Olvasási idő: 4 perc
Nagylányunk hamarosan óvodába megy. A család most arról vitatkozik, hogy “vegyes, vagy nem vegyes”. Vagyis, hogy vegyes életkorú csoportba menjen-e, vagy járja végig a kiscsoport, a középső és a nagycsoport lépcsőfokait.
családban meglehetősen sok a pedagógus, és így sok a vélemény és az ellenvélemény. A férjem anyja tanárnő,ő azt mondja, hogy a nagycsoport jobban felkészít az iskolára. Az ő lánya viszont, a sógornőm, szintén pedagógus, eddig mind a két gyerekét vegyes csoportba adta, és nagyon meg van vele elégedve. Az én anyám – tanítónő, de főleg nagymama – félti az ő Klárikáját, hogy mint ő mondja, “védtelenül”, nagyobb gyerekek, és pláne durva és erőszakos nagyobb fiúk közé kerül…
A közelünkben lévő óvodákban mind a két lehetőség megtalálható. Én a vegyes csoportra hajlok, látva a sógornőm gyerekeit, hogy jól érzik magukat az óvodában, a férjem nem nyilatkozik, azt mondja, hogy ez a mi dolgunk.(Mármint anyáké és nagymamáké…) Ön hová adná a gyerekét (unokáját), ha most menne óvodába? És mit mond a tapasztalat? És mit a tudomány? (Ha ugyan mond erről valamit.) Egyszóval: hova menjen Klárcsi, vegyes vagy nem vegyes csoportba?”- kérdezi egy édesanya. ?
Válasz: Vekerdy Tamás véleménye a vegyes óvodai csoportról
Ha engem kérdez: én vegyes csoportba küldeném Klárcsit, mint ahogy odaküldtem, vagyis küldtük azt a két gyerekünket is, akiknél már volt lehetőségünk válogatni.
A vegyes életkorú csoport a gyerek számára sokkal természetesebb, megnyugtatóbb közeg. A csoportnak csak egyharmada “új” az év elején, ez az egyharmad szorong, netalán sírdogál a szülők távozásakor, míg a kétharmad már felszabadultan – és a lehetőségeket jól ismerve – játszik, és hamarosan magával ragadja az újonnan jötteket is, akik a példákon (a hozzájuk életkorban egyébként olyan közelálló “példákon”)azt látják, hogy nincs itt semmi baj, és itt jól lehet szórakozni…
De ennél persze sokkal többről van szó.
Az egy-két évvel nagyobb gyerekek egyébként is nagyszerű mediátorai, közvetítői az óvodai szokásoknak és a különböző “tudásoknak” is! Tudjuk, hogy a gyerek ebben az életkorban spontán utánzással tanul, és erre persze jó mintákat ad és adhat – beszédben és tevékenységben – a mindenkori óvónő is; de hogyha gyerekektől is látja és hallja a kisgyerek ugyanazt (esetleg egy kicsit felszabadítóan tökéletlenebbül”), az utánzás bátrabb lesz és könnyedebb, gyorsabb.
Ez is magyarázza azt a tapasztalatot, hogy a vegyes életkorú csoportokban a gyerekek jobban, gyorsabban – és megalapozottabban! – fejlődnek, mint az életkorilag homogén, egynemű, kis-, közép- és nagycsoportban. Igen, tudom, hogy vannak önkormányzatok (sőt netán, sajnos, iskolavezetők is), akik kifogásolják – netán “üldözik”- nagyszerűen működő, szülők és gyerekek által szeretett óvodák vegyes életkorú csoportjait, abból a téves elképzelésből kiindulva,hogy ezek a gyerekek kevésbé lesznek iskolaérettek az iskolába lépés idejére. Ez: nem igaz!
Azt viszont tudni kell, hogy az óvoda feladata nem az, hogy a funkcióját oly sokszor tévesen értelmező iskolára készítsen elő, hanem az, hogy az óvodáskorú gyerek lehető legkedvezőbb – és ezáltal legfejlesztőbb – környezetét biztosítsa, sok szabad játékkal, spontán utánzási lehetőségekkel és, igen, lehetőleg vegyes életkorú csoportokban. (Azt is jó azért tudni: az iskolába soha nem iskolások mennek, hanem mindig óvodások, akik a következő egy-két évben lesznek iskolaéretté nagy egyéni különbséggel!)
Emlékszem, mikor először láttam – Németországban – egy vegyes életkorú csoportot arra készülődni, hogy kimenjenek a téli udvarra,játszani. Ámulva néztem, hogy a nagyobb gyerekek milyen serényen, ügyesen és kedvesen segítettek a kicsiknek öltözni. És ennek nemcsak praktikus haszna volt – és van -, hogy ugyanis sokkal gyorsabban jut ki a csoport az udvarra, hanem, aki ilyet már látott, átélt, az tudja, hogy a csoport atmoszférája is más. Egy jól gondozott – az óvónők által jól gondozott – vegyes életkorú csoportban egyáltalán nem az a jellemző, amitől a maga édesanyja félti Klárikát, hogy a nagyobbak durván megtámadják, netán terrorizálják a kicsiket. Ellenkezőleg!
A szociális készségeknek különös érettségével tűnnek ki az iskolába készülő vegyes csoportban volt gyerekek. Ezek a gyerekek sokkal nagyobb érzelmi biztonságban töltik három-négy óvodai évüket, hiszen óvónőik, dadusaik nem változnak, akkor sem, ha ők még nem mennek iskolába, csak egy évvel később. Nincsenek feszültségek, hogy ki mikor milyen csoportba kerüljön, netán melyiket ismételje. A stabil érzelmi beágyazódást – ami az intellektuális, értelmi képességek szabad kibontakozásának is egyik előfeltétele – az is segíti, hogy nemegyszer a gyerekek testvérei is megjelennek a csoportban, vagy ha nem, a helyzet akkor is “családi” a különböző életkorú gyerekek együttélésével.
Az én általam ismert tapasztalatok mind külföldön, mind itthon a vegyes életkorú csoportok előnyeit mutatják és igazolják. (Ha egy vegyes életkorú csoport “rosszul” működik, ha szociális segítőkészség és empátia helyett durvaságot és tombolást tapasztalunk a gyerekek között, akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy baj van – általában: nagyon nagy baj van – az óvónővel. Ez természetesen nem egy-egy pszichésen vagy organikusan beteg gyerek tombolására vonatkozik, akinek megfelelő terápiára van szüksége.)
Hová menjen Klárcsi? Vegyes csoportba…
