Mit ért a pszichológia boldogság alatt? Dr. Szondy Máté pszichológus, boldogságkutatóval beszélgettünk a boldogság természetéről.
A pszichológia a boldogságot „szubjektív jóllétnek” defíniálja. Ez tulajdonképpen az élettel való elégedettséget jelenti, illetve azt, hogy pozitív és negatív érzelmeket milyen gyakran és milyen intenzíven él meg valaki.
Vagyis azt az embert nevezzük boldognak, aki elégedett az életével, gyakran él át pozitív érzelmeket, negatív érzelmeket pedig viszonylag ritkán.
Feltétele-e a párkapcsolat boldogságának a gyerekvállalás?
A gyerekvállalás meglehetősen összetett módon befolyásolja azt, hogy mennyire elégedettek vagy boldogok a kapcsolat tagjai. Talán meglepő tény, de egy kisgyerek időlegesen és átmenetileg csökkentheti az elégedettség érzését, hiszen amellett, hogy nagy öröm, hatalmas kihívás is. Ha egy családban kétévesnél fiatalabb gyerek van, ott általában megnő a krízisek és konfliktusok száma. Csak egy érzelmileg stabil párkapcsolat képes jól átvészelni ezt az időszakot.
Az lenne az ideális, ha akkor vállalna egy pár gyereket, amikor már átestek egy-két párkapcsolati krízisen?
A kapcsolat mindkét tagjának fontos, hogy legyen egy összeszokási időszak, ideális esetben még mielőtt gyereket vállalnak. Meg kell élniük a kettesben töltött időt, hogy felkészültek lehessenek a „harmadik” érkezésére. A párterápián gyakran találkozunk olyan párokkal, akiknél túl korán jött a baba, nem volt idejük csak egymásra, és szinte az együttélés kezdetekor már egy hármas együttélés szabályait kellett megalkotniuk. Később nagyon tud hiányozni ez az időszak, és ez a hiány hosszú távon problémát okozhat.
Vannak párok, akiknél az okoz krízishelyzetet, hogy elkerüli őket a gyermekáldás. Az a párkapcsolat, amelyikből hiányzik a gyerek, azért még lehet boldog?
Evolúciós szempontból a párkapcsolatok egyik célja a tagok génjeinek tovább örökítése, ami az utód nemzésében, illetve felnevelésében nyilvánul meg.
Az altruista vagy segítő magatartás nagyban segíthet ilyen helyzetekben – megélhető a gondoskodás akár saját gyerek nélkül is. Vannak szakmák, amelyek alapja ez, pedagógus, orvos, de más területeken is megélhető ez az állapot.
Vannak olyan statisztikák, melyek szerint a gyerekek száma, neme is befolyásolja az elégedettséget.
Nemrégiben olvastam én is valahol, hogy a két lánygyerek jelenti a legnagyobb boldogságot. Azt gondolom, hogy nagyon vigyázni kell az ilyen általánosításokkal. Az azonban biztos, hogy a szülők elvárása nagy mértékben befolyásolja, hogyan viszonyulnak majd a megszületendő gyerekekre.Az elvárások kapcsán azért hadd említsem meg azt is, milyen erős a társadalmi elvárás a mi kultúránkban. Gondoljunk csak abba bele, mit várnak egy várandós mamától vagy egy friss anyukától! Azt, hogy boldog, kiegyensúlyozott és nagyon elégedett kismama legyen, aztán pedig kisgyerekes anyuka, hiszen ez élete legboldogabb időszaka. Egyrészt ez igaz is, ugyanakkor ez az időszak rengeteg stresszel jár együtt. Nagyon megterhelő tud lenni a megváltozott alvásciklus, a kialvatlanság, a fáradtság, és főleg a félelem, hogy „jó anya vagyok-e”. A környezet túlzott elvárásai komoly problémákat okozhatnak a szülői szereppel épp csak ismerkedő anyának.
Ez komoly szorongást okozhat…
Viszont ha folyamatosan emiatt szorong valaki, akkor mással sem szembesül, mint a kudarcaival, amelyek még jobban elbizonytalanítják. Felszabadító érzés, ha elfogadjuk magunkban, hogy „elég jó szülők” vagyunk! Számos kutatásokból kiderült, hogy a mama szülés előtti szorongásai a későbbiekben befolyásolja a születendő csecsemő, kisgyerek, kamasz majd felnőtt stresszhelyzetekre adott reakcióinak intenzitását. A szorongó kismamák gyerekei későbbi stresszhelyzeteikben intenzívebb stresszválaszokat adnak.
Tud segíteni ebben a leendő édesapa?
Sokat! Egyrészt mindig legyen érzelmileg elérhető a párja számára, ugyanakkor a gyerekvállalás első időszakában a türelme és megértése a legfontosabb. Az, hogy a rá eső kevesebb figyelem ellenére támogatóan tudjon a párja felé fordulni.
Mi a tapasztalata, az emberek mennyire élik meg tudatosan a párkapcsolatukat, mennyire tudnak odafigyelni valóban a másikra?
Egy adattal válaszolnék: ma Magyarországon az emberek átlagosan napi négy percet beszélgetnek a párjukkal. Ez a tényleges beszélgetésekre vonatkozik, nem arra, hogy vidd le a szemetet, vagy hol a zoknim, hanem amikor tényleg a másikra figyelve kommunikálnak. Napi négy perc! Ehhez képest napi 3-4 órát tévézünk…. Ez az adat mindenképpen azt jelzi, hogy van hová fejlődnünk. Leginkább ezen dolgozunk a párkapcsolati terápiákon is.
Milyen módszereket ajánlana, hogy tudatosabban tudjunk figyelni egymásra?
Egyik leggyakoribb terápiás házi feladat a pároknak, hogy naponta beszélgessenek egymással öt percet. Nem többet, nem kevesebbet, de azt tévé, számítógép és szomszédok nélkül. Vagy nagyon jó eredményeket lehet elérni a kölcsönös kérések módszerével: a pár mindkét tagja kér valami teljesíthető, vállalható kérést a másiktól, pl. valamelyikük hetente kétszer hozza az ágyba a kávét.A titkos ajándék feladatot is nagyon tudom ajánlani. Ilyenkor ugyanis nem a sérelmeket számolják a partnerek, hanem a kedveskedésen igyekeznek nyakon csípni a másikat. Ezek a feladatok megnövelik a pozitív kapcsolódási pontokat és jó irányt vehet egy megromlott kapcsolat is.
A témában ajánljuk még:
7 dolog, amit ne mondj azoknak az ismerőseidnek, akiknek még nem jött össze a baba
