A szélsőséges, szokatlan gyermeki viselkedés hátterében olykor az idegrendszeri érés során fellépő zavar is állhat. Akár a vadság és a túlzott érzékenység mögött is előfordulhat, hogy ugyanaz rejtőzik.
Összeállította Zimmerer Anita gyógypedagógus, pszichopedagógus
Az idegrendszer titkai
Ki gondolná például, hogy az agresszív, harapós, dührohamos kicsik viselkedése mögött ugyanaz a jelenség állhat, mint a nagyon válogatós, visszahúzódó, állítólag rossz evő, szuperérzékeny gyerekeké mögött?
Az ingerek feldolgozása
Érzékszerveinkkel és a hozzájuk tartozó idegrendszeri összeköttetésekkel, vagyis szenzoros rendszerünkkel dolgozzuk fel az illatokat, ízeket, hőmérsékletet, érezzük az anyagok, és táplálékok állagát és halljuk meg a hangokat. Ízlésünk szerint az inger kellemes vagy kellemetlen lehet számunkra. Ha az érzékelési rendszerünk normálisan, átlagosan működik, akkor jól reagál az ingerekre: észleli és értelmezi is azokat, de nem válaszol rájuk túlzott reakcióval.
S ha nem működik megfelelően?
Akkor azt tapasztaljuk, hogy a gyermek furcsán, az átlagostól eltérően reagál a történésekre, mert az ingerek feldolgozása során vagy nem érkezik rájuk elegendő válasz, vagy épp ellenkezőleg, azt látjuk, hogy a gyermek „túlreagál”.
Mi az a szenzomotoros integrációs zavar?
Szenzoros rendszerünk az érzékeléssel, észleléssel szerzett ingereket dolgozza fel.
Ezt az összehangolódási folyamatot nevezzük integrációnak.
Tünetek
Az ilyen nehézséggel küzdő gyermekeket zavarják a hangok, az erős fény, az érintés, az egyensúlyából való kimozdítás. Lehet, hogy rossz evők, válogatnak az ételek között, nem fogadnak el mindent, amivel kínálják őket. Vagy rossz alvók, túlmozgásosak, gyakori a megkésett beszédfejlődés, a közvélekedés szerint ők a hisztisek, a neveletlenek.
Kifejezetten utálják a hajmosást, a körömvágást, az öltözködést. Előfordulhat, hogy a kihívásokra agresszióval, dührommal reagál. Gyenge az egyensúlyérzéke, magatartási zavarokat produkál, beilleszkedési nehézségei vannak. Képtelen szelektálni a fontos és a lényegtelen dolgok között. A felsoroltak közül nem feltétlenül tapasztalható az összes jelenség ugyanannál a gyermeknél.
Aki keresi a bajt és aki inkább elbújik
Ezek a tünetek mindenkinél máshogy jelentkeznek.
Ők nem bírják a zajokat, nem szeretik, ha koszosak, vizesek, ha megpuszilják őket, válogatnak az ételek között. A válogatós evő főleg az étel állaga alapján válogat, nehezen próbál ki új dolgokat. Ezek a gyerekek rugalmatlanok, szorongóak, sokat sírnak. Egyesek szerint a gyerek válogatósságának elsősorban nem testi, hanem inkább lelki eredetű oka van.
Túl szigorú fegyelmezés, erős korlátozás vagy épp ezek teljes hiánya esetén az étkezés az, amivel felhívja a figyelmet magára.
De ha szenzoros zavar alakult ki, az új ízeket, a táplálékok állagát, színeit nem tudják megfelelően feldolgozni. Ezért inkább elutasítják az ételeket, így lesz belőlük „rossz evő”. Mivel alig esznek meg valamit, ez akár gondot is jelenthet, mert a gyermek egészségét is veszélyezteti. Túlságosan egyoldalúvá válik táplálkozásuk, és a főbb élelmiszercsoportokból néhányat egyáltalán nem fogyasztanak, vagy csak keveset.
Lehet, hogy az ingerekre alig reagál az “alulműködő” gyermek, de mégis intenzíven keresi azokat, rajong a markáns ízekért (mustárt eszik ecetes uborkával), jöhet csípős, sós vagy éppen édes. Egy túlműködőre jellemző, hogy általában kedveli a semleges ízű ételeket. Nehezen barátkozik meg a darabos ennivalóval. A különleges állagú ennivalók nem a kedvencei: sem a kemény, sem a rágós ételek nem kívánatosak számára. A szenzoros gonddal küzdő nem szereti megfogni az ételt, ki nem állhatja, ha maszatos lesz. Ezért talán gyorsan megtanulja a szalvéta használatát. Az ő ételében a különféle textúrák lehetőleg ne keveredjenek! A levesbe ne kerüljön répa vagy tésztadarab! Az egészséges fejlődés érdekében fontos, hogy a gabona, a gyümölcsök, a zöldségek, tej és tejtermékek, megfelelő vas- és kalciumtartalmú ételek, hús, hal, tojás vagy más magas fehérjetartalmú ételek (pl. hüvelyesek) is megjelenjenek az elfogyasztott táplálékok között. Ha csak tejszeletet, tésztát, kenyeret és virslit fogyaszt, a szénhidráttól válik függővé.
Hogyan segíthetünk?
- A család egyen mindig vagy gyakran együtt, hogy a gyermek kezdettől fogva láthassa, hogy szülei is változatosan, egészségesen étkeznek.
- Ha befejezte és nem eszik többet, ne adjunk neki mást csak azért, hogy eleget egyen. • Soha ne kényszerítsük arra, hogy megérintse vagy elfogyassza azt, amit nem szeretne! • Ne nyomjuk a kanalat erővel a szájába, ne zsaroljuk érzelmileg! (Például: anya csak akkor szeret, ha ezt megeszed!) • Azért egyen, mert éhes, és mert az evés élvezet. Lehetőleg csupa pozitív érzés kapcsolódjon az étkezéshez! • Ne szögezzük erőszakkal a székhez, fokozatosan emeljük az asztalnál töltött időt: „maradj addig, míg valaki más is végez”, aztán „míg mindenki meg nem eszi az ételt”
Játékos ötlet a fejlesztésre: matatódoboz
Lehetnek a dobozokban száraz vagy nedves anyagok, érdes vagy sima tapintásúak: tészta, bab, lencse, jégkocka, zselégyöngy, főtt tészta, bármi. Ha nem szívesen nyúl bele a dobozokba, jó szolgálatot tesznek az eszközök. A felfedezéshez használhatunk kanalat, villát, csipeszt, bármit, ami eszünkbe jut. Válogassunk a színek között is! Kínáljunk fel élénk és visszafogott változatokat is!
Az agyával van valami gond?
A szenzoros integrációs zavarral élő gyerekeknél a jelenség az értelmi képességeket szerencsére nem érinti. A nehézségek inkább kreatívvá, kitartóvá, jó problémamegoldóvá teszik őket.
Segítséget jelenthet ebben az Ayres (ejtsd: írisz) terápia, mely az idegrendszeri érést támogatja. Az eszközök használatával, a gyermek aktív mozgásával és a terapeuta által adott passzív mozgatással segíti a terápia az idegrendszeri fejlődést, érést.
Javul az agyféltekék közötti kapcsolat, jobb működésre serkentve a megismerési folyamatokat, megelőzve a későbbi tanulási és magatartási problémákat.
Ajánljuk még a témában:
Ajánljuk új Gyermekbetegségek szakkiadványunkat!
