A szülés egy gyermekvállaló nő életében az egyik legjelentősebb esemény. Legalább annyira ünneplésre méltó, mint középiskolai tanulmányaink befejezése, vagy egyedülálló “lányságunk” elbúcsúztatása. Ha neked is megtetszik az ötlet, semmi akadálya, hogy kipróbáld!
Károlyi Nati dúla írása
Női közösség
Bár nőként mindannyiunk útja és története egyedi, az anyává válás lehetősége közös bennünk. Valamennyien ismerjük ennek a csodálatos, soha vissza nem térő időszaknak minden sebezhetőségét, jól látható vagy éppen titkos áldását. A közelgő szülés jó alkalom, hogy megünnepeljük ezt az asszonytársi sorsközösséget női felmenőinkkel, rokonainkkal, tapasztalt anyatársainkkal, barátnőinkkel. Újabban egyre több szülés körüli női segítő is szervez csoportos alkalmakat egyszerre több kismama számára.
Központban a kismama
A szülésre bocsátó ünnephez nem létezik általános érvényű recept. Az egyetlen fontos szabály, hogy soha ne tévesszük szem elől, hogy ez az ünnep a kismamáé! Legyen minden kimondott szó, együtt énekelt dal, gyengéd érintés őérte és a kisbabájáért. Ezen a napon teljesülhet bármilyen kívánsága, legyen az egy finom, közösen készített sütemény, egy szép pocakdíszítés, vagy szülés közben talizmánként felhasználható apró ajándéktárgyak, vagy jókívánságokat tartalmazó festett kavicsok, imazászlócskák. A lényeg a tiszta szándék, a forma majd megteremti magát. Egy szülésre bocsátón az egybegyűltek gyakran fogadalmat tesznek egy szalag viselésére a szülés napjáig, annak jeléül, hogy a kismamát mindaddig a gondolataikban hordozzák, míg hírt nem kapnak róla, hogy megtörtént a szülés. Van, hogy egy-egy szép mécsest visz haza mindenki, amit a szülés napján gyújtanak meg a szertartáson együtt énekelt dal kíséretében.
Női tapasztalatok
Kíváncsiak voltunk az anyák tapasztalataira, történeteire is a témával kapcsolatban. Szerencsére egyre többen hallottak a lehetőségről:
Viki: “Egy kedves barátomnak szerveztünk útrabocsátót. Az elmúlt éveim egyik legboldogabb, legtartalmasabb élménye volt. Semmi extra, semmi erőltetett dolog, de volt együttlét, étel-ital, félhomály, körbejáró, erőt adó történetek, tárgyak, sok nevetés, pityergés. Nagyon szeretem azokat, akik ott voltak, és az ünnepeltet is, így különösen melegséget hozó érzés volt utána hetekig viselni a kis szalagjainkat, és várni, hogy mikor születik meg, akit vártunk. De a legjobb az egészben az volt, hogy a közös barátunk, a gyermekét váró anya azt jelezte vissza, hogy sokat jelentett neki.”
Judit: “Második terhességem volt, mégis voltak kérdéseim, érzéseim… Mivel napi kapcsolatban voltam a dúlámmal, így evidens volt, hogy beszéljünk. Ekkor ajánlotta a csoportos útrabocsátót. Jól esett ott lenni! Félelmetes és hihetetlen segítség is egyben. Nagy erő van egy ilyen női körben. Mivel már szültem, tudtam milyen, ezúttal egy kicsit bensőségesebb, mélyebb élményt szerettem volna. Sajnos ezúttal is sok minden máshogy történt, mint szerettem volna, de rengeteget adott a csoport ereje. A szülőszobán égett a kis mécsesem a megbeszéltek szerint, nálam volt a karkötőm, és a gyöngyöm is, amit a kísérőmtől kaptam, és hihetetlen, de éreztem, hogy a csoport tagjai lélekben ott voltak velünk! Ez picit enyhített a fájdalmamon, és közben nagy erőt is adott!”
Anna: “Felejthetetlen az a szeretet, odafigyelés, támogatás, és erő, amiben én ott, azon az estén megmerítkezhettem. Örülök, hogy kapcsolódtak tárgyak is az eseményhez, amik nem csak az azt követő hetekben, a szülés óraiban voltak velem, hanem elkísértek a gyermekágy végéig és azon is túl!”
Katalin: “Az első szülésem váratlanul indult, legalábbis én magam még nem voltam felkészülve a babám érkezésére a 38-ik héten. Az egész első szülésélményemet meghatározta az “ez tényleg most történik, én most szülöm anyává magam?” érzés. A második terhességemre sokkal kevesebb figyelem jutott, mint az elsőre, ezért a finisben kerestem a lehetőségét annak, hogy úgymond megengedjem a babámnak a megérkezést. Az útrabocsátó ünnepségen várandósságom 38-ik hetében vettem részt, ahol a külvilágot kizárva sikerült csak a születendő kisbabámra és magamra figyelnem. A kellemes szertartás utána békésen, egyensúlyban magammal és babámmal sétáltam haza. Tudtam, hogy minden jól és jókor történik majd. Alig több, mint egy nappal később megszületett Ábel. Minden jól és jókor történt.”
Ajánljuk még a témában:
