Sok édesapa tervezi úgy, hogy valóban kiveszi a részét a kicsi körüli teendőkből. Mégis sokan elakadnak, elbizonytalanodnak menet közben, néhányan pedig sajnos fel is adják.
Szakértő: Majoros István mentálhigiénés szakember, szerző: Károlyi Natália
Leválás, majd önállóság
Szerencsés esetben a párkapcsolat kialakulását megelőzi a leválás a szülőkről, az önállóság megtapasztalása, a saját identitás kiépülése, illetve az intimitásra való képesség kialakulása. A későbbiek folyamán nagyon sok probléma arra vezethető vissza, hogy ezek közül a valamelyik elmaradt. A jó hír, hogy ha megvan szándék, bármikor elkezdhetünk dolgozni elakadt vagy kimaradt folyamatainkon. – fogalmaz a mentálhigiénés szakember.
Kinek a döntése?
Majoros István úgy tapasztalja, nagyon sokat számít, hogy tudatos tervezés eredményeként, vagy épp ellenkezőleg, terveket keresztülhúzva kopogtat be a baba.
– Ha a fogantatás egy őszintén, szívvel-lélekkel vágyott esemény volt, akkor a férfiben örömöt vált ki, amikor kiderül, hogy babát várnak – magyarázza. Az érzéseket árnyalhatja az apa viszonya a felelősséghez, mennyire ijeszti meg vagy érez magabiztosságot azzal kapcsolatban, az, hogy mostantól több emberről kell gondoskodnia. A nem tervezett baba híre érzelmileg sokkal nehezebb helyzetet idéz elő. De ha elköteleződés felé haladó kapcsolatról van szó, ha van benne intimitás, és a felekben kölcsönösen kialakult már az a bizonyosság, hogy “ő az igazi”, akkor jó eséllyel az elköteleződés irányába fog lépni a pár a baba hírére.
Ha a baba dönt
Levente és Kata nagyon élvezték fiatalságukat: egyetemre jártak, sokat buliztak, utazgattak, és dúlt a szerelem köztük. Csupán tíz hónapja jártak együtt, mikor Levente huszonhatodik születésnapja után, egyik vizsgájának előestéjén megjelent a két csík a gyorsteszten.
– Arra gondoltam, hogy ez egy tragédia – idézi fel érzéseit Levente. Rossz álom, amiből reggelre felébredek. Az apaság ugyan szerepelt hosszú távú terveim között, de akkor még fiatalnak éreztem magam ehhez.
Úgy éreztem, túlságosan szeretem őt, és a kapcsolatunk túl értékes ahhoz, hogy eldobjak mindent csupán azért, mert hamarabb leszünk szülők, mint terveztük. Így hát igent mondtam újra kettőnkre, azaz már hármunkra. De fel kellett dolgoznunk Katával, hogy valami olyan történik velünk, amit egyikünk sem így képzelt el. Főleg azt sajnáltuk, hogy csak 10 hónap adatott nekünk abból az időszakból, mikor szabadon élhettünk át együtt dolgokat, úgy, hogy senki másért nem voltunk felelősek. Levente végig tudatában volt, hogy negatív érzéseiért nem a kislánya felelős.
– Lujzit mindig is kedveltem – mosolyog. Amíg a kislány Kata pocakjában volt, Levente gyakran gitározott neki, beszélgetett vele és izgatottan várta a szülést, vajon milyen lesz a baba valójában.
– Amikor megszületett, az volt az első gondolatom, hogy az arca valahogy nagyon ismerős – meséli Levente.
Lujzi egészségesen , de nem tökéletes Apgarral született. Élete első öt napját inkubátorban töltötte az újszülött osztályon. A szülés másnapján, egyszer csak belém hasított, hogy meg akarom őt látogatni, tudni akarom, mi van vele. És ahogy beléptem a kórházba, megrendülten eszméltem rá, hogy én most olyan embert akarok meglátogatni, akit eddig még soha.
Írásunk első részét itt olvashatod:
