Ma már tudományosan bizonyított tény, hogy test és lélek történései szorosan összefüggnek egymással. Igaz ez a termékenységi problémákra is.
Szakértő: Molnár Judit Eszter klinikai szakpszichológus; Szerző: Károlyi Nati
A nehezített teherbeesés lelki háttere
Molnár Judit Eszter klinikai szakpszichológussal, a Vadaskert Ambulancia szakemberével beszélgettünk a nehezített teherbeesés lelki hátteréről, és a megoldás lehetséges útjairól.
Tapasztalatai alapján mennyire gyakran játszanak szerepet lelki tényezők abban, ha nem sikerül teherbe esni?
M.J.E: A termékenység, a befogadás, valamint a nemzés az a területe az életnek, ahol leginkább tetten érhető, hogy testből és lélekből vagyunk. Az endokrinológia tudományán belül komoly szakirodalma van annak, hogy miként hatnak a hormonális működésre különféle érzelmi állapotok. Ezért ma már kijelenthetjük:
Az olyan eseteken belül, ahol tetten érhető valamilyen testi tünet is, megkülönböztetünk valódi organikus okokat (például a petefészkek, vagy a herék hiányát), valamint organikusnak nevezett okokat (ezekre példa többek között az endometriózis, PCOS, vagy az alacsony spermaszám) Ezek az állapotok – szemben a valódi organikus okokkal – jól befolyásolhatók pszichoterápiával, esetenként visszafordíthatók. A meddőségi kezelésre jelentkező párok között igen csekély azoknak az aránya, akiknél valamilyen valódi organikus ok lehetetleníti el a spontán teherbejutást. Azonban az ő körükben a legesélyesebb a lombik eljárás sikere: közel 80 százalék.
Nemcsak spontán, de még az orvosi technológia legmodernebb eljárásait igénybe véve is csak nagyjából 10 százalék a siker valószínűsége, hisz az érdemi probléma kikerülésére vonatkozik a kísérlet.
Vagyis nagyobb eséllyel lehet szülővé válni petefészek nélkül, mint anatómiailag egészségesen, kizárólag lelki nehezítettséggel a háttérben?
M.J.E.: Egy valódi szervi okkal sokkal könnyebb összebékülni, és a megoldáskeresés is adekvát módon kezdődik. Meg lehet érkezni a mély, „belső igen” állapotába. Ilyenkor az ember nemcsak a szülővé válás lehetősége előtt nyitja meg a szívét, de azt is el tudja fogadni, hogy a mesterséges megtermékenyítés legyen az ő útja erre. Így az eljárássorozat a gyermek iránti vágy beteljesülése érdekében egy önként vállalt kiszolgáltatottság lehet, a testi szinten erőszakként megélt önalávetés helyett. Ehhez képest az ún. funkcionálisan ismeretlen eredetű meddő, vagyis a szervi szempontból teljesen egészséges párok esetében gyakran látjuk azt, hogy, hogy a laboratóriumi körülmények között fogant tökéletes embriót a méh mégsem fogadja be, mert a lélek legmélyén elutasítás a válasz.
Minek az elutasításáról van szó?
M.J.E: Gyakran a saját anyával való összetartozás elutasításáról. Az az állítás, hogy én teljesen más leszek, mint az anyám, mindent másként csinálok, mint ő, csupán addig tartható, míg az ember maga is anyává válik. Onnantól, hogy az életet továbbadjuk, egy “szekértáborba” tartozunk édesanyánkkal. Ettől persze hozhatunk tudatosan az övéitől eltérő döntéseket az anyaságunkban, vagy női életutunk folyamán. Ennek azonban alapfeltétele, hogy felismerjük, elfogadjuk és bizonyos mértékben felvállaljuk a vele való sorsközösséget.
Az elutasítás az esetek egy másik részében a Férfi minőségnek szól. Ezt természetesen nem úgy értendő, hogy ne szeretné a párját az illető.
Ezek a dolgok, könnyen tudatosíthatók és beemelhetők. Ezért erősen ajánlott az érintetteknek valamilyen önismereti folyamatba kezdeniük.
Ahogy a lélek a gyógyulás útjára tér, legtöbbször a testi oldal is rendeződni kezd.
Megemlíteném a szexualitás elutasítását is, mint lehetséges akadályt: A párok egy részét nem is a hormonkezelésekkel járó tortúra idegeníti el egymástól, hanem eleve nem harmonikus a szexuális életük. Kéthetente, havonta egy együttlét még arra is kevés, hogy kiderüljön, egyáltalán sikerülhet-e a spontán fogamzás. Vannak párok, akik azért választják az asszisztált eljárásokat, mert – többnyire tudattalan – zsigeri viszolygás van bennük egymás testnedvei iránt, nem fogadják el az élet nedves és szagos természetét, illetve alázatteljes csodálat helyett félelem és idegenkedés van bennük az ösztönvilág iránt, ezért “sterilen” és hiperracionalizálva szeretnék megoldani a szaporodást. Ezeket a problémákat a mesterséges megtermékenyítés nem megoldja, hanem eltolja időben.
CSALÁDTERVEZÉS-BABATERVEZÉS könyvünkben minden fontos kérdésre választ adunk a családalapítás előtt állóknak és családbővítést tervezőknek, sok-sok hasznos információval kiegészítve.
