Sokszor olvashattunk már arról, mennyi minden károsíthatja a fogakat. Most nézzük, milyen anyagok segíthetnek a fogak állapotának javításában! Az alábbiakban a szájápolási termékek néhány fotos összetevőjét vesszük górcső alá.
Szakértő: dr. Zeller Zsófia fogszakorvos
Mire számíthatunk?
A fogakra ható szerek esetében fontos szem előtt tartani azt a tényt, hogy egy kifejlődött fogban a zománcnak és a dentinnek nincs sem vérkeringése, sem átépítő folyamatai, ezért a különböző gyógyszerek és ásványi anyagok a szájban lévő fogakat belülről már nem képesek javítani. A fogak környezetében és azok felszínén viszont nagyon is hasznosak lehetnek egyes molekulák, javíthatják a már kialakult károsodásokat, csökkenthetik a káros savakat képző baktériumok számát vagy védőbevonatot képezhetnek a fogon.
Fluorid: barát vagy ellenség?
A fluorid általános használatáról megoszlanak a vélemények. Egyes országokban mára kifejezetten kerülik a preventív célú közösségi alkalmazását, mint például az ivóvíz központi fluoridálását, mivel a fogakra gyakorolt kedvező hatásain túl hosszú távú használata a csontok fokozott törékenységét is okozhatja.
Hazánkban ugyan nincs központi fluorid prevenció, de egyes területeken a természetes vizek fluorid tartalma is magas. Ezeken a vidékeken fontos figyelmet fordítani az egyéni fluorid használat során a dózishatárok betartására.
A Magyar Élelmiszerkönyv előírása alapján a napi fluoridigény csecsemőkorban 0,25-0,5 mg, gyerekkorban 1,5 mg, felnőttek számára pedig 3,5 mg.
Az ivóvíz esetében 1,5 mg/l a fluoridra vonatkozó felső határérték. A hazai vezetékes víz fluorid tartalma nagyon alacsony, általánosan 0,3 és 0,6 mg/l közötti.
A palackozott ásványvizek fluorid tartalma változó, általában a vezetékes vízhez képest jóval magasabb, ezért erről érdemes a palackokon feltüntetett táblázat alapján tájékozódni.
Egyes alapvető élelmiszerek, mint például a tengeri halak, a rizs és a tea fluorid tartalma is magas. Így a kiegyensúlyozott táplálkozás önmagában is képes biztosítani a szükséges fluorid bevitelt.
Hogyan alkalmazható a fluorid a gyógyászatban?
Adható szájon át szedhető tabletta formájában, vagy helyileg, fogkrémek, szájvizek, ecsetelők, gélek, lakkok felhasználásával.
A szájon át alkalmazott hatóanyag az emésztőrendszerben felszívódva a vérrel szállítódik a szövetekig. Így a fogakon kívül a csontokba is beépülhet. Hazánkban tabletta formájában érhető el ilyen készítmény. Előnye a felszíni fluoridálással szemben, hogy a fejlődésben lévő fogak rágófelszíni struktúráját is kedvezően befolyásolja, a barázdákat sekélyebbé, szélesebbé, és ezáltal jobban tisztíthatóvá teszi.
A módszer hátránya, hogy a normál táplálkozás során már biztosított fluorid bevitel mellett felesleges plusz terhelést jelent a szervezetnek. Túladagolásakor a fogakon fluorózisos foltok jelentkeznek. Enyhe esetben csupán fehéres, felhő szerű foltok alakulnak ki, súlyosabb formájában a sárgás-barnás foltok márványozott megjelenést okoznak a fogon. Ezek nem csupán esztétikailag zavaróak, mert ezeken a helyeken az alacsonyabb ásványi anyag tartalomnak köszönhetően kevésbé ellenálló a szövet. A fluorózis legsúlyosabb formájában a fogfelszínen apró lyukak jelenhetnek meg, amik a fog tisztíthatóságát is nehezítik.
A helyileg alkalmazott fluoridoknak elsősorban a savas kémhatás által meggyengített területek helyreállításában van szerepe. Legjobb beépülési hatásfoka a szerves amin-fluoridoknak van (olaflurum, dectaflurum), amelyek könnyebben kapcsolódnak a fogzománc sérült prizmáihoz. A legtöbb fogkrém szervetlen ón-, vagy nátrium-fluorid sókat tartalmaz.
