Kisfiam 12 éves lesz májusban, de a születése napját sohasem feledem el. Olyan jól sikerült az apás szülés, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom. Persze csak akkor, ha a házaspár lelki közösségben is áll egymással.
Bagdi Andrea írása
Minden idők legnagyobb vízállását mérték 2006. május 22-én Szegeden. A Tisza 10 méter felett járt, nem kis aggodalmat okozva a város lakóinak.
Éppen a szülésre kiírt nap előtti estén férjem, Oszkár megsimogatta a hasam és így szólt leendő kisfiamhoz:
– Oszikám, holnap előjöhetsz!
A gyermek már akkor is szófogadónak bizonyult, hisz megvárta, hogy az óra elüsse az éjfélt és elfolyt a magzatvizem. Ekkor még Hódmezővásárhelyen éltünk.
A fogadott szülésznőm szintén vásárhelyi lakos volt. Meg volt beszélve, bármikor telefonálhatok, ha elérkezettnek látom az időt. Kocsiba pattantunk az éj leple alatt, és a szülésznő lakása felé vágtattunk. Percek alatt összekapta magát, és indultunk a 25 km-re fekvő megyeszékhelyre, Szegedre, a nőgyógyászati klinikára. Útközben már három-négy perces fájásaim voltak, félő volt, hogy nem érünk be időben, de ő mindvégig bátorított, és hasznos tanácsokkal látott el.
Szegedre érkezve az árvíz miatt sokat keringtünk a kocsival, hisz a rakpart le volt zárva, sőt ekkor van a Hídi vásár is Szeged napján, az árusok is elzárták az utunkat a Klinika felé.
Rohamtempóban megérkeztünk a kerülő úton, az adataim felvétele több időbe telt, mint maga a szülés. Az orvosomat felhívták ugyan telefonon, de képtelenség lett volna, hogy beérjen, hisz a férjem alig tudott beöltözni a szülésre. Mivel apás szülésre voltunk elszánva, rám szóltak tartsam már vissza, ha egy mód van rá, mert apuka még nem tudott felöltözni a megfelelő védőöltözetbe. Én alaposan kiosztottam mindenkit, hogy engem nem érdekel meddig tollászkodik a férjem, én már nyomom ki a gyerkőcöt, hisz ekkor már minden erejével kifelé igyekezett.
A párom életében nem öltözött még ilyen rekordsebességgel, szerintem a katonaságnál sem csipkedte ennyire magát. Nem akart lekésni élete legnagyobb élményéről.
Egy éppen ügyeletben lévő fiatal szülész keze alá kerültem, aki partner volt abban, hogy videó felvétel készüljön. Sőt apuka vágta el a köldökzsinórt, és az orvos videózott. Mindkettőnk számára leírhatatlanul boldog percek voltak azok, amit gyermekünk születésekor átéltünk.
Örültem társam biztonságot sugárzó jelenlétének, kedves szavainak. Az a pillanat, amikor kisdedem még a köldökzsinórral hozzám volt fonódva és rátették a hasamra, olyan élmény, hogy össze sem lehet hasonlítani, azzal, aki császármetszéssel hozza világra mély altatásban gyermekét.
A szülésznőnek pedig életem végéig hálás lehetek, hisz a terhességem elején 7 cm-es cisztát találtak a petefészkemen. A vásárhelyi nőgyógyász a köldökömön akart benyúlni, hogy eltávolítsa. Ekkor 10 hetes terhes voltam. Éppen készültem másnap befeküdni a kórházba a beavatkozásra, amikor összefutottam ezzel a kedves szülésznővel a boltban. Amikor előadtam bánatomat, azt mondta azonnal bevisz Szegedre, és ott szakvéleményt kérünk. Ott aztán megnyugtattak, hogy nem kell ide semmilyen beavatkozás, hisz a terhesség első 3 hónapja a legrizikósabb. És, láss csodát, a természet megoldotta a problémát, hisz néhány hét múlva nyoma sem volt a cisztának.
Ha akkor nem futok össze a későbbi szülésznőmmel, és nem beszél rá arra, hogy Szegedre menjek vizsgálatra, lehet, hogy végzetes hiba csúszott volna a babaprojektbe. Igencsak megnőtt volna az vetélés kockázata.
Összességében örülök annak, hogy a XXI. században odáig fejlődött a tudomány és az emberi tudat, hogy immár nem csak a nők magánügyének tekintik a szülés viszontagságos folyamatát. Ma már természetes egy család életében, hogy a családfők is tevékenyen részt vesznek a szülés körüli teendőkben. Mindenesetre a mi családunknak a kis Oszkárunk születéséről készült felvétel a legféltettebb kincsünk, férjem pedig garantáltan Oscar díjas alakítást produkált.
