén is megelőzheti társait, nem ritka, hogy egy tehetséges gyerek már egyéves kora előtt megtanul járni.
A fejlett humorérzék is árulkodó jel lehet, mint ahogy a jó emlékezőtehetség, a választékos beszéd és a jól fejlett igazságérzet.
A pszichológus véleménye
Vizi Ildikó: „Az idegrendszer fejlődése nem fejeződik be a születéskor. A gyermek első három évében – a kisgyermekkorban – az idegsejtek közötti kapcsolatok tovább fejlődnek. Csakis ezt követően, e kapcsolatokra épülve tudnak kialakulni azok az agyi struktúrák, amelyekhez később a különböző képességek kötődnek.
Három éves kor alatt nagyon nehéz hiteles képet kapnunk a gyermek tehetségéről, mivel az említett képességek egymástól eltérő ütemben fejlődnek. Az időnkénti fejlődési ugrások valóban látványosak és a kortársakhoz képest nagyobb eltérést is mutathatnak. Ha bizonyos képességek terén tartós előnyt látunk a gyermek korosztályához képest, akkor gyanakodhatunk tehetségre. Ezzel a „bélyeggel” azonban óvatosan bánjunk! A gyermek fejlődése szempontjából fontos, hogy minden képességét kellően ösztönözzük, ezért nem szerencsés, ha ebben az életszakaszban egy területre koncentrálunk, és ebben kezdjük trenírozni a kicsit. Figyelnünk kell arra, hogy a gyermek egészét neveljük, fejlesszük sokféle tevékenységgel, mert egyféle képesség erősítése más adottságok fejlődésének kárára is történhet. A különböző készségek elsajátíthatóságának megvannak az arra különösen alkalmas életkori időszakai. Amikor az agy éretté válik bizonyos funkciók megtanulására, szükségessé válik a külső inger biztosítása és ez nem tolódhat el egy kiemelt irányba sem.
Kisgyermekkorban a tehetséggondozás, ha egyáltalán beszélhetünk erről, azt kell, hogy jelentse, hogy a fokozott érdeklődésre fokozott választ adjunk. Ha valaki úgy látja, hogy a gyermeke bizonyos képessége tartósan magasabb szinten van a kortársaihoz képest, biztosíthat a számára olyan tevékenységet, amelyek kielégítik ezt a fokozott érdeklődést. Megfelelőek például idősebb gyermekeknek való játékok, az érdeklődésének megfelelő könyvek, hangszerek stb. Figyeljünk és válaszoljunk a kérdéseire, tegyük lehetővé, hogy kreatív tevékenységeket végezzen. Fontos, hogy a gyermek élvezze mindezt, semmiképp se érezze kényszernek, kötelezőnek.”
Fejleszthető-e az intelligencia?
Az intelligencia részben örökölt, részben szerzett tulajdonság. Az alapvetően meghatározó géneken túl a gyermekkori környezet és a támogató, fejlődést elősegítő hatások, szokások összessége határozza meg egy adott személy végleges intelligenciáját.
A gazdag szókincsű, gyors gondolkodású, jó problémamegoldó kisgyerek valószínűleg születetten intelligens. A szülő feladata ebben az esetben az, hogy ingerekben gazdag, a gyermek érdeklődésének megfelelő környezetet és elfogadó, szeretetteljes légkört alakítson ki, amiben a kicsi kiteljesedhet.
Elvárások helyett elfogadással tehetünk a legtöbbet azért, hogy a genetikai örökség talaján egy boldog, teljes élet bontakozzon ki.
A témáról bővebben a Mensa HungarIQa oldalain olvashattok: mensa.hu
Megjelent a HelloBaby!2016. április-májusi számában.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez