A nagyszülőség az élet jutalma volna? Számos kutatás alátámasztja, hogy milyen sokféle előnyt jelent a gyerekek számára, ha élő, aktív kapcsolatuk van a nagyszüleikkel. De nem csak a kicsiknek válik javára a jó kapcsolat.
Károlyi Natália interjúja L. Stipkovits Erika szakpszichológus, pszichoterapeutával, a Nagyszülők a kispadon? című könyv szerzőjével
-FOLYTATÁS-
Mintha a férfiaknak még nehezebb lenne. Mi lehet az oka, hogy a mostani nagypapák, dacára annak, hogy pelenkázós, fürdetős, meseolvasó apukák voltak annak idején, most mégis passzívak nagyszülőként.
L.S.E.: Bár az evolúciós pszichológia szerint a nagyszülők között az anyai nagymama szerepe a legfontosabb, őt követik azonos szinten az anyai nagypapa és az apai nagymama, és a sor végén az apai nagypapa, az én személyes tapasztalataim nem egyeznek ezzel az elmélettel: bár fiaim vannak, az unokáim az első perctől imádták a férjemet.
Ha valaki nárcisztikus személyiség, elvárja, hogy mindig ő legyen középpontban vagy épp második kamaszkorát éli 60 évesen, akkor nehezebben találja meg a helyét nagyszülőként. Sajnos a fogyasztói társadalom egyre jobban az énközpontúság felé tolja az idősebbeket is. Pedig az unokákkal töltött idő mindenkinek a javára válik: míg korábban azt feltételezték, hogy az agysejtjeink egy idő után elhalnak, és nem termelődnek helyettük újak, ma már tudjuk, hogy kedvező életkörülmények esetén életünk végéig képesek megújulni. Egy kisgyerek közelsége, kíváncsisága, eredeti, megszokott sémákon túli gondolkodásmódja különösen fiatalító hatású.
Szó esik a könyvben a generációs nevelési különbségekről. A mai szülők között népszerű kötődő nevelésben kulcsszerepe van a testi közelségnek, a testi meghittség kifejezésének. Hogy találhat utat egy testi gyengédségtől idegenkedő nagyszülő a hordozott, szoptatott, a kerti lavórban pucéran pancsoló kisunokájához?
L.S.E.: Egy ilyen nagyszülőnek gyógyító lehet az unokázás, hiszen felülírhatják korábbi negatív, olykor traumatikus tapasztalatait a testiségről a kisgyerekek természetes, ártatlan közelsége által. Sok esetben az a nagymama, aki a felnőtt gyerekeit már nem olyan könnyen öleli meg, egy két-három éves kisgyermeket mégis közel tud magához engedni. De van, akinek ez sem megy, és inkább másban, máshogy próbálja kifejezni a szeretetét. Sokszor panaszkodnak szülők, hogy a nagyi inkább megsüt 50 palacsintát, minthogy leüljön a gyerekkel 10 percet játszani. Nem veszik észre, hogy egy 50-es években felnőtt, súlyos nélkülözéseket, éhezéseket megélt nő számára az „etetés” a szeretet legmélyebb kifejezési módja.
Őket meg lehet tanítani, vagy akár szorgalmazni, hogy vonja be a sütésfőzés folyamatába az unokákat. Ez a fajta együtt töltött idő, közös tevékenység lehet éppolyan tápláló és értékes a gyermek számára, mint a játék.
Az első részt itt találod:
