A túlságosan stresszes munkakörben dolgozó nők nehezebben esnek teherbe. A test egész egyszerűen meggátolja a szaporodási képességet, mert az önfenntartás mindig előbbrevaló, mint a fajfenntartás. Mi állhat ennek a jelenségnek a hátterében?
Szerző: Bocsi Viki alkalmazott táplálkozási szakértő
Biztosan sokan hallottak már a prolaktin nevű hormonról. Ez alapvetően az anyatej szoptatás előtti és alatti előkészítéséért, majd termelődéséért felel. A prolaktint elsősorban az agyalapi mirigyünk termeli és a szintje normál esetben csak a terhesség és a szoptatás ideje alatt magas.
A stressz és következményei
A stressz erős külső hatás, amely hirtelen vagy folyamatos lelki feszültséget okoz. Ilyen lehet egy boldogtalan kapcsolat, egy elhúzódó betegség vagy a munkahelyi nyomás. Mindezek az idegrendszerünkön keresztül hatnak testi folyamatainkra.
A „jó érzés”-hormonjaink termelődését, mint amilyen például az oxitocin, leállítják, a vércukrot megemelik, a pajzsmirigy működését kedvezőtlenül befolyásolják. A nemi hormonokat, a petefészkeket blokkolják, cikluszavart okoznak. És megemelik a prolaktinszintet.
A túl sok edzés, az éhezés, a szénhidrátszegény étrend szintén emeli a prolaktin szintjét, ami a másik fontos stresszhormon, a kortizol termelésére is hat. Ez nagy munkát ró a mellékvesére, ami „el tudja lopni” a petefészkektől a progeszteront, hogy ebből plusz kortizolt termelhessen – ami visszahat a pajzsmirigy működésére és ezáltal az összes anyagcsere-folyamatra. A progeszteron hormonról tudni kell, hogy a terhesség megtartásáért felel az első 12 hétben. Mindezért nem nehéz belátni, hogy nálunk, nőknél különösen fontos a pihenés, a stresszmentesítés – ami nem csak tervezett vagy aktuális terhesség esetén, hanem általános ciklusproblémák esetén is igaz. Nem véletlenül kapjuk nehezebb teherbe esés esetén az orvostól azt az utasítást: „Kérem, csökkentse az életében a stresszt”. Ha kisbabát szeretnénk, lehetőség szerint testileg-lelkileg egyensúlyba kell kerülnünk.
Hogyan élhetünk stresszmentesebben?
Először is meg kell értenünk, hogy van egy biológiai óránk, amely az ébrenlét–alvás folyamatát irányítja.
Ez a cirkadián ritmus vagy -ciklus, mely szabályozza idegrendszerünk és a hormonháztartásunk működését, általuk pedig az anyagcsere-folyamatainkat is.
Nagyon fontos az alvás jó minőségének megteremtése. Ezt szokásaink felülvizsgálásával kell kezdenünk, a koffeinbevitel csökkentésével, a stresszt okozó, negatív emberek és helyzetek kerülésével, a jó élményekre való törekvéssel. Hozzájárulhat a sok nevetés, a pozitív lelki beállítottság és a hálaérzés, segíthetnek a jó könyvek, filmek, segíthet a jó társaság, a zene, a sport. Minden, ami jólesik, pozitívan hat a hormonrendszerünkre.
Mindemellett: este 10-ig le kellene feküdnünk. Ha napközben elfáradunk, 30-40 perces szieszta beleférhet a lazításba, de ne legyen több, mert az szintén felboríthatja természetes ritmusunkat.
Töltekezzünk!
Testünk tápanyagokkal való feltöltését jó minőségű ételekkel, illetve táplálékkiegészítéssel oldhatjuk meg.
Mindemellett “raktáraink” feltöltését a magas vitamin-, ásványianyag- és nyomelem-tartalmú ételek bevitelével alakíthatjuk ki. Az utóbbiak közé tartoznak – többek között – a máj, a tojássárgája, a halak, az algák, a terápiás csontleves, a gyökérzöldségek, a basmati rizs, a banán, a savanyú bogyós gyümölcsök, a zöld leveles és egyéb, színanyagokban gazdag zöldségfélék – cékla, sütőtök, édesburgonya, sárgarépa –, a fermentált zöldségek, melyek mindennapos fogyasztása javasolt. (Tilos vegán vagy nagyon alacsony szénhidráttartalmú étrendet követni a teherbeesési szándék időszakában.) Ha a felsorolt változtatásokat bevezetjük, máris a kezünkbe vesszük a testi egészségünk irányítását, és sokat teszünk az egészséges fogantatásért, ami ilyenkor a fő cél.
Szemműtéttel a cirkadián-egyensúlyért
Korábban kontaktlencsés voltam. Három gyerekemből a két kisebbet még altatnom kell esténként és eközben én is elalszom velük 9 körül. Régebben fél 11-11 körül mindig felébredtem azzal, hogy ki kell vennem a kontaktlencséket – emiatt felébredtem, majd 1,5-2 órán át nem tudtam visszaaludni. Reggel persze alig bírtam felkelni. Ettől jobban kívántam a koffeint, az édességet, és a cirkadián ritmus zavara előbb-utóbb inzulinrezisztenciára, emelkedett éhgyomri vércukorra, magasabb összkoleszterinszint kialakulására is hajlamossá tett volna. Ezért a lézeres szemműtét mellett döntöttem. (A szemészeten azt mondták, hogy ilyen indokkal még senki sem vágott bele.) Megérte!
Ezt a történetet azért meséltem el, hogy megmutassam, mennyire egyéni lehet az a probléma, ami miatt alvás–ébrenlét fázisaink sérülhetnek.
Ajánljuk még a témában:
