Fontosnak tartja, hogy gyermekorvosként a gyógyító munkán túl a szülők önbizalmát, kompetenciaérzését is támogassa. Szakmai tevékenységét most már anyai tapasztalatai is segítik, hiszen három gyermeke van.
Szakértő: Dr. Bérczes Rita gyermekorvos, szerző: Podonyi Hedvig
Mikor és miért döntött úgy, hogy gyermekorvos lesz?
Már gyermekkoromban erős volt bennem a segítő attitűd. Ha valakinek gondja volt, megoldottam, és ennek még örültem is. A szüleimmel hosszabb ideig külföldön éltünk és francia iskolarendszerben tanultam, ahol nagyon élvezetes módon tanították a természettudományokat.
Így is történt; 2006-ban végeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Mivel a gyerekek bizalommal fordulnak felém és jól szót értek velük, ebben az irányban képeztem tovább magam.
Orvosként hasznára vált-e az, hogy időközben anya lett?
Mindenféleképpen. Amikor az első gyermekemet születése után hazavittük, azonnal világossá vált vált számomra, hogy a beteg gyerekekről ugyan nagyon sokat tudok, de az egészséges gyerekekről szinte semmit.
Komoly tanulási folyamatot jelentettek számomra a szülőként szerzett tapasztalatok.
Ma már elmondhatom: nagy hasznát veszem a munkám során annak, hogy gyakorló anya vagyok. Jól megértem a beteg gyermekükkel hozzám forduló anyák élethelyzetét. Empatikusan működöm együtt velük; egységként kezelem az anyát és a babát, illetve lehetőség szerint az apát is.
Saját gyermekeinek betegségeit diagnosztizálja-e, kezeli-e?
Diagnosztizálom, és fejben lepörögnek előttem a legjobb és a legrosszabb lehetőségek is. Éppen ezért mindig szupervíziót kérek egy kollégától, mielőtt kezelném őket, mert ilyen esetekben másvalaki tud objektív véleményt mondani.
Általában mi a jellemzőbb manapság: apróságok miatt is orvoshoz szaladnak a gyermekes szülők – vagy éppen ellenkezőleg?
Korábban az volt a jellemző, hogy minden apróság miatt orvoshoz hozták a gyermeket, de a koronavírus okozta járvány miatt ez most nem lehetséges.
Hogy elhiggyék, sok mindent képesek megoldani ők maguk, és fel tudják ismerni, mikor szükséges valóban segítséget kérniük. Ehhez azonban gyakran megerősítésre van szükségük – amit tőlem meg is kapnak a közös cél érdekében: hogy a gyerkőc egészséges legyen és egészséges felnőtté váljon.
Létezik-e olyan tévhit, amellyel gyakran találkozik a praxisában?
Vannak ilyenek. Az egyik leggyakoribb a táplálással kapcsolatos. A régi szemléletet követő kollégákra és a gyermek családjában élő nagymamákra, nagynénikre nemegyszer jellemző, hogy meghatározott időközönként etetnék a babát, és ha nem akarja megenni azt a mennyiséget, ami elő van írva számára, akkor előfordulhat, hogy erőltetik az evést. A hozzátáplálást hajlamosak féléves kor előtt megkezdeni. Az így táplált gyermekek kétségtelenül egyenletesebb súlygyarapodást mutatnak, de ma már tudjuk, hogy nem feltétlenül ez a cél. A WHO és a szakmai szervezetek állásfoglalása szerint minimum féléves korig a kizárólagos anyatejes táplálást kell előnyben részesíteni, méghozzá igény szerinti szoptatással. Ez azt jelenti, hogy a baba akkor szopik, amikor szeretne. Így a súlygyarapodás üteme egyéni, nem annyira kiszámítható, de ettől nem kell megijedni. Ha esetleg nem tűnik megfelelőnek, akkor sem lehet rögtön kimondani, hogy felszívódási zavara vagy refluxa van a gyermeknek, mivel az ilyesféle betegségek diagnózisa csak hosszú távú megfigyeléssel és vizsgálatokkal születhet meg.
Mit tanácsolna a kisgyermekes szülőknek, családoknak a COVID-járvány időszakára?
Bármilyen járványos időszakról van is szó, én lehetőség szerint óvakodom attól, hogy zárt helyre vigyem a gyerekeket.
Ehelyett inkább igyekezzünk elkerülni azokat a helyzeteket, helyszíneket, ahol a gyermek veszélynek lehet kitéve, amikor ezt-azt végigtapogat. Ha az időjárás engedi, ki kell menni a szabadba sétálni, játszani. Ez azért is lényeges, mert a járvány miatti izoláció eleve nem jó a családnak, a gyermekek számára pedig frusztráló lehet, hogy otthon vagyunk, de nem velük foglalkozunk.
Ajánljuk a témában:
Ajánljuk Gyermekbetegségek című szakkönyvünket:
