Apának lenni: felelősség vagy bátorság? Hogyan lehet jó szülő az ember? Az összezártságban – legyen ez a vakáció, vagy a nyaralás idején – a gyerekeink mindent látnak és „másolnak”, így fontos beszélni róla, hogyan tudjuk megtalálni legjobb apai működésünket.
Szerző: Vadas János tréner, coaching szemléletű tanácsadó
Névjegy
Vadas János tréner, coaching szemléletű tanácsadó vagyok.
Eredetileg tanárként végeztem, most vállalati trénerként dolgozom. Mindig is szerettem volna apa lenni. Egy lányom és egy fiam van, Mimma és Samu. Magam sem gondoltam volna, hogy egyszer óvodát alapítok majd a gyermekeimnek, de megtettem – fenntarthatóbb és bölcsebb világot kívánva nekik
Apának lenni: érték és élmény
Az egész #kispapacoaching sztori onnan indult még 2016-ban, hogy szerettem volna megmutatni a haverjaimnak, az apaság nemcsak szívás, hanem egy csomó élvezetes része is van. Mármint, az apának (is) élvezetes. Így jutottunk el együtt az akkor még 1 éves fiammal kocsmai matinéra, vagy a lányommal úszni, és mindkettővel rendszeresen biciklizni.
A fő témáink
Ha hozzám fordul valaki, mindig dolgozunk azon, hogy a belső értékek, amelyek a szürke hétköznapokban elfelejtődtek, újra előtérbe kerüljenek. Hiszen gyermekeink anyja valamiért egyszer belénk szeretett. Na, pont ez az a rész, amit mi is szeretünk magunkban és amit érdemes megosztani a gyermekünkkel is.
hanem a példáját fogják követni.”
Tévedés azt hinni, akár hétvégente, vagy a vakáció idején, hogy 0-24-ben mi vagyunk a gyermeket szórakoztató porondmesterek. A gyermek érkezett a családba, és nem fordítva. Vonjuk be őt a saját tevékenységünkbe és a család dolgaiba.
Ilyen dolgokról beszélgetek az apákkal a #kispapacoachingon.
Megváltozott a család és minden más is
Aki látta A vörös sátor című filmet a Trónok harcából is ismert Iain Glennel és a Dinát alakító Rebecca Fergusonnal (MI:7), az tudja, hogy ma már ilyen intim női közeg nem létezik. Nincs hol ellesniük a lányoknak a nőiséget, a nővé avatás rituáléit.
Hát még a srácoknak, akik az apai példából tanulhatnák meg! De nem tudják, hiszen az apák naphosszat távoli gyárakban és irodákban vannak, tőlük elszigetelve.
Talán a karantén ideje alatt kaptunk egy esélyt arra, hogy bepótoljuk a példamutatást? Nem tudni. Mindenesetre sok fiatal szülők nem számíthatott a nagyszülők segítségére, hiszen védeni kellett őket a COVID19-től. De ha nem is kellett volna, sok nagyszülő nem abban a városban vagy kontinensen él, ahol az unokái. Vagy már nem él. Vagy dolgozik, esetleg egy becsülettel átdolgozott élet után pihen, utazik, éli a saját életét.
Így az anya legfőbb támaszává az apa lett. A fiatal pár főleg egymásra számíthat, ehhez formálódik szükségszerűen az apai identitás az új kötelességek, feladatok és lehetőségek mentén. Az új identitás megszületése lassú folyamat, de segít, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, és ha beszélünk róla.
A témában ajánljuk még:
