Sorozatunkban hónapról hónapra mutatjuk be a világ különféle országainak szokásait a babavárással, szüléssel, gyerekneveléssel kapcsolatban egy-egy magyar édesanya tapasztalatain keresztül.
Összeállította: dr. Zeller Zsófia
Alíz története már-már tipikusan kezdődött: mint oly sokan mások, tizenhárom éve ő is nyelvtanulás céljából érkezett Angliába. Míg a nyelvi kurzusokat végezte, au pairként kezdett dolgozni egy családnál. Ezalatt annyira beleszeretett a kisgyermekekkel végzett munkába, hogy végül hivatásául választotta a kisgyermek gondozást. A csecsemő- és gyermekgondozói (nanny) képesítés megszerzése óta nevelőnőként dolgozik kisgyermekes családoknál. Szerelme, Dávid, 2012-ben követte a párját Londonba, ahol immár öt éve élnek boldog házasságban. 2015-ben pedig megszületett Benett.
Hogy fogadták a munkaadóid a várandósságod hírét?
A család, ahol akkor dolgoztam, nagyon örült, mert tudták, a legnagyobb álmom válik valóra azzal, hogy saját kisbabánk lesz. Az év elején volt egy sikertelen terhességem, ezért az első pár hét elég stresszesen telt, de összességében a várandósságom problémamentes volt.
Milyen volt a babát várni külföldiként Londonban?
Nagy segítség volt, hogy a munkámból kifolyólag korábban sok várandós nővel találkoztam, így tudtam, hova kell fordulnom a kérdéseimmel. Több internetes fórumnak is tagja lettem. Ezek részben segítettek a kórházról és terhesgondozásról való tájékozódásban, ugyanakkor elkerülhetetlen volt találkozni ijesztő rémtörténetekkel. Megismerkedtem pár magyar anyukával is, akikkel néhány hét különbséggel szültünk. Velük azóta is tartjuk a kapcsolatot, sokszor jöttünk már össze a gyerekek születése óta.
Hogyan zajlik ott a várandósgondozás?
Négy hetente találkozunk a körzeti szülésznővel, aki a gondozás gyakorlati részét végzi. Minden alkalommal megméri a súlygyarapodást, vérnyomást mér, vizeletet tesztel. A várandósság alatt kétszer vért is vesz, így nem kell feleslegesen a kórházba mászkálni és nőgyógyászati vizsgálatokon részt venni, ami fertőzéssel járhat. Ezeken kívül csak két ultrahangot végeznek a 12. és a 20. héten.
Ha nincs probléma, hagyják, hogy a természet végezze a dolgát. Azonban ha bármi gyanú felmerül, soron kívül fogadnak a kórházban, ahol szakorvos is megvizsgál, és szükség esetén változtatnak a várandósgondozás menetén.
Mesélj a szülésről! Milyen a véleményed az ottani ellátásról?
Először szivárgó magzatvízzel jelentkeztünk a kórházba, de mivel mindent rendben találtak, hazamehettünk vajúdni. Másnap délután már elég erős fájásaim voltak. Este fél nyolckor vettek fel az osztályra.
Annak ellenére, hogy bizony jó párszor elküldtem melegebb éghajlatra a férjemmel együtt.
Hogyan emlékszel a kórházban töltött időre?
A tapasztalt szülésznőnek köszönhetően kora reggel mindenféle orvosi beavatkozás nélkül megszületett a pici fiunk, és már aznap este hatkor indulhattunk is haza. A férjem végig mellettem volt.
Másnap reggel már a saját ágyunkban készült az első közös családi kép.
Hogy telt az első néhány hét a babával?
Tizenkét órával a születése után az én pöttöm fiam már a saját szobájában aludhatott. Két nappal a születése után jött hozzánk a körzeti szülésznő megnézni, hogyan boldogulunk. A látogatás során megnézte hol alszik, hogyan fekszik a kicsi, és ellátott kismillió információval a bölcsőhalálról. Ellenőrizte, hogyan szopizik Benett, mennyit veszített a születési súlyából, elkezdett-e gyarapodni.
Másodszor az ötödik napon jött látogatni, hogy megcsinálja a sarok szúrós PKU-tesztet, aminek pár nap múlva meg is érkezett az eredménye. Ekkor szintén megmérte a picit és elbeszélgettünk a szoptatásról.
A látogatások alatt tájékoztatott a helyi orvosi rendelőben heti rendszerességgel működő baba klinikáról, ahol szakképzett védőnőkhöz fordulhatunk bármilyen kérdésünk, problémánk adódna. Szintén tőle szereztem tudomást a Baby Café nevű, védőnők és tanácsadók által vezetett szoptatás támogató csoportról, valamint biztosított arról, hogy nem vagyok egyedül, és ha bármi gond adódna, van kihez fordulnom a kérdésemmel.
Mikor álltál ismét munkába?
A család, ahol korábban dolgoztam, elköltözött a szülési szabadságom alatt, így hozzájuk nem tudtam visszamenni. Benett hat hónapos volt, mikor újra gyermekfelügyeletet vállaltam, kezdetben részmunkaidőben. Sikerült olyan munkahelyet találnom, ahova őt is magammal tudtam vinni, de így a napirendet Benettnél is hamar be kellett állítani. Mire tíz hónapos lett, már teljes munkaidőben dolgoztam. Egy két gyermekes családhoz kerültünk, ahol a fiam és a munkaadóim gyermeke szinte ikrekként nőnek fel és a mai napig a legjobb barátok.
A fiam már négyéves és szeptemberben kezdi az iskolát. Remélhetőleg a legjobb barátjával egy osztályba is fognak kerülni.
Folytatás következik…
Ajánljuk még a témában:
