Kislányként csodálattal néztem a tévében a Klinika című filmet és arról álmodoztam, hogy egyszer majd én leszek Elke nővér és Udo belém szeret. Aztán felnőttem, és kicsit túlléptem a mesék világán. De az álmaimat nem adtam fel.
Így hát nővér lettem, méghozzá gyermekápoló. Mindig is értettem a gyermekek nyelvén, a velük való munkát pedig sosem csupán munkának éreztem, hanem hivatásnak. Különleges kis lelkek, akiknek törékenységét még jobban kell óvni, főleg ha kórházba kerülnek. A gyakorlati évek alatt teljesen világossá vált, hogy az én utam a szülészet és az újszülöttek világán át vezet a kiteljesedés felé. Ma is tudok pityeregni egy szülésen. Hihetetlen csoda, hogy mire képes egy női test. A vágy pedig folyamatosan ott munkálkodott bennem, hogy egyszer édesanya szeretnék lenni.
- írja Kovács-Varga Barbara, a HelloBaby! magazin Sikertörténet pályázatára beküldött írásában.
Arra a bizonyos két csíkra a teszten 2014 év elejéig várnom kellett. Nem a türelmemről vagyok híres, és néha már majdnem fel is adtam, hogy velem is megtörténhet a csoda, de ott azon a reggelen, már nem számított, hogy mennyit vártam. Visszavonhatatlanul a pocakomban lakott valaki. Nálam boldogabb ember biztosan nem volt akkor a világon.
Aztán 39 csodaszép hét után megszületett az én legféltettebb kincsem, édes Dorottyám. Rengeteget okultam és tapasztaltam általa. És úgy gondolom, még milliószor ennyit fogok.
Az itthon töltött napok csodálatosak vele. De szerettem volna tapasztalataimat megosztani másokkal is. Most már a szakmait és a laikust is. Többször nekifutottam már ennek, de sosem úgy sült el, ahogy szerettem volna. Ma már azt is tudom, hogy meg kellett tapasztalnom a „másik oldalt” is. Csak így adhatok hiteles információt a hozzám fordulóknak. A kórházi keretek szűkösek, így nem teszik lehetővé, hogy annyit foglalkozzak egy-egy anyukával és babájával, amennyit szeretnék. Ezért gondoltam egy merészet, és megalapítottam a Dana Stúdió és Szülőklubot, ahol csecsemőgondozási tanfolyam keretében vezetem be az érdeklődőket a púderillatú babavilágba. Célom, hogy a várandós párokat felkészítsem a lehető legtöbb információt átadva arra az életre, ami a kisbabájukkal rájuk vár. És mindezt a lehető legőszintébben. Egy csodaszép és ismeretlen világ, ahol mindent a szülőnek kell ki-/megtapasztalnia, és útmutató vagy segítség nincs. Maximum a jó szándék innen-onnan. Ami elbizonytalaníthatja a őket. Munkám során látom, hogy néha a kisbaba megfogása is nem kis kihívás a friss szülőpár számára. Ezért az alapoktól kezdve indulunk el a tanfolyamon, ahol, ha nem is igazi, de élethű babákon gyakoroljuk az öltöztetést, fürdetést, alapvető fogásokat. Persze később sem engedem el a szülők kezét, ezért már elsősegély tanfolyam is van, ahol a rázósabb helyzetekre készülhetnek fel a jelenlevők szakképzett gyermekorvossal. A legtudatosabbakat pedig már szülésfelkészítő tanfolyam is várja. Év elejétől pedig egy tettre kész dietetikus is csatlakozott a csapathoz, aki a táplálkozás világában segítség, legyen szó hozzátáplálásról vagy ételintoleranciáról. A szakmai hitelesség nagyon fontos számomra, ezért aki eljön, naprakész és hiteles forrásból származó tudást sajátíthat el.
Az elmúlt hónapok azt mutatják, hogy az érdeklődés a munkám és csapatom iránt egyre nagyobb. És mérhetetlenül büszke vagyok arra is, hogy az első tanfolyamos kismamák mindegyike szoptató édesanya, akik ha el is akadnak, akkor is tudják, hogy kit és hol kell keresniük adott problémájukkal kapcsolatban.
Egyedül minden nehezebb lenne, ezért a támogató „hátország” nagyon fontos, mely a családom és nem tudok elég hálás lenni nekik azért, hogy mindenben segítenek nekem. Valamint félkarú óriás lennék a szakmai stáb nélkül is.
És ha mindez nem lenne elég, akkor belevágtam egy kampányba is, mely a határon túlról indul és a szoptatásnépszerűsítést tűzte ki lobogójára. Hosszas levélváltás után felkért a projekt „szülőanyja” nem kisebb feladatra, mint hogy legyek a kampány magyar koordinátora. Elvállaltam (nem mintha nem lennének a mindennapok így is eléggé színesek :-D), mert egyik szívügyem a szoptatás. Kislányomat 28 hónapja szoptatom. 😉 Nagyon büszke vagyok rá, mert Dorottya mindenből csak a legjobbat kaphatja, és azt mindannyian tudjuk, hogy az anyatejes táplálás mennyi áldással bír. Tehát kampányolok is a jó ügy érdekében, tiszta szívből.
Tudom, hogy az út elején járok még, de hiszek benne, hogy kitartással és szorgalommal megvalósíthatom a legnagyobb álmaimat. Az anyaság sosem tapasztalt erővel vértezett fel. Olyan világ tárult fel előttem, melynek létezését elképzelni sem tudtam. Ebben a világban szeretnék idegenvezető lenni a segítségre szorulók számára és megmutatni nőtársaimnak, hogy édesanyaként se adjuk fel az álmainkat!
Ha tetszett Barbara története és kezdeményezése, lájkold és oszd meg Te is, hogy mások is olvashassák!
