A kisbabás hétköznapok taposómalmában annak is örülünk, ha a legalapvetőbb szükségleteink betöltésére marad még időnk és energiánk az állandó rendelkezésreállás mellett. Ám így is felmerülhet bennünk a kérdés: vajon mit tehetünk a társunkért ebben a számára is kimerítő, sokféle kihívással teli életszakaszban?
Szöveg: Károlyi Nati újságíró, dúla, Szakértő: Halmos Gábor pszichológus, tréner, coach, háromgyermekes apa, „A férfi útja – Tudatos férfiak köre” közösség vezetője (aferfiutja.hu)
A női magazinok nem fukarkodnak a párkapcsolat-ápoló „instant tippekkel”, melyeknek lényege többnyire abban áll, hogyan élesszük újjá minél előbb rendszeresen a régi, gyerekmentes élet szabadságát – legalább 1-1 este erejéig. Tényleg erre vágynának legjobban a friss apukák?
Minden legyen olyan, mint régen
Halmos Gábor: A vágyak szintjén sok férfiban ott van, hogy lehetőleg már a szülés másnapjától térjen vissza minden a régi kerékvágásba, ám egy érett férfi belátja, hogy a szülővé válás azzal jár, hogy az életünk örökre megváltozik. Az apaság életre szóló felelősség; mindig is a gyerekem apja leszek – akár hajlandó vagyok ezzel foglalkozni, akár nem. Kérdés, hogy ki mennyire volt előre tisztában ezzel? Sokan csak utólag, akár fél, egy évvel a gyermek születése után szembesülnek azzal, mekkora horderejű, visszafordíthatatlan változást hoz az élet minden területén a gyermekvállalás; és ez még mindig a szerencsésebb eset. Az sem példa nélküli, hogy egyes férfiak „elfutnak” a meggondolatlanul nyakukba vett feladatok elől, és magára hagyják a családjukat, gyereküket. Nem a válás ellen beszélek. Van olyan, hogy elválunk, de ennek nem szabadna befolyásolnia az apai elkötelezettséget.
„Van olyan, hogy elválunk”, de mégis, lehetséges ezt valahogy megelőzni – ha és amíg
még egyáltalán elkerülhető?
H. G.: A legfontosabb az lenne, hogy mindkét szülő tudatosan döntsön a szülővé válásról, és azt tudatosan is éljék meg. A kisgyerekes időszaknak többnyire csak „rózsaszín oldaláról” beszélünk, pedig ez egy nagyon nehéz életszakasz, valóságos „túlélő próba”.
Statisztikák bizonyítják, hogy a válások száma megugrik az első gyermek érkezése után – részben pont az irreális elvárások miatt. Nem igaz tehát, hogy egy gyerek születése megmenthet egy rossz kapcsolatot. Ellenkezőleg: egy addig jól működő párkapcsolatot is kőkemény kihívások elé állít. Ebben az új, megváltozott helyzetben a nő figyelme elsősorban a gyermekre összpontosul, és ez így természetes. Az ő elsődleges feladata a baba életben tartása, a férfié pedig kettőjük támogatása. Ez azzal jár, hogy háttérbe szorul az intimitás, a szex, a hobbi, háttérbe szorulnak az álmok, és sok minden más, ami korábban fontos volt. Sok szépsége is van ennek az időszaknak, ugyanakkor monoton, embert próbáló is, amit egyszerűen túl kell élni. Ráadásul minél több gyereket vállal az adott pár, annál tovább tart ez a korszak.
Mi lehet a „túlélés” titka?
H.G.: Érdemes keresni az apró örömteli pillanatokat. Amikor már sikerül napi 5 percet szakítani
valami közös szertartásos időtöltésre, amikor nincsenek feladatok, amire már előre várni lehet (például arra, hogy együtt borozgassunk fektetés után), az rengeteget tud tölteni az emberen és a kapcsolaton is! Addig is vegyük észre a spontán adódó lehetőségeket: amikor hosszabban alszik a gyerek, és sikerül közösen megnézni egy epizódot a kedvenc sorozatunkból, vagy amikor tudunk a „feje fölött” beszélgetni pár percet bevásárlás közben. Tanuljuk meg ezeket értékelni, ahelyett, hogy azon keseregnénk, mi mindenről kell lemondanunk egy ideig.
Folytatjuk…!
A témában ajánljuk még:
ú
