A szélsőséges, szokatlan gyermeki viselkedés hátterében néha az idegrendszeri érés során fellépő zavar állhat. Ki gondolná például, hogy az agresszív, harapós, dührohamos kicsik viselkedése mögött ugyanaz a jelenség állhat, mint a nagyon válogatós, visszahúzódó, állítólag rossz evő, szuperérzékeny gyerekeké mögött?
Érzékszerveinkkel és a hozzájuk tartozó idegrendszeri összeköttetésekkel, vagyis szenzoros rendszerünkkel dolgozzuk fel az illatokat, ízeket, hőmérsékletet, érezzük az anyagok, és táplálékok állagát és halljuk meg a hangokat. Ízlésünk szerint az inger kellemes vagy kellemetlen lehet számunkra. Ha az érzékelési rendszerünk normálisan, átlagosan működik, akkor jól reagál az ingerekre: észleli és értelmezi is azokat, de nem válaszol rájuk túlzott reakcióval. Az idegrendszeri érés során ez a folyamat válik egyre hatékonyabbá, pontosabbá, a kisgyermek veszi környezete jelzéseit és megfelelően reagál is rájuk. S ha nem működik megfelelően? Akkor azt tapasztaljuk, hogy a gyermek furcsán, az átlagostól eltérően reagál a történésekre, mert az ingerek feldolgozása során vagy nem érkezik rájuk elegendő válasz, vagy épp ellenkezőleg, azt látjuk, hogy a gyermek „túlreagál”.
Mi az a szenzomotoros integrációs zavar?
Szenzoros rendszerünk az érzékeléssel, észleléssel szerzett ingereket dolgozza fel. A bennünket körülvevő világról hallás, látás, tapintás, szaglás, ízlelés útján szerezzük az információkat. A rendszer működése összefügg a mozgással (erre utal a szóösszetétel „motoros” tagja), ezért szenzomotoros. A mozgató és érzékelő szervek összehangoltan működnek. Ezt az összehangolódási folyamatot nevezzük integrációnak.
Tünetek
Az ilyen nehézséggel küzdő gyermekeket zavarják a hangok, az erős fény, az érintés, az egyensúlyából való kimozdítás. Lehet, hogy rossz evők, válogatnak az ételek között, nem fogadnak el mindent, amivel kínálják őket. Vagy rossz alvók, túlmozgásosak, gyakori a megkésett beszédfejlődés, a közvélekedés szerint ők a hisztisek, a neveletlenek. Ők azok, akiket zavar a zoknin a varrás, a címke a ruhában, a nagy tömeg, a zajok, az erős napsütés vagy egyszerűen az is, ha koszos lesz a kezük. Kifejezetten utálják a hajmosást, a körömvágást, az öltözködést. Előfordulhat, hogy a kihívásokra agresszióval, dührommal reagál. Gyenge az egyensúlyérzéke, magatartási zavarokat produkál, beilleszkedési nehézségei vannak. Képtelen szelektálni a fontos és a lényegtelen dolgok között. A felsoroltak közül nem feltétlenül tapasztalható az összes jelenség ugyanannál a gyermeknél.