Mivel még a helyi készítmények esetében is számolnunk kell némi nyálkahártyán át felszívódó hatóanyaggal, ezért fontos, hogy a fogkrém mindig az életkori sajátosságoknak megfelelő fluort tartalmazzon.
A fogkrémek fluorid tartalmát ppm (part per million) -ban adják meg, ami az egészhez viszonyított egymilliomod részt jelent. Ez a hat éven aluli gyermekeknek szánt 500ppm-es fogkrém esetében 0,05 százalék, míg a hat éven felüliek esetében ez az érték 1000-1500 ppm, vagyis 0,1-0,15 százalék lehet.
CPP-ACP
Néhány prémium fogápolási termék összetevői között megtalálható egy különleges tejfehérje, a CPP, ami segít a fogzománc megerősítésében. A furcsa betűszó rövid aminosav láncokat takar, amelyeket a tej kazein nevű fehérjéjéből emésztéssel állítanak elő. (Casein Phosphopeptides- CPP) Ezek a kis fehérje részletek nanoméretű micellákat alkotnak, amelyeket apró gömböcskeként lehet elképzelni, és belsejükben rengeteg azonnali beépülésre képes ásványi anyagot szállítanak. Az apró buborékok külső héját alkotó tejfehérje származék hatalmas mennyiségű amorf kálcium-foszfát molekulát (ACP) képes a fogfelszínhez kötni, hogy azok a sérült zománc kristályokba beépülve mielőbb helyreállíthassák a fogzománc eredeti szerkezetét. A micellák savas környezetben szétnyílnak, és a belsejükből kiszabaduló ásványi építőanyag átalakul a fogzománcot alkotó hidroxilapatit kristály előanyagává.
Különösen előnyös ez a hatóanyag a köpni-öblíteni még nem tudó csecsemők számára, és mindazoknak, akik valamilyen okból nem szeretnének fluorid tartalmú fogkrémet használni. Hátránya, hogy tejfehérje allergiások nem használhatják. Hatása elsősorban a sima fogfelszíneken jelentős, de a barázdák mélyén nem veszi fel a versenyt a fluoridálással. A fluorid és a CPP-ACP kombinált alkalmazása viszont növeli a szuvasodások kialakulása elleni védelem hatékonyságát.
Nyírfacukor
A korábban bemutatott hatóanyagok a meggyengült zománcprizmák helyreállításában játszanak szerepet. De lehetséges-e megakadályozni a zománcot károsító baktériumok elszaporodását a szájüregben? Az erre irányuló kutatásokban az egyik legígéretesebb anyag a nyírfacukorként is ismert cukoralkohol, ami képes csökkenti a fogfelszínez kötődő baktériumok számát és savtermelő képességeit. Igazi különlegessége, hogy bonyolult szerkezetével megzavarja a baktériumok energiatermelő folyamatait, ami azok halálához vezet. A xilitet gyakran használják szájápolási termékek édesítésére, megtalálható fogkrémek, rágók, és szopogatásra szánt pasztillák összetevői között. Az élelmiszeriparban is előszeretettel használják a cukor helyettesítésére alacsony kalóriatartalma és glikémiás indexe miatt.
A fogvédő hatás eléréséhez napi 4-12g xilit elfogyasztása ajánlott, amit öt étkezés alkalmával 1g xilit tartalmú rágó haszálatával, vagy a fogmosások után 2-3g xilit fogyasztásával lehet elérni. Aggályos azonban a szer nagymennyiségű, rendszeres használata, mivel nem csupán célzottan a fogszuvasodást okozó baktériumokra gyakorol károsító hatást, hanem a hasznos bélflórát is kedvezőtlenül befolyásolja. Mellékhatásként puffadás, hasmenés, és a bélflóra sérülésével kapcsolatos betegségek, mint az autoimmun folyamatok, gyulladások, depresszió felerősödése is jelentkezhetnek. Ezen túl az eddigi kutatási eredmények elemzése alapján készített összegzésekből, úgynevezett metaanalízisekből úgy tűnik, hogy nem támasztja alá elegendő bizonyíték a fogszuvasodások számának csökkenése és a xylitol használat közötti közvetlen kapcsolatot.
Ezért nagy mennyiségű xilit kizárólag fogászati megelőzés céljából történő fogyasztását továbbra sem javasoljuk, de a nyírfacukorral édesített rágók, fogkrémek előnyösek lehetnek a fogak épségének megőrzésében a hagyományos cukorral készült termékek helyett.
