A várandósság alatti stresszt olyan problémákkal hozták már összefüggésbe különféle kutatások, mint a fenyegető vetélés, koraszülés, alacsony születési súly, szoptatási, kötődési nehézségek, sőt tanulási, viselkedéses zavarok.
Károlyi Nati interjúja Roszik Linda klinikai szakpszichológussal, a “Mamakör” csoportok egyik alapítójával
Folytatás…
Milyen házi praktikák vethetők még be a stresszoldás érdekében?
R.L.: Bármi, amit élvez a kismama. Akár egy kis testmozgás, örömteli alkotótevékenység, főzés, kertészkedés, akár az, hogy a baba alvásidejében megnéz három részt a kedvenc sorozatából. Ne legyen senkinek lelkifurdalása a magára szánt idő miatt! Érdekes, hogy a táplálkozás vonatkozásában már nagyjából átment a köztudatba, hogy ami jót tesz a mamának, az a babának is. Az élet egyéb területeire sokkal nehezebben alkalmazzuk ezt a tudást: hogy egy jó masszázs , egy kiadós séta a napvégén, találkozás a barátokkal, éppolyan hasznos és jótékony hatással van a magzatra, mint a biozöldségek fogyasztása. Akinek nehezére esik ellazulni, sokféle módszer közül választhat: kismama jóga, anya-magzat kapcsolat-analizis, sokaknak beválik az autogén tréning, ez idővel otthon önállóan is végezhető. Másoknak inkább a vezetett relaxáció, imagináció segít, ilyesmiket a youtube-on is lehet találni szép számmal. Léteznek olyan technikák is, amelyek kimondottan a nagyon erős izgatottság esetén segítenek: összeszorított ököllel kezdeni a meditációt, és addig fokozni a szorítást, amíg spontán el nem kezdenek lazulni az izmok. Van, akinek egy intenzívebb gyaloglás esik jól. Már heti 2,5 óra séta is sokat segíthet a várandósság és a kisbabás hónapok idején a szorongásos és depresszív zavarok megelőzésében. A rendszeres testmozgás mellett nagy szerepe van a támogató párkapcsolatnak, és az olyan elfogadáson alapuló szülői közösségeknek, mint amilyen a Mamakör is.
Mikor lehet szüksége valakinek egyéni terápiára?
R.L.: Az anyacsoportok látogatása, hasonló helyzetű nők meghallgatása ennek eldöntésében is segíthetnek. Azt gondolom, ha valakiben ez az igény megfogalmazódik, azt jelenti, hogy mindenképpen jól esne neki a meghallgatás, így egy próbát mindenképpen megér, legfeljebb kiderül, hogy még sincs rá szüksége. A bizonytalanoknak jó kezdő lépés lehet az EMMA vonal felhívása. De sajnos a legtöbben csak nehezen jutnak el arra a pontra, hogy egyáltalán bármilyen segítséget kérjenek. A nehézségeink elismerése ugyanis nem egyeztethető össze azzal az elváráscsomaggal, amit a média és a társadalom sugallnak, hogy egy anyának állandóan boldognak kell lennie. Sokan emiatt még saját maguk előtt is tagadják nehéz, vagy ellentmondásos érzéseiket.
Pedig sosem a negatív érzések terhelik meg a szülő- gyerek kapcsolatot, hanem az őszinteség hiánya.
Amilyen gyakran lehet azt az intelmet olvasni a gyereknevelési könyvekben, hogy vállaljuk csak fel nyíltan az érzéseinket, nehézségeinket a gyerekek előtt, ugyanolyan sokat hallani a “szülősítés”, vagy az érzelmi túlterhelés veszélyeiről, aminek következtében a gyerek kezdi el feladatának érezni a nehéz élethelyzettel küzdő szülőjének megvigasztalását, megnyugtatását. Vajon mi segíthet belőni az arany középutat a tabusítás és a túlzott bevonás között?
R.L.: Azt gondolom, hogy mindenképpen szerencsésebb, ha beszélünk a problémákról, mint ha nem. Persze igyekszünk vigyázni a gyerekre, de ha annyit elmondunk, hogy most kicsit nehéz nekem, tudom, neked is, az mindig jobb a lelkének, mint amikor csak érzi, hogy valami nem kerek, és esetleg azt hiheti, hogy ő a hibás. És persze, van, amikor néha túlterheljük a gyerekeinket, de azt gondolom, ha egyébként nem ez az alapműködése az adott családnak, akkor lehetséges utólag korrigálni ezeket a hatásokat. Minden gyerek szerez egy “csomagot” felnövekedése során, minden negatív élménytől nem tudjuk megkímélni. Vannak terven kívül fogant meglepetésbabák, akiknek a híre először sokkolóan hat, van anya, aki esetleg az abortusz lehetőségét is fontolóra veszi, vannak nehéz várandósságok, koraszülések, traumatikus szülések, hosszú elkülönítéssel, sok aggodalommal induló újszülöttkor. Azonban ha ezeket a babákat végül szerető szülők viszik haza, akik esetleg tudatosan és együttérzéssel reagálnak is a baba nehéz életkezdetével kapcsolatos érzéseire, ha elmesélhetővé érleljük magunkban a történteket, hogy “igen, kicsit nehezen indult az eleje, de aztán túljutottunk a kihívásokon”, akkor már nagyon sokat tettünk azért, hogy a nehézségeken együtt, összefogva segítsük át gyermekünket, és saját magunkat is. Egyetértek Nils Bergman-nal, a Kenguru módszer atyjával, aki azt vallja, hogy egy kapcsolat nem attól lesz jó, hogy sosem szakad meg, hanem, hogy újra vissza lehet egymáshoz találni. Minél többször megadatik az élmény, hogy sikerül helyreállítani a harmóniát a lelkünkben és emberi kapcsolatainkban, annál erősebb lesz a bizalmunk az adott kapcsolatban.
Légy te is HelloBaby! magazin előfizető!
Írásunk első részét itt olvashatod:
