Vajon mitől függ, hogy egy apa milyen mértékben vesz részt a családja és gyerekei életében? Hogy mennyire szippantja be a munka, az anyagiak előteremtésének feladata?
Hogyan segíthetünk abban, hogy egy hullámhosszra kerüljön a kicsikkel és persze a párjával, akivel a gyerekek érkezése óta radikálisan csökkent az együtt töltött idő? Nagyon fontos lenne, hogy az apák is részeseivé válhassanak a családdá válás folyamatának!
Szerző: Olasz-Papp Nóra, személyközpontú tanácsadó
Ha az apa kimarad a szülésre felkészülés folyamatából, és hirtelen szakad rá a felelősségvállalás terhe a kisbaba érkeztével, ha nincs felkészülve a vissza nem fordítható változásokra, előfordulhat, hogy nem, vagy nehezen veszi ki a részét a babás hétköznapokból. Megtörténhet, hogy kifejezetten elutasítóan viselkedik a párjával, és a babázásban sem szívesen vesz részt. A nehézkes ráhangolódásnak számtalan oka lehet, nézzük ezeket sorban!
Kevés információ
Sok férfi a várandósság alatt a párjára bízza az informálódást, nem érzi szükségét tanfolyamokra járni, olvasgatni a témában, mert időhiánnyal küzd, vagy mert azt gondolja, elég, ha párja elmondja neki, ami számára is szükséges tudásbázis, s ennyi bőven elegendő. Amikor megszületik a baba, s esetleg a várt ösztönös tudás nehézkesen jön elő, amire támaszkodhatna, továbbra is párjától várja, mit kell tennie, vagy épp kivonódik a folyamatból, s kialakulhat egy egyensúlyvesztés a formálódó családban. Így járt Dávid is: „Mindig is azt gondoltam, minek nekem elmenni ezekre a tanfolyamokra, ezek nőknek szólnak! Én pontosan tudni fogom, hogy kell fürdetni, pelenkázni, nem lehet az olyan nagy kunszt! Ehhez képest teljesen megzuhantam, mikor a kis Lizát először a kezemben tartottam, annyira kicsi volt, és olyan magatehetetlennek tűnt! Viszonylag hosszú ideig fogalmam sem volt, mit csináljak vele! Szerencsére Márti nem haragudott ezért, kivárta türelemmel, míg magamhoz térek, és ki tudom venni a részem, de megmondom őszintén, egy pillanatra átfutott rajtam, hogy nem rossz ötlet a közös felkészülés, talán a következő babánál már a szülésnél is ott leszek.”
Hagyományosnak vett szerepfelosztás
A nő feladata a család és a háztartás, a férfi a családfenntartó, kenyérkereső. Sok családban él most is ez a beállítottság, ami addig jól is működhet, míg minden érintettnek őszintén megfelel, és közben egyenjogúság, egymás megbecsülése, tisztelete, elfogadása jellemző. Ám, ha egyensúlyvesztéshez vezet, s nem veszi figyelembe a másik szükségleteit, nem lehet rugalmasan kezelni ezeket a szerepeket, akkor könnyen akár tekintélyelvű nevelés lehet a fő vezérelv, mely a meleg elfogadás helyett rideg, eltávolító szemléletbe fordulhat, miközben a szülői és a párkapcsolati oldalt is negatív irányba befolyásolhatja. Ideális, ha felismerik a szülők az eltolódást, s családterápia, vagy akár párkapcsolati coach bevonásával tárják fel az okokat. Így ismét el lehet érkezni egy jól működő egyensúlyi állapotba.
Saját élmények
Talán kevéssé gondolunk rá, de az apai bevonódást jelentősen befolyásolja az apa saját születési élménye, ahogy a róla való gondoskodás mikéntje is. A férfiak ritkábban jutnak el feldolgozási fázisba traumatikus, negatív élményeik után, s ezek a tapasztalások könnyen aktiválódhatnak egy hasonló helyzetben. Árpád így mesél erről: „Természetes volt, hogy Anna mellett leszek, mikor megszületik Tomi, de nagyon rosszul sült el. Annát sorozatos beavatkozásoknak tették ki, máig nem tudom, indokolt volt-e. Láttam rajta, mennyire szenved, nem bírja elviselni a fájdalmat, sírt és sikítozott, de nem tudtam neki segíteni. Összeomlottam, csak szorítottam a kezét holtsápadtan, nem tudtam kiállni mellette, megvédeni őt. Ott a szülőszobán minden szétesett, utána egy évig küzdöttünk, majdnem a házasságunk is ráment. Nem volt köztünk testi érintkezés sem, Tomikát sem tudtam magamhoz közel engedni igazán. Végül terápiára mentem, s ott feljött, hogy én nagyon nehezen jöttem a világra, egy hajszálon múlt az életem. Állítólag ezzel összefüggésben lehetett az én apai jelenlétem a szülőszobán.” Attila szerette volna felülírni a saját édesapja által hozott mintát: „Nagyon szerettem volna már gyereket Esztitől, nagyon boldogok voltunk, mikor Zora megfogant! Biztos voltam benne, hogy én másképp akarom csinálni, mint apám. Szinte soha nem volt otthon, mindig dolgozott. Ha mégis jelen volt, akkor ivással oldotta a feszültséget. Igaz, olyankor sokszor jófej volt, de inkább féltem tőle, főleg, ha rossz jegyet kaptam a suliban. Hirtelen haragú volt, szeszélyes. Örültem, mikor elkerültem otthonról. Én nem ilyen apa akartam lenni! De nem sikerült a nagy változtatás. Zora sokat síró, nyűgös baba volt piciként, s elég hamar kiakadtam az állandó bömböléstől. Annyira másképp akartam csinálni, s mégis, ugyanúgy elvesztettem a türelmem, mint anno apám, így inkább Esztire bíztam mindent, s végül ugyanoda jutottunk: én dolgozom sokat, este lazítok, Esztié a feladatok oroszlánrésze. Már megvan az időpontunk családterápiára.”
Félelmek
Egy férfinak is szabad félnie, s nekik is jár a teljes érzelmi szabadság! Sokan nem tartják elég férfiasnak belátni, hogy vannak helyzetek, melyek átmenetileg nehézséget okozhatnak, pedig ahhoz kell a legnagyobb erő, hogy ki tudjuk jelenteni: félek! Egy apa számára is új és ismeretlen szituációk sokaságát hozza a családalapítás, s az új mindig együtt jár némi félelemérzettel, aggódással, bizonytalansággal. Nagyon jó és felszabadító, ha a pár tud erről beszélgetni teljes nyitottsággal és elfogadással a másik felé, ítélkezésektől mentesen. A nehézségeket oldja, ha megengedjük magunknak a botladozás szabadságát, s ha együtt merülünk bele ebbe az érzelmekben nagyon gazdag, színes, néha könnyes, néha örömittas folyóba!
+1 Ha apa túlságosan bevonódik
A Couvade-szindróma egy létező pszichoszomatikus tünetcsoport, melynek során az apa is produkál a terhességre jellemző fizikai és pszichés jeleket, általában a második trimesztertől akár egészen a gyermekágyas időszak végéig. Több elmélet született a hátteréről, de a valós okokat még nem ismerjük.
A cikk a HelloBaby! magazinban jelent meg! Légy Te is előfizetőnk!