Aki keresi a bajt és aki inkább elbújik
Ezek a tünetek mindenkinél máshogy jelentkeznek. Megkülönböztethetők az ingerkereső és az ingerkerülő gyermekek. Előbbi keresi az érzékeléshez köthető ingereket, ő általában túlmozgásos, szereti az érintést, esetleg harap vagy sokat eszik. Az ingerkerülők szeretnek kimaradni az események fő sodrából. Ők nem bírják a zajokat, nem szeretik, ha koszosak, vizesek, ha megpuszilják őket, válogatnak az ételek között. A válogatós evő főleg az étel állaga alapján válogat, nehezen próbál ki új dolgokat. Ezek a gyerekek rugalmatlanok, szorongóak, sokat sírnak. Egyesek szerint a gyerek válogatósságának elsősorban nem testi, hanem inkább lelki eredetű oka van. Túl szigorú fegyelmezés, erős korlátozás vagy épp ezek teljes hiánya esetén az étkezés az, amivel felhívja a figyelmet magára. De ha szenzoros zavar alakult ki, az új ízeket, a táplálékok állagát, színeit nem tudják megfelelően feldolgozni. Ezért inkább elutasítják az ételeket, így lesz belőlük „rossz evő”. Mivel alig esznek meg valamit, ez akár gondot is jelenthet, mert a gyermek egészségét is veszélyezteti. Túlságosan egyoldalúvá válik táplálkozásuk, és a főbb élelmiszercsoportokból néhányat egyáltalán nem fogyasztanak, vagy csak keveset. Lehet, hogy az ingerekre alig reagál az alulműködő gyermek, de mégis intenzíven keresi azokat, rajong a markáns ízekért (mustárt eszik ecetes uborkával), jöhet csípős, sós vagy éppen édes. Egy túlműködőre jellemző, hogy általában kedveli a semleges ízű ételeket. Nehezen barátkozik meg a darabos ennivalóval. A különleges állagú ennivalók nem a kedvencei: sem a kemény, sem a rágós ételek nem kívánatosak számára. A szenzoros gonddal küzdő nem szereti megfogni az ételt, ki nem állhatja, ha maszatos lesz. Ezért talán gyorsan megtanulja a szalvéta használatát. Az ő ételében a különféle textúrák lehetőleg ne keveredjenek! A levesbe ne kerüljön répa vagy tésztadarab! Az egészséges fejlődés érdekében fontos, hogy a gabona, a gyümölcsök, a zöldségek, tej és tejtermékek, megfelelő vas- és kalciumtartalmú ételek, hús, hal, tojás vagy más magas fehérjetartalmú ételek (pl. hüvelyesek) is megjelenjenek az elfogyasztott táplálékok között. Ha csak tejszeletet, tésztát, kenyeret és virslit fogyaszt, a szénhidráttól válik függővé.
Hogyan segíthetünk?
- A család egyen mindig vagy gyakran együtt, hogy a gyermek kezdettől fogva láthassa, hogy szülei is változatosan, egészségesen étkeznek.
- Ha befejezte és nem eszik többet, ne adjunk neki mást csak azért, hogy eleget egyen. • Soha ne kényszerítsük arra, hogy megérintse vagy elfogyassza azt, amit nem szeretne! • Ne nyomjuk a kanalat erővel a szájába, ne zsaroljuk érzelmileg! (Például: anya csak akkor szeret, ha ezt megeszed!) • Azért egyen, mert éhes, és mert az evés élvezet. Lehetőleg csupa pozitív érzés kapcsolódjon az étkezéshez! • Ne szögezzük erőszakkal a székhez, fokozatosan emeljük az asztalnál töltött időt: „maradj addig, míg valaki más is végez”, aztán „míg mindenki meg nem eszi az ételt”
Játékos ötlet a fejlesztésre: matatódoboz
Készíthetünk érzékelődobozokat! Ebbe tegyünk különböző anyagokat, adjunk hozzá eszközöket is, engedjük, hogy felfedezzen, ismerkedjen a különböző tapintású dolgokkal. Lehetnek a dobozokban száraz vagy nedves anyagok, érdes vagy sima tapintásúak: tészta, bab, lencse, jégkocka, zselégyöngy, főtt tészta, bármi. Ha nem szívesen nyúl bele a dobozokba, jó szolgálatot tesznek az eszközök. A felfedezéshez használhatunk kanalat, villát, csipeszt, bármit, ami eszünkbe jut. Válogassunk a színek között is! Kínáljunk fel élénk és visszafogott változatokat is!
Az agyával van valami gond?
A szenzoros integrációs zavarral élő gyerekeknél a jelenség az értelmi képességeket szerencsére nem érinti. A nehézségek inkább kreatívvá, kitartóvá, jó problémamegoldóvá teszik őket. A zavart nem lehet kinőni, de az érzékenység, a tünetek idővel enyhülnek, ami annyit jelent, hogy szerencsés esetben az érintett gyerekek megtanulnak együtt élni ezzel a nehézséggel. Segítséget jelenthet ebben az Ayres (ejtsd: írisz) terápia, mely az idegrendszeri érést támogatja. Az eszközök használatával, a gyermek aktív mozgásával és a terapeuta által adott passzív mozgatással segíti a terápia az idegrendszeri fejlődést, érést. Javul az agyféltekék közötti kapcsolat, jobb működésre serkentve a megismerési folyamatokat, megelőzve a későbbi tanulási és magatartási problémákat.
