Sajnos, már óvodáskorban is előfordulnak zaklatások a kortársak részéről, bár még egészen más formában, mint a későbbi életkorokban. Az óvodai bullying többnyire csúfolódásban, kiközösítésben, fizikai bántalmazásban rúgás, ütés, harapás –, vagy tárgyak elvételében nyilvánul meg. Egy kis óvodásnak mindez lelkileg megterhelő lehet, főleg ha huzamosabb időn át, rendszeresen kell ilyesmit átélnie.
Szerző: Zimmerer Anita pszichopedagógus
Zétény négyéves, és rendszeresen éri bullying az óvodában. Az udvari és csoportszobai játékok során a fiúk bántalmazzák őt, a többiek kiközösítik, csúfolják, és olykor fizikai atrocitások is előfordulnak. Zétény érzelmi világát és társas kapcsolatait is jelentősen befolyásolja ez a helyzet, sokat sír.
Megváltozott az utóbbi időben. Visszahúzódóbb lett, kerüli a gyerekeket, szorongásos tüneteket produkál. Egyre többször fáj a gyomra és a feje, ami érzelmi eredetű probléma lehet. Már nem bízik magában, fél kipróbálni bármit is, nem szívesen kapcsolódik be a játékokba. Reggelente nem akar elindulni, azt mondja: utálja az óvodát. Senkihez sem mer odamenni játszani, és elég gyakran maga is agresszíven viselkedik, amikor meg akarja védeni magát. Zétény esete korántsem egyedi.
A bullying formái
Már óvodáskorban is jellemző lehet a csúfolás. Szintén nem ritka a kiközösítés; ilyen az, amikor a gyerekkórus azt mondja valakinek: „nem játszunk veled!”, vagy az, ha szándékosan figyelmen kívül hagyják, mellőzik őt. Ezek a negatív viselkedésformák azért valósulnak meg, mert a gyerekek ebben az életkorban még egocentrikusak, kevésbé képesek beleélni magukat a másik helyzetébe.
A nemek között is észlelhető különbség az óvodai bullying során: míg a fiúknál főként a fizikai erődemonstráció vagy a fizikai teljesítmény provokálása jellemző, addig a kislányoknál a kapcsolatok ellehetetlenítése és az érzelmi zsarolás: „nem leszek a barátnőd, te se legyél XY barátnője…”
Bullyingre utaló jelek
- A többiek által zaklatott, kiközösített gyermek kevésbé aktív a közösségi tevékenységekben, inkább a visszahúzódás jellemzi, egyedül szívesebben játszik.
- Szomorú, frusztrált, mindemellett hirtelen, látszólag akár indokolatlannak tűnő dühkitörései is lehetnek.
- Gyakori fejfájás, hasfájás vagy más stresszhez kapcsolódó tünetek jelentkezhetnek nála.
- Alvászavarokkal küzdhet. Nehezen alszik el, rémálmai vannak, éjszaka akár többször is felriad.
- Korábban szeretett óvodába járni, és egyszercsak nem akar.
- Elveszíti érdeklődését az általa korábban kedvelt tevékenységek iránt.
Mit tehet a szülő?
Lényeges, hogy a szülők és a pedagógusok felfigyeljenek a kedvezőtlen viselkedésváltozásra. Ha a gyermek visszahúzódóvá válik, szorong, ha nem akar óvodába menni, az mindenképpen intő jel lehet. A megelőzés, illetve a probléma megfelelő kezelése kulcsfontosságú – olyan helyzetet kell teremteni, hogy a kicsi megint biztonságban érezhesse magát.
Szülőként ajánlott az óvónőkkel is szoros kapcsolatot tartani, rendszeresen kommunikálni, és bátran megosztani velük az észrevételeket, az esetleges aggályokat.
Mit tehet az óvónő?
Az óvónőknek ugyancsak kiemelt szerepük van a nem kívánt szituációk kezelésében: figyelniük kell a gyermekek közötti interakciókat, és ha bántalmazást tapasztalnak, azonnal közbe kell avatkozniuk. Sokat tehetnek az érzékenyítésért, az együttműködési készség erősítéséért is, játékos formában. Olyan csoportszabályokat hozhatnak létre, amelyek elősegítik a tiszteletteljes és támogató légkör kialakulását. Az általuk szervezett szülői értekezletek, workshopok szintén jó alkalmat adhatnak a közös munkához a harmonikus légkör kialakításáért, a bullying megelőzéséért.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
