Újabb vizsgálat igazolja a stressz és a teherbeesés elmaradása közti kapcsolatot. A szervezet fokozott igénybevétele csökkentheti a fogantatáshoz nélkülözhetetlen progeszteron mértékét.
A stressz számtalan szövődménye ismert, megfigyelések igazolják, hogy több betegség kialakulásában szerepet játszhat. A pszicho-, neuro-, endokrin-, és immunrendszer kölcsönhatásait már az 1900-as évek elején felfedezték – magyarázza dr. Kádár János immunológus, az Immunközpont főorvosa.
Pszichoszomatikus betegségek
A gyomorfekély, idült vastagbél-gyulladás, magasvérnyomás, neurodermatitisz, asztma, ízületi gyulladás és a pajzsmirigytúltengés mellett azonban ma már a betegségek lényegesen szélesebb köréről tudjuk, hogy pszichoszomatikus tényezők is szerepet játszanak a kialakulásukban. A stressz tehát az egész szervezetre hatással van, így a túlzott hajtás a hormonrendszert, vagy akár az immunrendszert sem kíméli. A stressz a szervezetben akár olyan gyulladást is okozhat, amely negatívan befolyásolja a petefészek működését, így csökkentve a fogantatás esélyét.
Terhesség és progeszteron
A szervezet elsősorban önfenntartásra törekszik, a fajfenntartás, a reprodukció csak ezt követően lép előtérbe.
Széles körben ismert kapcsolat, hogy az elhúzódó stressz és az extrém igénybevétel (háború, leromlás, nagyfokú fizikai terhelés) és a petefészek csökkent működését okozza. A méhnyálkahártya a progeszteron hatására válik képessé arra, hogy a megtermékenyült és osztódásokon is átesett petesejt beágyazódhasson. A várandósság korai szakaszában – egyéb tényezők mellett – a méhösszehúzódásokat gátló hatásánál fogva, ez a hormon is biztosítja a terhesség megmaradását. A hormon csökkenésének tehát egyértelmű következménye, a fogantatás elmaradása, illetve a terhesség megfelelő lezajlása.
Forrás: www.immunkozpont.hu
Ajánljuk még a témában:
