Megkérdeztünk néhány szülőt, nekik mi segített a meddőséggel vívott harcukban. Íme, néhány kapaszkodó a még úton lévőknek.
Szerző: HelloBaby magazin
Egyre több párt érint a kérdés: nem sikerül “azonnal”, sem másodikra, sem harmadikra a spontán teherbe esés.
Lányi Gabriella Katalin (35), Kerepes
2009-ben többévnyi sikertelen spontán próbálkozás és számos kivizsgálás után jutottak el egy ismert meddőségi centrumba.
“Az első inszemináció sajnos nem sikerült, pedig szerettem volna azon kevesek közé, akiknek azonnal összejön. A második körre újult erővel készültünk, miközben ahogy csak tudtam, kíméltem magam. Vitaminkészítményekkel és természetes dolgokkal, méhpempős méz, palástfű – és cickafarktea) erősítettem a szervezetemet. Hiszem, hogy segítettek!
Most már úgy látom, elsőre talán azért nem sikerült, mert fogalmam sem volt, mire számíthatok, és nagyon görcsös voltam. A másodiknak “rutinosan” vágtunk neki, nem idegeskedtünk, és sikerült: Lili Laura 2010. február 16-án jött világra.”
Rigó Judit (34), Várpalota
2003-ban tette le a fogamzásgátlót, sok éven át spontán módszerekkel próbálkoztak, majd, amikor elfogyott a türelmük, orvosi segítséget kértek.
“Nem voltunk tájékozottak, így elkövettünk egy nagy baklövést: szülész-nőgyógyászokhoz fordultunk meddőségi központok helyett. Hat inszeminációt csináltunk végig – feleslegesen. Kiderült ugyanis, hogy mindkét petevezetőm elzáródott. Ekkor felkerestünk egy fővárosi meddőségi központot, megműtöttek és elkezdhettük a lombikkezelést. A sikertelen inszeminációk miatt csalódott voltam, de miután elolvastam a Titok című könyvet, elhatároztam: ezúttal sikerülni fog! Éreztem, hogy szerencsénk lesz, és valóban, akkor sikerült, amikor a legjobban hittem a sikerben. Az első beültetést követően megszületett Milán.”
Vitéz Norbert (43), Budapest
“Fiatalon azt gondoljuk, ha egyszer gyereket szeretnénk, csak akarni kell és már lesz is. Számos hatás – mint pl. a stressz, az étrend stb. – miatt manapság ez nem mindig ilyen egyszerű. Egy – matematikai- hasonlattal éve: vannak relatív prímek, azaz van két olyan szám (férfi és nő) amelyeknek egymással nincs közös osztójuk, azaz nem sikerül gyereket összehozniuk. Segítség nélkül legalábbis nem. A számok önmagukban nem rosszak vagy jók, egyszerűen ilyenek – ám ez kezelhető probléma. Egy másik példa: a babatervezés olyan mint egy kaland. A kincsig (fogantatás) nehéz eljutni, de a kalandtársak (meddőségi szakemberek, nőgyógyászok, andrológusok) segítségével rálelhetünk. A feladat teljesíthető! Tényleg úgy gondolom: ha akarod -és fejben is sok dől el -, akkor lesz gyereked!”
Ajánljuk még a témában:
