Kiss Gergely egykori olimpikon birkózó, férfi mentor, vállalkozó, férj és édesapa. Az elmúlt években sok száz férfival dolgozott együtt önismereti folyamatokban, férfikörökben, táborokban és közösségi programokban. Saját útja sem könyvekből indult, hanem válságokból, elakadásokból és mély önismereti munkából, személyes felismerésekből. Talán ezért érzik sokan, hogy hiteles.
Kiss Gergellyel a Warrior Tribe férfiközösség alapítójával beszélgettünk
HB: Mitől lesz egy férfi igazán erős?
Sokan azt hiszik, az erő a keménységből, a pénzből, az izomból vagy a kontrollból jön. Én egészen mást látok.
Az a férfi erős, aki mer őszintén szembenézni magával. Aki mer megnyílni, mer sebezhető lenni, felelősséget mer vállalni a saját érzéseiért. Ez egy mélyebb, csendesebb erő.
Számomra az igazi erőhöz hozzátartozik az önismeret, a felelősségvállalás és a jelenlét. Abból sugárzik a legerősebb férfi minőség, amikor valaki nincs állandó védekezésben, és nem menekül önmaga elől.
HB: Mi a három legfontosabb dolog, amire az önismeret útján járva jöttél rá?
Ez egy nagyon mély kérdés, mert a mai napig folyamatosan jönnek felismerések. Ha mégis ki kell emelnem néhányat, akkor az első az, hogy sok reakciónk nem a jelenből jön. A düh, a félelem, a szorongás sokszor régi élményekből, gyerekkori mintákból mozdul meg bennünk. Amikor ezt az ember elkezdi észrevenni, hirtelen teljesen más szemmel látja önmagát. A második, hogy az érzelmek elnyomása nagyon nagy árat kér. Sok férfi úgy nő fel, hogy ne sírj, ne mutasd, tartsd magad. Az elfojtott érzések nem tűnnek el. Később jelennek meg, düh, stressz, kiégés, párkapcsolati problémák formájában. Hatalmas dolog, amikor egy férfi megtanul valódi kapcsolatba kerülni a saját érzéseivel. A harmadik pedig az, hogy az egyik legnagyobb erő a tudatosság. Amikor már nem automatikusan reagálsz. Amikor van benned tér arra, hogy hogyan beszélsz, hogyan vagy jelen, hogyan válaszolsz egy nehéz helyzetben.
HB: Mit adnál át abból férfitársaidnak, amire a sport tanított?
A sport számomra egy tükör. Ahogyan ott működsz, nagyon sokszor úgy működsz az élet más területein is. Éppen ezért szeretem a Warrior Alaptábort is, ami egy sportalapú tábor. Ahogy egy férfi viselkedik boxkesztyűben, fogvédővel a szájában, a ringben, az rengeteget elárul arról, hogyan működik a párkapcsolatában, a karrierjében, vagy konfliktushelyzetben. Lehet, hogy fél, hogy kapkod, hogy túl agresszív, hogy lefagy. Ezek ismétlődnek minden életterületen, minden szerepben. Ezenkívül a sport sok mindent tanított nekem, három dolog emelkedik ki:
- a kitartás mindennél fontosabb. A motiváció változó. A fegyelem sokkal stabilabb kapaszkodó. Ez igaz az apaságra, a párkapcsolatra, a munkára is.
- A másik, hogy a vereség része a fejlődésnek. A sportban rengeteget veszít az ember. Ha jól dolgozza fel, abból tanul. Ugyanez történik az életben is. Egy kudarc, egy konfliktus, egy nehéz időszak sokszor később válik értékessé.
- A harmadik, hogy egyedül senki nem jut igazán messzire. A legjobb sportolók mögött is ott van a csapat. Az életben is óriási erő van abban, ha egy férfi tud kapcsolódni, kérdezni, segítséget kérni.
HB: Egykori élsportolóként mi az, ami a civil életedben igazán hiányzott a régi struktúrából?
