A fogantatási nehézség egyre több párt érintő probléma napjainkban, mely a babához vezető úton további feszültséget okozhat mind a férfiban, mind a nőben és a párkapcsolatban is. Az anyává és apává válással járó pszichés változások, a pszichológia nyelvén az anyai illetve apai azonosulás, már akkor elindul, amikor egy kisbaba utáni vágy megfogalmazódik egy párban. A szülői identitás kidolgozásával töltött időszakot normatív krízisnek nevezi a lélektan, melyben egy új “feladat” megoldására készül fel a pár. Amennyiben ezt sikerre viszik, a személyiség egy érési folyamaton megy keresztül, és a párkapcsolat is megújult alapokra helyeződik. A megoldásig vezető út azonban számos bizonytalansággal, feszültséggel, konfliktussal jár – például, ha várat magára a baba.
Erőt próbáló időszak
A vágy a szülőségre hatalmas érzelmi erővel bír, mélyen átitatja mind a nő, mind a férfi érzelmi világát. Amennyiben a vágy egyezik, de a baba nem jön, egy évig tartó próbálkozás után a párok általában orvosi segítséghez fordulnak. A kivizsgálások során a “valami baj van velem, vagy a párommal” gondolata fészkelheti be magát a fejükbe. Bűntudattal, csökkentértékűség érzésével vívhat küzdelmet bármelyikük, míg a folyamat tart. Sok esetben a kivizsgálások nem szolgálnak válasszal, és nem találnak szervi okot a nehezítettség hátterében. Ez az időszak mindenképp erőt próbáló, de nem jelent szükségszerűen párkapcsolati törést. Vannak kapcsolatok, melyek elég erőforrással rendelkeznek ehhez, és a nehézségek a kapcsolat további erősödéséhez vezetnek. Kutatások szerint a hosszú távú sikertelenség az, ami nagy mértékben megnöveli a párkapcsolat szétszakadásának esélyeit.
Keresni az örömöt
A fogantatási nehezítettséggel járó kivizsgálások és orvosi eljárások alkalmazása során nem kevés feszültséget élhet meg a pár. A folyamat sok időt, anyagi javakat, és lelki erőforrást vehet igénybe. Mindazonáltal az orvosi ellátásban ma is döntő arányú a páciens tárgyiasítása. Az ilyen típusú bánásmód, még ha az esetleges beavatkozás sikeres is, csökkenti a pár tagjainak kompetenciaérzetét. A nehézségek során lényeges, hogy a kapcsolatba vetett hit megmaradjon – az ehhez szükséges tevékenységek mindennapokba történő tudatos becsempészésére érdemes odafigyelni. Minden párkapcsolat tartóoszlopa más: érdemes azokat a dolgokat beiktatni ilyenkor, amiben mindketten örömmel vesznek részt, legyen az bármi a szextől kezdve a túrázáson át a színházba látogatásig.
Ha lelki támogatás kell
A kivizsgálások, kezelések, illetve a mesterséges megtermékenyítés esetén használt eljárások pszichésen is megterhelőek. A párkapcsolatot kihívások elé állítják, megviselhetik. Ugyanakkor a nehézségek megedzik a pár tagjait, és önismeretüket is gyarapíthatja, ha megfelelő pszichés gondozás mellett zajlik a folyamat. Ebben szerepe van a párt körülvevő, támogató közegnek, szülőknek és barátoknak is, illetve lehetséges szakmai segítséget is igénybe venni, csoportos, páros vagy egyéni foglalkozásokon részt venni. A csoportos foglalkozások felszabadító erővel hatnak, enyhülhet az izoláltság érzése, erősödhet az önmagunkba, illetve a párkapcsolatba vetett hit. A fogantatási nehezítettségben érintett párok gyakran terápiás segítséget keresnek. Egy szakember jelenléte több fronton is támogatást nyújthat: segíthet az orvosi eljárásokkal járó stressz enyhítésében, a pszichoszomatikus, tudattalan lelki háttér feltérképezésében, esetleges sérülések, fájdalmak oldásában, melyek akadályozzák a szülővé válást. Perinatális szemléletben egy kisbaba több szinten is megfoganhat: lehet, először az anya méhében, de lehet, előbb a szülők lelkében fogan meg a gyermek. A szülőpár mindkét tagja tudatos és tudattalan szinteken hoz döntést a gyermekvállalásról. Tudattalan szinten sok olyan láthatatlan faktor szabályozza a gyermekvállaláshoz kapcsolódó érzelmeket, melyeket érdemes feltárni. Szülőséggel, szüléssel, testvérkapcsolattal, gyermekkorral kapcsolatos, vagy akár generációkat átívelő ún. transzgenerációs traumák állhatnak ilyenkor tudattalanul a fogantatás útjában, a tudatos vágy ellenében. Előfordul, hogy egy kis segítség is elég ahhoz, hogy egy-egy belső akadály elháruljon.
Meleg légkört teremteni
A mesterséges eljárások során a párkapcsolati melegség és intimitás helyett hideg eszközök és szeparáció várja a pár tagjait. Amennyiben a kisbaba a mesterséges eljárások valamelyikének segítségével fogan, érdemes a folyamat közben pótolni az elveszett közelséget. Amennyiben a férfi és a nő módot talál arra, hogy megélje a gyermek fogantatásához szükséges közelséget, melegséget, szenvedélyt és intimitást, mindez segít megteremteni az anya belső világában is azt a melegséget, az intim befogadó légkört, ami a kisbabára vár odabent. Bármilyen hálás is lehet a pár az orvostudomány által nyújtott segítségnek, fontos, hogy a kapcsolat erőforrásaihoz tapadjon a baba jövetele, a pár tagjainak kompetenciaérzete ne sérüljön, és a szülők magukénak érezhessék a történéseket. Sajátos módszereket, akár rítusokat is kitalálhatnak, hogy a babára gondoljanak, és az érkezésére készüljenek.
Forrás: Babapatika magazin
Ördogh Csilla, pszichológus, perinatális szaktanácsadó írása
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez