Amikor az ember 40 éves kora körül esik teherbe, akkor számít rá, hogy vélhetően nem ez lesz a legkönnyebb dolog a szervezete számára. Amikor az is kiderül, hogy ikreket vár, na akkor már igazán elkezd odafigyelni, hogy minden orvosi utasítást betartson, minden lehetséges kockázatot elkerüljön. És még így is lehetnek olyan extrém élményei, amilyenekre álmában sem gondolt!
Szerző: Varga Kata
Velem pont így történt. Rögtön a legelejétől kezdve veszélyeztetett terhes voltam, a korom, az előzmények
és az ikerterhesség miatt. Vagyis volt időm magamra figyelni, mert nem dolgoztam és körülöttem mindenki a kedvemet leste. Folyamatosan jártam terhesgondozásra, ahol „mindent is” megkérdeztem. Egy céges egészségbiztosítás keretében járhattam magán-rendelőintézetbe, és a doktornőnek volt türelme hozzám, minden kérdésemre válaszolt. Ismerve az állami egészségügyet, ott ilyen mértékben aligha lett volna erre lehetőségem. Az első pár hét rendben is telt, eltekintve az enyhe pánikhangulattól, amit annak tudata okozott, hogy ikreink lesznek.
Aztán körülbelül a 8. hét környékén elkezdődött valami, amit magam sem tudtam értelmezni. Sajnos, pont kezdődtek az év végi ünnepek, így a nőgyógyászom, akihez egyébként évek óta jártam, nem volt elérhető, elutazott.
Azonnal szaladtunk az ügyeletre. Ott megvizsgáltak engem is és a babákat is, de mindent rendben találtak, így hazaengedtek. Másnap napközben ugyanez megismétlődött. Most egy másik kórház ügyeletére szaladtunk be. Újra megvizsgáltak engem is és a babákat is, ismét minden rendben. Rákövetkező éjszaka viszont újra ilyen állapotban ébredtem. Szaladtunk újra az első kórházba. Most egy harmadik orvos vizsgált. A doktor úr javaslata az volt, hogy vegyek be Xanaxot. Csodálkozva néztem rá, hiszen terhes vagyok. De szerinte az elmegyógyintézetekben is szülnek a nők, ahol szintén gyógyszert kapnak, így ez nem lehet gond. Végül nem vettem be a nyugtatókat.
Az ezt követő éjszakán újra éreztem, hogy megint jön a „roham”. Ekkor már szó szerint féltem a saját testemtől, a tünetektől. Ezúttal nem szaladtunk az ügyeletre, mert nem gondoltam, hogy tudnának segíteni. Azt éreztették velem, hogy sehol semmi probléma, csak én képzelem be magamnak.
A másik, ami használt: a friss levegő. Ezért ezen az éjszakán hajnali 2-kor sétálni indultunk a férjemmel. Bevallom, itt „fejben” már nagyon rossz állapotban voltam. 6 évig küzdöttünk, hogy babánk legyen, ezen a sétán viszont már azért zokogtam, hogy vetessük el a babákat, mert ezt nem bírja ki a szervezetem. Természetesen napközben, rohammentes időben és komolyan átgondolva ez fel sem merült bennem. Pár nap múlva próbálkoztam a közeli kórház kardiológiáján, de az EKG-vizsgálaton mindent rendben találtak. Elküldtek belgyógyászhoz. Másnap elmentem, de ott is azt a választ kaptam, hogy minden rendben, és ők ezzel amúgy sem tudnak mit kezdeni, menjek a nőgyógyászomhoz. Szerencsére ekkorra elteltek az ünnepek és január legelején szaladtam is hozzá.
Normál esetben 110-120 körüli szisztolés vérnyomást mértem, és ez egész életemben mindig inkább egy kicsit alacsonyabb volt, mint magas. Ezekben a hetekben 165-öt is mutatott a vérnyomásmérő, ami magas érték, ám annyira nem extrém, hogy a sok doktor közül bármelyik rájött volna, mi a probléma. A saját doktornőm is azt mondta, hogy nem ezzel van gond, hanem a hirtelen ingadozással. Ez okozza a panaszokat.
Az azért rejtély maradt számomra, hogy erre a problémára miért csak egyetlenegy orvos gondolt… Ahogy ezek után utánaolvastam, egyáltalán nem ritka a terhesség alatti magas vérnyomás vagy vérnyomás-ingadozás.
Akkor vajon miért nem jutott senkinek eszébe, hogy például rám tegyen egy 24 órás vérnyomásmérőt…? Nem szeretem, ha valaki az internet alapján diagnosztizálja magát, mert ez sokszor tévútra vihet, ebben az esetben azonban azt gondolom, hogy ha olvastam volna korábban a terhesség alatti magas vérnyomásról és meg tudom említeni már az első orvosnak, akkor talán megkíméltem volna magunkat a kéthetes rémálomtól.
Amit tanácsként meg tudok fogalmazni: anyukák, hallgassatok a szervezetetekre, jelzi, ha valami gond van, nem ti képzelitek be magatoknak! Ha az írásom akár csak egy kismamának segít, akinél ezáltal derül ki, hogy vérnyomásingadozástól szenved, akkor az én kéthetes kálváriámnak is volt értelme.
9 HÓNAP – Szükséges alapinformációk a terhességről, szülésről és a babaápolásról
