Tizenöt évvel ezelőtt kezdődött, mikor is megszületett a nagyfiam. Most büszke lehetek a sikereire!
Jámborné Gyolcsos Brigitta
Nem csak az anyai elfogultság mondatja velem, de valahogy kezdettől fogva különlegesnek éreztem a most tizenöt éves nagyfiamat. Hároméves korában egy betegség majdnem elragadta tőlünk, de ő küzdött, és megmutatta, neki dolga van ebben a világban!
Hétéves korában beírattuk táncra, hogy mégis sportoljon valamit, kell a mozgás! Azóta is ez az élete, és ennek az országos tánciskolának legfiatalabb tanára lesz idén februártól!
Három figyelem felkeltő, táncos videóklippet is készített, legutóbbit a fiatalok káros szenvedélyéről, melyet több iskolában is levetítettek már!
Nagyon büszke vagyok rá, soha nem erőltettem, hogy táncoljon, bár az első tánc órára én vittem el, de azt mondtam neki, amíg szeretné csinálni, mindenben támogatom.
Aztán egyszer, egy nagyobb kudarc sorozat után hazajött, és azt mondta:
– Anya, befejeztem, soha nem táncolok többet. Körülbelül tizenkét éves volt akkor.
Tűnődtem, mit is mondjak neki, végül így válaszoltam:
– Jó, elfogadom, de azért gondold át! Minden nagy táncos így kezdte, nem hullott a siker egyből az ölükbe, lépcsőről-lépcsőre meg kellett küzdeniük azért, ahol most tartanak! Néha visszacsúsztak, de erőt véve magukon felálltak, és megmászták a következő lépcsőfokot! Neked kell a siker útját kitaposnod! Ha ezt megérted, és végigjárod te is a saját utadat, hidd el, jobb leszel, mint azt valaha is képzelted!
Mellesleg ennek az iskolának vagyok munka mellett a marketing asszisztense, ami nagy büszkeség számomra, hiszen soha nem tanultam, mégis rám bízták ezt a „nemes” feladatot!
Én csinálom a rendezvények, versenyek, iskolák plakátjait, amit szintén csak hobbi szinten űzök, és mellette főállásban dolgozom.
Hiszem és tudom, hogy megfelelő elszántsággal, szervezéssel mindenre lehet időt szakítani, csak akarni kell!!