Az élsportban minden nagyon világos volt. Volt egy cél, volt egy edző, volt egy csapat, és minden nap pontosan tudtam, mi a dolgom. Megmondták, mennyit fussak, min kell dolgoznom, merre haladjak. Sportolóként ez kényelmes is volt bizonyos értelemben, mert a keretek adottak voltak. Utólag látom, hogy ebben volt egyfajta biztonság, ugyanakkor felelősséget sem kellett olyan mélyen vállalnom a saját életemért. Amikor abbahagytam a sportot, ez a struktúra egyik napról a másikra eltűnt. Megváltozott a cél, megváltozott az egész pálya, és ezzel együtt én is óriási önismereti, párkapcsolati és karrierválságba kerültem. Sok férfi ilyenkor elveszíti az irányt. Én is ezt éltem meg. És ekkor jöttem rá arra, hogy egy felnőtt férfi életében a struktúrát már neki kell megteremtenie. A célokat, a felelősséget, a közösséget. A Warrior Tribe tulajdonképpen ebből a felismerésből született meg. Abból a saját tapasztalatból és önismereti munkából, aminek a végén világossá vált számomra, hogy a férfiaknak ma is szükségük van társakra, keretekre és őszinte beszélgetésekre.
HB: Tapasztalataid szerint mi jellemző azokra a férfiakra, akik elindulnak ezen az úton?
Van egy típus, akik kívülről sokszor sikeresnek tűnnek. Van munkájuk, van családjuk, viszik az életet.
Sokszor nincs rendben, csak már annyira megszokta ezt az állapotot, hogy majdnem természetesnek hiszi. Amikor ezek a férfiak elindulnak az önismeret útján, gyakran nem az történik, hogy az életük szétesik, hanem végre összeáll. Elkezdik érteni, mi miért történik velük, és ettől egyre nagyobb belső rend születik bennük.
HB: Mit mondanál azoknak az apáknak, akik úgy érzik, már túl késő változtatni?
Azt, hogy nincs késő. Sokszor hallom ezt férfiaktól, főleg idősebb apáktól, hogy most már minek, most már késő. Közben újra és újra látom, milyen mély dolgok tudnak rendeződni akár ötven, akár hatvan éves korban is. Az a pillanat a legjobb pillanat, amelyikben most vagyunk.Egy őszinte beszélgetés, a hibák beismerése, egy lelki megnyílás sokkal többet jelent, mint hinnénk. Egy gyerek számára az apa mindig fontos, akkor is, ha már felnőtt.
HB: És azoknak akik úgy érzik, hogy változtatni szeretnének, de még nem mertek lépni?
Azt, hogy nem kell egyedül csinálniuk. Sok férfi hiszi azt, hogy egyedül kell megoldania mindent, és éppen ez tartja benne a szenvedésben. Az első lépés gyakran kisebb, mint gondolnák. Egy beszélgetés. Egy férfikör. Egy őszinte mondat. Egy segítségkérés. És amikor egy férfi ezt meglépi, sokszor rájön, hogy rengetegen járnak hasonló úton.
HB: Elmesélnél egy sikertörténetet?
Több történet van, ami erősen megérintett. Volt egy férfi a táborban, akinek a párja elmondta, mennyire fél a dühkitöréseitől. Ez nagyon erős pillanat volt. A férfi a tábor végére mélyen megértette, hogy nem a világot kell megváltoztatnia, hanem saját magán kell dolgoznia. Pár nappal később újra találkoztam vele, és méterekről látszott rajta, hogy valami megváltozott benne. Az arca, a tekintete, az egész energiája más lett. Van olyan történet is, amikor valaki hosszú ideig nem mert beleállni az erejébe. Alkalmazottként élt, vállalkozni szeretett volna, voltak álmai, vágyai, de nem mert igazán kiállni magáért. Aztán hónapok, évek önismereti munkája után ma egy szeretettelibb kapcsolatban él, és azzal foglalkozik, ami valódi örömöt adni neki nap mint nap. És nagyon sok olyan történetet is látok, ahol válás közeli helyzetből fordult vissza egy kapcsolat. Azért, mert a férfi elkezdett dolgozni magán, és ez hatott a párjára, a kapcsolatra, az egész családi rendszerre. Volt egy férfi, aki az első napon azt mondta: „Azért jöttem, mert a feleségem azt mondta, így már nem akar tovább élni.” Nagyon nehéz helyzetben voltak. A tábor alatt sok minden felszínre jött, és a végén azt mondta: „Most először látom, hogy mit csináltam.” Néhány hónappal később írt. Azt mondta: „Nem lett tökéletes az életünk. De most már együtt dolgozunk rajta.” Nekem ez az egyik legszebb siker. Amikor valaki kap egy valódi esélyt egy új kezdetre.
HB: “Mit csináljak, hogy a párom elinduljon, megnyíljon, fejlődjön?” Mivel segíthet, akik szeretné, hogy a társa nyitottabb legyen az önismeretre?
Nagyon gyakori kérdés. A valódi válasz magunkhoz vezet vissza.
Ha folyamatosan a másikat akarjuk javítani, abban sokszor ott van a saját elégedetlenségünk is. Sokkal többet ér, ha valaki befelé fordul, dolgozik magán, és egyre több elfogadással, szeretettel, őszinteséggel van jelen a kapcsolatban.
A férfiakra nagy hatással van a bizalom és a hit. Az a fajta női jelenlét, ami azt üzeni: látlak, hiszek benned, érzem, hogy több van benned. Ez mélyen tud hatni. Én azt üzenem az anyáknak, hogy osszák meg a saját élményeiket, legyenek nyitottak, legyenek őszinték. Ne azért, hogy a másikat megváltoztassák, hanem hogy mélyebben kapcsolódjanak. Ebből sokszor elindul valami a férfiban is.
HB: Hogyan vonható be egy férfi jobban a családi életbe?
A legtöbb férfi szeretne jó apa lenni. Csak sokszor nem tudja pontosan, hogyan. A kritika gyakran bezárja. A bizalom, az elismerés és a szeretetteljes visszajelzés sokkal inkább megnyitja. Ha azt érzi, hogy számít, amit tesz, hogy van helye a családban, hogy nem csak akkor kap figyelmet, amikor hibázik, akkor sokkal könnyebben kapcsolódik mélyebben is.
HB: Mit érdemes tudnunk a Warrior Tribe férfiközösségről?
Egy férfiközösség, ahol a cél, hogy tudatosabb, felelősségteljesebb férjekké, apákká és vezetőkké váljunk a saját életünkben. Sok férfi kívülről rendben van. Dolgozik, gondoskodik, helytáll. Közben belül gyakran egyedül marad a kérdéseivel, a feszültségeivel, a bizonytalanságaival. Ebben a közeg ezekről őszintén lehet beszélni. A férfiak nem rivalizálnak, hanem egymást támogatják. A munkánk négy fontos életterület köré épül: a test, a lélek, a kapcsolatok és a hivatás. Ha ezek közül valamelyik kibillen, az egész élet egyensúlya megbomlik. A közösségben férfikörök, online programok, táborok és személyes találkozások segítik ezt a folyamatot. Sok férfi itt tapasztalja meg először, milyen az, amikor kimondhatja, mi van benne, és ezért nem gyengének, hanem embernek látják. A küldetésünk egyszerű és nagy erejű: minél több férfi váljon önmaga legjobb verziójává, és így teremtsünk együtt egy új világot. Én hiszem, hogy amikor egy férfi tudatosabbá válik, az túlmutat rajta. Hat a párkapcsolatára, a gyerekeire, a családjára, és végső soron a társadalomra is.
HB: Hogyan találnak meg leginkább a hozzád forduló férfiak?
Leggyakrabban a közösségi médián keresztül, főleg a Facebookon, vagy a weboldalunkon. Sokan először csak olvasnak egy írást, megnéznek egy videót, vagy belefutnak egy olyan történetbe, amiben magukra ismernek. És utána írnak. Nagyon gyakran nem is kizárólag maguk miatt keresnek meg, hanem a családjuk miatt. A párkapcsolatuk miatt. A gyerekeik miatt. Érzik, hogy valamin változtatni kell, csak még nem mindig tudják pontosan, hogyan.
HB: Mi mindent tanultál a saját kislányodtól?
Szeretni, elfogadni, jelen lenni, hibázni, mosolyogni. Olyan dolgokra emlékeztet nap mint nap, amiket a rohanó világban könnyű elfelejteni. Sokat tanított nekem a jelenlétről. A gyerekek azonnal érzik, ha csak félig vagy ott. Tőle tanulom újra és újra, hogy amikor vele vagyok, akkor tényleg vele legyek.
HB: Ha egyszer elolvassa ezt az interjút, mit szeretnél, hogy gondoljon?
Azt, hogy próbáltam jó apa lenni. Hogy nem voltam tökéletes, de jelen voltam. Hogy dolgoztam magamon, és őszintén törekedtem arra, hogy jobb ember legyek. És nagyon örülnék, ha egyszer azt érezné, hogy szeret, elfogad, és fel tud nézni rám. Nekem ez már bőven elég lenne.
Kiss Gergely Facebook oldalát ITT találod, weboldal: https://warriortribe.hu/
Apa lettem! – Útmutató apáknak a szülővé válás folyamatáról, örömteli és praktikus oldalairól
