A bölcsődei beszoktatás fontossága: időt és energiát kell szánni rá
Kulcsfontosságú a szülő jelenléte és támogatása
A bölcsődébe történő beszoktatás a gyermek életkorából fakadó igényei miatt többlépcsős, elhúzódó folyamat. Két formája ismert hazánkban is, az egyik a fokozatos, a másik pedig az anyás-fokozatos.
E kettő közül, amennyiben lehetőség van rá, érdemes az anyás fokozatos típusút választani, melyben egy szülő vagy hozzátartozó (nem feltétlen csak az édesanya) segíti a kicsi beilleszkedését az új közegbe. Az anyás-fokozatos beszoktatásnak a gyermek, a szülő és a bölcsőde szempontjából is van előnye.
A kisgyermeknek kevésbé megterhelő érzelmileg, hogy egy gyökeresen új helyet szülei vagy rokonai támogatásával ismerhet meg. A bölcsődei dolgozók közvetlen a szülőtől ismerhetik meg a gyermek egyedi igényeit, és ennek megfelelően tudják alakítani a gyermek gondozását. És végül, de nem utolsósorban, a szülő is alaposan megismerheti gyermeke elhelyezésének körülményeit, így számára is könnyebb lesz napközben a bölcsődére bízni gyermekét.
A beszoktatás menete
Az anyás-fokozatos beszoktatás átlagosan két hétig tart, ami alatt folyamatosan nő a bölcsődében eltöltött idő és csökken az anyai, illetve szülői-hozzátartozói jelenlét. Pontos menete előre nem meghatározható, hiszen minden apróság különböző, és ezért eltérő az új helyre, a szülő távozására adott reakciójuk.
A beszoktatás gördülékenyebbé tételében fontos szerepe van annak, hogy a gyermek ritmusának megfelelően bármely napszakban történhet, és hogy az első hétben a szülő folyamatosan elérhető gyermeke számára. Az első három-négy napban a bölcsődében a szülő feladata az, hogy gyermekét ellássa. Eközben a gondozónak módja van annak megfigyelésére, hogy a gyermek mihez szokott hozzá, miként eszik, miként teszik tisztába, vagy miként altatják el. Természetesen a szülő ilyenkor csak saját gyermekével foglalkozhat, ám a saját gyermekével való foglalkozás más okból is lényeges. A kisgyermeknek a megváltozott környezetében állandó pont édesanyja vagy valamely rokona jelenléte, így könnyebben tud alkalmazkodni.
Az első néhány nap módot ad arra is, hogy a gondozó megpróbáljon a kicsihez közeledni, étellel kínálja, játsszon vele. A harmadik-negyedik naptól az első hét végéig a szülői gondoskodás szerepét folyamatosan átveszi a dadus, a szülő pedig eleinte csak rövid időre, majd egyre huzamosabb ideig magára hagyja gyermekét. Ilyenkor még a bölcsődében marad egy erre a célra szánt helyiségben, annak érdekében, hogy gyermeke magához tudja hívni, de az első hét végétől már erre sincs szükség. A szülő otthagyhatja csemetéjét a bölcsődében, a második hét folyamán egyre hosszabb és hosszabb ideig, míg végül ki nem alakul az új menetrend, melyben állandósul a naponta bölcsődében töltött idő nagysága.
Legjellemzőbb nehézségek
A beszoktatás szinte sosem teljesen zökkenőmentes, mind a gyermeknek, mind pedig a szülőnek meg kell tanulnia megbirkózni ezzel az új szituációval. Ez óhatatlan nehézségekhez vezet, melyek közül a leggyakoribb, hogy a kisgyermek nehezen viseli el az édesanyjától való elszakadást.
Az anya távozásakor felsír, dacos vagy haragos lesz. Ezt a számára fájdalmas élményt segít legyőzni az anya vagy más rokon elérhetősége.
A harmadik-negyedik nap után a kicsi egyre több időt tölt édesanyja nélkül, ám ő vissza-visszatér, ami a gyermekben megerősíti annak képzetét, hogy édesanyja bármikor elérhető. Ennek kialakításához arra is szükség van, hogy a gyermek, ha nagyon nehezen viseli el szüleitől való megfosztottságát, behívhassa a másik helyiségben tartózkodó rokont. A fokozatosság módszernek eredményeként a gyermek megszokja az új helyzetet, hisz tudja, hogy édesanyja vissza fog érte jönni.
Összegzés
A bölcsődébe való beszoktatás ezen módja ugyan időt vesz igénybe, de a gyermek későbbi új helyzetekbe történő beilleszkedésének modellje lehet. Ha úgy érzi, hogy biztonságban van és szerettei, a régi szeretett környezete mindig elérhető, könnyebben birkózik majd meg a hasonló kihívásokkal, az óvodai és az iskolai élethez való hozzászokással.
Forrás: Babaszoba
